... csesszünk el egy filmet első perctől az utolsóig, amennyire csak lehetséges? Erről a témáról sok rendezőt meg lehetne kérdezni, de most konkrétan a How to lose friends and alienate people c. "film" alkotógárdája adta rá a legjobb választ. Hát így basszus, ahogy ők csinálták, mert az valami mesteri.
Az alaptörténet szerint van Sidney Young (Simon Pegg), brit újságíró, aki egy kis lapot szerkeszt, egyedi elképzelése van a dolgokról, nem fogja be a száját, ha valami nem tetszik neki, kifiguráz mindenkit, aki szerinte megérdemli, köztük az érinthetetlen "celebeket" is. Mindezzel együtt valahogy szeretne közéjük kerülni, híres lenni, jó nőket pöckölgetni (eleve ez a kettő dolog, a lenézem a celebeket, de közéjük akarok kerülni, ez mi?!) . Egy nap épp egymást verik a kollégái a faxgéppel a szerkesztőségben - egyetlen elfogadható jelenet - , amikor az amerikai Sharp magazin nagyhatalmú szerkesztője(Jeff Bridges, legújabb szerelmem.. itteni teljesítményére még visszatérek) felhívja, hogy Sidney menjen már New York-ba dolgozni, mert fiatalkori önmagát látja meg a szabad szájú újságíróban. A csodás új munkahelyen van sok fotómodell-szerű csaj, márkás cuccok, kötelező s-ggnyalás minden irányba, egyszóval felszínesség a csúcson, amit főhősünk elvileg nem nagyon komál. De - what a suprise! - van itt egy lány, Alison (Kirsten Dunst), aki MÁS, ugyebár. És akkor bénáznak jobbra balra, klisé hegyeket nyomnak az orrunk elé, Sidney megszerezhetné A Legjobb Nőt (Megan Fox), de aztán megszólal a Lelkiismerete, bla bla bla... A végét gondolom mindenki sejti.
Tegye fel a kezét, aki még nem látta ezt a filmet! Nem pont ezt, hanem bármit, amit fenn írtam róla, még nem látott sehol máshol. Simon Pegg-et én eddig csak a Vaskabátokban láttam, de azt minőségi munkának tartom, nagyon jó humorral, egyediséggel, egyszóval mindennel, ami a How to lose.. - ból hiányzik. Hogy lehet az, hogy valaki az egyik filmben tök jó, röhögsz rajta akkor is, ha csak a fejére nézel, a másik filmben meg egyetlen percre sem mosolyodsz el, annyira egy erőltetett mű vacak az egész?! Tudom, hogy nem ő írta és rendezte a filmet, de az, hogy egyáltalán elvállalta, sokat levont a szememben Simon értékéből. A rendező nem tudom, hogy mit csinált. Hogy volt-e koncepció, felfogta-e a forgatókönyvet, amit olvasott, vagy hogy a forgatókönyvíró fejéhez valami diliházból szabadult idióta fogott fegyvert és diktálta neki szavanként a dolgokat.
Most megpróbálom példákkal alátámasztani a fent leírtakat. Az alaptétel, ugyebár, hogy valaki, aki lenézi ezt az egész sztárosdit, miért vágyik arra, hogy belekerüljön? Mondhatni a fejétől bűzlik a hal. A film alatt a főhőst igen gyakran láthatjuk ordenárétirpákparaszt módon viselkedni, ami totális ellentétben van azzal a valódi, érzékeny, filozófiát végzett belső énjével, melyet apja megjelenésével ismerünk meg. Nem, nem arról van szó, hogy innentől fordulatot vesznek a dolgok, és a fent leírt énje kerül előtérbe, vagy hogy mi a film elején sejthettük volna bizonyos jelek alapján, hogy ő talán ilyen... Semmi ilyesmi. Csak ez így szokott lenni, hogy igazából rendesek a főszereplők. Pegg-en látszik a totális zavar, hogy ő sem tudja, hogy most milyennek is kéne lennie. A humorosnak szánt jelenetekben marhára erőltetett, amikor meg komolykodni kell, kb annyira fakó, mintha nem is lenne a képen. A zárójelenet meg egyenesen sírnivalóan bődületesen nevetséges :D
Egy. Darab. Valódi. Poén. Sincs. A. Filmben. Sok sz.rt láttam már, de ez valami egészen új kategória. Kirsten Dunst teljesen lényegtelen, bár ő is bőven alulmúlja önmagát, ami azért elég kemény meló lehetett. Jeff Bridges... Nem tudom milyen anyagon volt, amikor úgy gondolta, hogy feka ötlet ezt a szerepet elvállalni, vagy amikor megengedte, hogy azt a hajat csinálják a fejére, amit a film alatt viselt. Megan Fox meg... :D:D:D Hát nem is tudom... El tudjátok képzelni, nem? Ugyanazt csinálja, amit a fotókon lehet látni, csak itt a fotók átmennek mozgóképbe és idiótábbnál életszerűtlenebb szavak áramlanak ki a folyton nyitott állású, gyönyörűen fényezett szájából. Ráadásul a fake-film, amiben a Megan Fox által játszott fake színésznő szerepel, Teréz anya életéről szól, és nagyon hasonlít a Trópusi vihar elején látható, zseniális Satan's Alley fake-trailerhez. Egyetlen probléma, hogy míg a Tropic Thunder egy nagyon jó paródia, karikatúra, stb, amit tud magáról, a mi történetünk sajnos komolynak lett szánva.
Nah, azt hiszem mostanra sikerült kicsit lenyugodnom, és nagyon nagyon gondolkodom, hogy legalább egy pozitív dolgot le tudjak írni... De max. annyi, hogy fél másodpercig hallgathatjuk Dusty Springfield Spooky c. számát - ami mégsem pozitív, mert így még azt is megszentségtelenítették.
