A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arcade Fire. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arcade Fire. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 3., péntek

Arcade Fire - The Suburbs

Az Arcade Firet remélhetőleg nem kell senkinek bemutatni. Vagyis ez lenne az ideális eset, hiszen a kortárs zeneművészet egyik legigényesebb zenei produktumáról van szó. Egy olyan együttesről, amelynek lemezei meghallgatása után az emberiség talán képes lesz megbocsátani Kanadának Justin Bieber létezését. Talán. Nem igazán szeretnék a bandáról beszélni, inkább csak megemlítenék pár olyan dalt tőlük, ami többet mond minden szónál: Tunnels, Rebellion, Windowsill, Keep the car runnung, Power out, No cars go, Intervention... És még sorolhatnám. De nem teszem. (Youtube is your biatch, go help yourself.)
Most az új albumról szólnék röviden, ami bő egy hónapja jelent meg és a The Suburbs címet viseli. A lemezen 16 dal található, ami 64 percet jelent, és ez talán egy kicsit sok, de legalábbis igen szokatlan a mai zeneiparban. De mivel nem semmitmondó unalmas popzenéről van szó, szerintem ez fel sem tűnik annak, aki nem néz épp az órájára. Nem fogom most végigzongorázni egyenként hogy melyik dal milyen, mert valószínűleg csak ismételni tudnám magam. Egy nagyon egységes, jól összerakott amerikai rocklemezről van szó, amit helyenként nagyon precízen megterveztek, mégis megmarad egyfajta nyitottság, spontaneitás benne, ami lehetővé teszi, hogy ne csak egy bizonyos lelkiállapothoz köthetően legyen hallgatható, hanem a mindennapokra is teljesen tökéletes maradjon. (Ez szerintem Funeral című lemezről például nem mondható el.) Itt egy fantáziadús, ötletes, érzelmes, okos albumról van szó, ami minden szempontból a helyén van, azonban nem a világot hivatott megváltani. (Nem úgy, mint a Neon Bible.) Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy egészen a Billboard Chart első helyéig jutott. Részben azért, mert az előző két albumuk annyira zseniális volt, hogy ezt a harmadikat is nagyon várta már a közönség. Részben pedig azért, mert valahogy sokkal könnyebben befogadhatónak tartom ezt a lemezt az eddigi munkáiknál. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy miért, mert dalszövegeik továbbra is minőségiek maradtak. (Lehet egyáltalán ezt a jelzőt dalszövegre használni?)Talán a tematika teszi őket egyszerűbbé? Nem tudom...
Az egyetlen negatívum az album kapcsán, amit muszájnak érzek megemlíteni az a Rococo című szerzemény, amivel az én kis agyam egyszerűen nem tud mit kezdeni...(Bár ez nem meglepő, hisz maga a rokokó stílusirányzat befogadása is problémás nálam.)
Nálam ugyan nem az év albuma címet nem az Arcade Fire kapja meg 2010-ben, gyanítom a top háromban még decemberben is benne lesz a The Suburbs. Szóval melegen (vagy az időjárásra való tekintettel éppen hidegen is) ajánlom mindnekinek!


Ímhun pedig a címadó dalhoz készült, szerintem igen jól sikerült fan made videó:


A Google Chromeot (ami immáron két éves,juhhúúúú) használók figylemébe ajánlom a következő oldalt: http://thewildernessdowntown.com/ Jó szórakozást hozzá! (A Firefox is viszi amúgy, de mással nem próbáltam.)

2009. december 13., vasárnap

Lobogjon az Árkád Tűz!

Jöjjön egy nem twi-bejegyzés, meg rég nem írtam már, szóval zene következik, még hozzá nagyon jó.

Ők pedig az Arcade Fire, kanadai indie-rock- szerű zenekar, de annál sokkal több. 2003-ban egy házaspár, Régime és Win Butler alakították Montreálban. Egyébként összesen heten vannak, mint a gonoszok, köztük Win unokatesója, William is a zenekarban nyomja. Mindenki szuper zenész, hangban Win a tuti, Régime koncerten nem az igazi, de megbocsájtom neki.



A zenéjük nehezen megfogható, olyan igazi Arcade Fire-ös, katartikus, belemerülős, jósokféle hangszerrel. Az alapokon kívül van itt zongora, hegedű, tangóharmónika, xilofon, kürt, hárfa és nyenyere is. Nagynagy hangszeres kavalkád, ami nagynagy zenei kavalkádot eredményez.

Az Arcade Fire-nek eddig két nagylemeze jelent meg, a 2004-es Funeral és a 2007-es Neon Bible. Az albumcímek árulkodóak, a Funeral egy borongósabb lemez, hagyományos hangszereléssel, aztán a Neon Bible-höz már merészebben nyúltak: tekerőlant, templomi orgona, és egy teljes szinfonikus zenekar (utóbbit Budapesten játszották- játsszatták fel) is szerepel az albumon. Mindkét lemez Grammy jelölésig vitte, a srácok pedig turnéra indultak- 19 országban jártak.



Az új lemezt 2010-re ígérik, turnéval-mindennel. Őszintén remélem, hogy ezúttal majd Bécsnél keletebbre is elmerészkednek, ha nem is egy önálló koncert, de legalább egy Szigetes performansz erejéig. Ha jönnek, én tuti ott leszek.

Jöjjenek a videók:
Ez az első kislemezük: Neighbourhood #1 (Tunnels)



Ez a második nagylemezről szól: Intervention, és a személyes kedvencem, a Black Mirror:


És ezért akarok koncertre menni (az embed az fail, szóval link, és tényleg kattintsatok rá, mert fasza):

www.youtube.com/watch?v=ejZ0on9Qeps

És és Willt meg ugye. Jó magas. (akkor is, ha ott a hites neje)