A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ryan reynolds. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ryan reynolds. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 23., vasárnap

Buried

Na, ez egy olyan film, aminek a végén garantáltan mindenki tátott szájjal marad ülve, és az egyetlen gondolat, amit hirtelen meg tud fogalmazni a WTF lesz. Úgy tűnik, most már minden évben van egy olyan Reynolds film, ami az éves listámon szerepel.( Ez a második év volt egymás után, ez nálam már hagyomány...Tavaly az Adventureland volt, mondom azok kedvéért, akik nincsenek képben megrögzött rajongásommal.) De sundances filmről van szó, így ez nem meglepő, hisz azok mindig jók.

Story: 2006-ban járunk. Irakban. főszereplőnk Paul Conroy pedig felébred egy ládában/koporsóban, ahová élve eltemették. Van egy órája, egy kése, egy öngyújtója és egy telefonja. Mivel ő nem Beatrix Kiddo, menekülni nem tud segítség nélkül. Senki nem tudja hol van, csak a fogva ejtője. Aki pénzt követel. Sokat. Paulnak a telefon segítségével ezt kellene beszereznie Amerikából. Az idő és a levegő szűkös, megindul az mozdulatlan hajsza.

Staff/crew: Színészeknél, mivel szinte másfél órán keresztül csak őt látjuk -rajta kívül csak a telefon túloldalán lévőket halljuk egy-egy rövid videóbejátszástól eltekintve- Ryan Reynoldsot említeném egyedül. A rendező egy fiatal spanyol fazon, Rodrigo Cortés, akiről én még soha nem hallottam. A forgatókönyvet Chris Sparlingnek köszönhetjük, aki ránézésre szintén igen fiatal, és szintén nem hallottam még róla.

Értékelés rövid lesz, nagyon rövid, mert akármit mondok, félek, hogy lelőné a poént. Jön a szokásos öt pont.
Színészek: Sosem gondoltam volna, hogy Ryan Reynolds egyszer egyedül fog a hátán vinni egy filmet. és lehet, hogy brutális nagy eyecandy a srác, azért másfél órán keresztül őt nézni amint egy ládában izzadva, sebesülten fetreng, nekem sosem volt álmom. De most megmutatta, hogy többre képes a nyálas rom-comoknál.(Imádtam őt a The proposalban is, csak valljuk be,azért az nem egy olyan szerep, ami nagy kihívást jelenhet az embernek.)
Forgatókönyv: Jó munka,izgalmassá tett egy sablonnak tűnő sztorit. Volt pér meglepően valószerű párbeszéd, amiért hatalmas plusz pont jár. Még akkor is a film egyik legerősebb építőelemének tartom, ha volt benne pár jelenet, ami kifejezetten nevetséges volt. hogy mire gondolok? A telefont minek megvilágítani egy öngyújtóval? továbbá miért égetjük folymataosan azt az öngyújtót, ha az égéshez oxigén szükségeltetik, aminek mennyisége mivel a föld alatt elásva fekszünk igencsak korlátolt, és gyanítom nem szeretnénk idő előtt kifogyni belőle.
Zene: Victor Reyes. Szintén nem ismerem,de egész jó munkát végzett. Persze ez az állításom csak akkor igaz, hogyha nem zavar, hogy gyakorlatilag pár hang felhasználásával klausztrofóbiát vált ki benned.
Látvány: Néha egészen Hitchcockos volt. Beteg. Szokatlan. Kézikamera. Folyamatos remegés. Összetett képek. Mindenféle nézet. Rengeteg közeli, de valahogy belecsempésztek egy totált is. Okos megoldások.
Rendezés: Tipikus esete annak, amikor a kevesebb több: kis budget, kis sztori, nagyon nagyot ütött. Egy dobozba zárt film esetében a dobozon kívül gondolkodott. Remélhetőleg a nézők is ezt teszik. Magabiztosan sablonmentesít, ha szabad így mondanom.

5/5. Simply awesome.

2009. december 16., szerda

The Blind Side

Szeretem a sportot, szeretem a filmeket, de a sportról szóló filmek sosem tudtak megfogni...(Bár, szerintem az a ritkább eset, ha valakit megfognak.) Ezért sem gondoltam azt, hogy a The blind side-ot valaha is meg fogom nézni. De aztán megtettem, mert...hát igen, Sandra Bullock miatt. Vagyis konkrétan azért, mert Golden Globera is jelölték ezért a szerepért. (A másik jelölést ugye a The proposalért kapta, de azt már láttam)
Hát, Sandra mellett nincs szerintem más név a filmmel kapcsolatban, akit ismerhetnénk, így a crewról nem is írok.

Sztori: Igaz történeten alapszik, tehát úgy kell nézni. Van egy középiskolás 2 méter magas, több mint 150 kilós néger srác Michael, akinek apja meghalt, anyja drogos. A memphisi gettóban él, mígnem valahogy sikerül bejutnia valami neves egyházi iskolába, annak ellenére, hogy nem egy észkombájn, de jó sportoló. Ebbe a suliba jár a Touhy család két gyereke is, akik ismerik Mikeot. A Touhy családról azt kell tudni, hogy valami hihetetlenül gazdagok, így megtehetik azt, hogy magukhoz veszik ezt a nagydarab srácot. Aki tényleg nagyon hálás nekik, szorgalmasan tanul és edz is, hisz nagyon ügyes focistáról van szó (amerikai fajta).
Anélkül, hogy lelőném az igen kiszámítható végkifejletet, ennyi lenne a történet.

Azt el kell mondani, hogy annak ellenére, hogy igaz történetről van szó, nagyon kiszámítható a film.(Nem tudom persze mennyit változtattak az eredeti könyvön a forgatókönyv miatt.) És itt nem arra gondolok, hogy mindenki tudja előre, mi lesz a film legvége, hanem arra, hogy elkezdődik a jelenet, és azt is tudod, hogy mire megy ki. Teljes mértékben sablonokból épül fel minden történés. A rendezés visszafogott (talán ez a legjobb szó rá), nem láthatunk extraszuper felvételeket, képi megoldásokat. Van ugyan pár poén, de semmi váratlan. Lassan, nagyon lassan haladunk előre a történetben. Éppen ezért teljes mértékben megértem azt, aki azt mondja erre a filmre, hogy neki bizony nem tetszett, unalmas volt. Én mégsem értek velük egyet. Számomra ez a film valamilyen szinten az év legjei közt van. Megindokolni nem tudnám miért (vagyis tudnék okokat felsorolni, de igazából egyik sem állná meg a helyét). Egyszerűen hatalmába kerített az az érzés, amit ez a film (legalábbis szerintem) hivatott volt közölni. Volt pillanat, amikor meghatódtam, volt mikor hangosan felröhögtem és volt mikor egyszerűen csak arra vártam, hogy történjen már valami. Mégis, mosolyogva, egy feel good érzéssel néztem a film végi stáblistát. Hogy mi segített eljutni erre a szintre? Hát, Ms. Bullocknak mindenképpen köze volt hozzá, és Quinton Aaron kutya szemei is segítettek. Mellettük még kiemelném Carter Burwellt, aki a zenéjével ismét bizonyított. (Ilyenek scoreja fűződik a nevéhez: Burn after reading, A knight's tale, No country for old men vagy a The wild things are.)
Semmi extra prédikáció, erkölcsi tanulság nincs. Vagyis nem több annál, ami kell. Nem nyújt semmi pluszt a film, sőt mondhatnám több ponton kevesebbet is, mint más azonos műfajú film, de engem minden hibája ellenére kilóra megvett.

Nézzétek meg! Nem ígérem, hogy tetszeni fog, de legalább lesz kivel vitatkoznom.:)