nem kajablog. inkább mindenféle blog, ami érdemes. legyen ez film, sorozat, könyv vagy zene. ami belefér szusivacsi. elvetemült kockaság, elvetemült rajongás, elvetemült függőség. ez a tejvajtúró. ímé.
Elérkezett ismét az év vége...Bár posztjaink száma az utóbbi időszakban igencsak visszaesett, én még nem adom fel, hisz nincs jobb dolgom, mint péntek esténként listákat szerkeszteni. Az nem kifogás, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén járunk, hisz ez az én esetemben csak azt jelenti, hogy több szabadidővel jelentkezem, mint szorgalmi időszakban. Ezt a felgyülemlett rengeteg szabadidőt pedig javarészt zenehallgatással töltöttem. Ez lett az eredménye...
A Top 10-ben már csak ABC sorrend van.
1. Adele - 21
2. Bon Iver - Bon Iver
3. Elbow - Build A Rocket Boys!
4. Globus - Break From This World
5. Iron & Wine - Kiss Each Other Clean
6. The Black Keys - El Camino
7. The Carbonfools - Carbonsoul
8. The Civil Wars - Barton Hollow
9. The Trews - Hope & Ruin
10. White Lies - Ritual
Kimaradók (némelyik csak azért, mert nem annyira az én stílusom, hogy az éves top 10-ben helyet kapjon): Radiohead, Florence+The Machine, Kasabian, The Cold War Kids, Coldplay, Death Cab For Cutie, PJ Harvey, St. Vincent, The Decemberists, The Horrors, Bombay Bicycle Club. És egy album volt, ami valamiért nagy csalódást okozott idén, bár imádom őket: Foo Fighters.
Hát, megjelent Skylar Grey új albumáról az első kislemez. Ez már nagyon nem Holly Book. Skylar Grey nevét szerintem már nagyon sokan ismeritek, hiszen az utóbbi évben rengeteg világsztárral dolgozott együtt( Lupe Fiasco, Eminem, Dr.Dre, P.Diddy), de azt gondolom kevesebben tudjátok, hogy 2006-ban a Fort MinorWhere'd you go-jával indította karrierjét.
The awkward moment, mikor realizáltam, hogy bár imádom Siát, ezt a dalát pedig kiváltképp szeretem, még sosem láttam a klipjét. Pedig - jobb szó híján - gyönyörű.
A tovább mögött ismételten ott a dalszöveg azok számára, akiknek a füle nem szokott hozzá az ausztrál akcentushoz...
Gondoltam annak örömére, hogy a 30 Seconds To Mars lassan többet koncertezik hazánkban, mint a Pendulum és a The Prodigy együttvéve, itt is promotálom őket egy kicsit. 2011.08.13. 21:30kor a Sziget nagyszínpadán láthatjuk az énekes-színész Jared Leto csipet-csapatát, miután Amy Winehouse néhány rehabos hónap után is túl sok időt tölt a ködös Albion borházaiban és lemondta fellépését. Nomen est omen ugye, nem kellett ezen meglepődni... A 30STM meg örül, ha hívják, mert láthatóan Európában jobban fut a szekér, mint Amerikában.
Mivel az utóbbi hetekben az ismerőseim a Facebook falamon a sz@rt is kiposztolták a populárisabb 30sec nótákból (értem ez alatt a The Killt, a Hurricanet vagy a This Is Wart), én egy olyat osztok meg veletek, aminek a videójába szerettem bele először. Los Angeles nagyon szép képekben - engem ennyivel megvettek.
Az a helyzet, hogy bármekkora eye-candy is Rob, én még mindig azt mondom, hogy inkább énekeljen, mint színészkedjen. Nyugodtan kövezzetek meg ezen véleményemért, de továbbra is sokkal hitelesebbnek érzem ha zenél...
A dalszövegért, amit helyenként még én is megértettem, lehet egyet kattintani...
[Skylar Grey]
It’s so loud Inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said
I can’t take back the words I never said
[Lupe Fiasco]
I really think the war on terror is a bunch of bullshit
Just a poor excuse for you to use up all your bullets
How much money does it take to really make a full clip
9/11 building 7 did they really pull it
Uhh, And a bunch of other cover ups
Your childs future was the first to go with budget cuts
If you think that hurts then, wait here comes the uppercut
The school was garbage in the first place, that's on the up and up
Keep you at the bottom but tease you with the uppercrust
You get it then they move you so you never keeping up enough
If you turn on TV all you see’s a bunch of “what the fucks”
Dude is dating so and so blabbering bout such and such
And that ain't Jersey Shore, homie that's the news
And these the same people that supposed to be telling us the truth
Limbaugh is a racist, Glenn Beck is a racist
Gaza strip was getting bombed, Obama didn’t say shit
That's why I ain't vote for him, next one either
I’ma part of the problem, my problem is I’m peaceful
And I believe in the people.
[Skylar Grey]
It’s so loud inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said
I can’t take back the words I never said
[Lupe Fiasco - Verse 2]
Now you can say it ain't our fault if we never heard it
But if we know better than we probably deserve it
Jihad is not a holy war, wheres that in the worship?
Murdering is not Islam!
And you are not observant
And you are not a muslim
Israel don’t take my side cause look how far you’ve pushed them
Walk with me into the ghetto, this where all the Kush went
Complain about the liquor store but what you drinking liquor for?
Complain about the gloom but when’d you pick a broom up?
Just listening to Pac ain't gone make it stop
A rebel in your thoughts, ain't gon make it halt
If you don’t become an actor you’ll never be a factor
Pills with million side effects
Take em when the pains felt
Wash them down with Diet soda!
Killin off your brain cells
Crooked banks around the World
Would gladly give a loan today
So if you ever miss payment
They can take your home away!
[Skylar Grey]
It’s so loud inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said, never said
I can’t take back the words I never said
[Lupe Fiasco - Verse 3]
I think that all the silence is worse than all the violence
Fear is such a weak emotion that's why I despise it
We scared of almost everything, afraid to even tell the truth
So scared of what you think of me, I’m scared of even telling you
Sometimes I’m like the only person I feel safe to tell it to
I’m locked inside a cell in me, I know that there’s a jail in you
Consider this your bailing out, so take a breath, inhale a few
My screams is finally getting free, my thoughts is finally yelling through
[Skylar Grey]
It’s so loud Inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said
Nem, nem Bukowskis bejegyzés lesz, meg lehet nyugodni. Csak úgy vélem irományomat a hideg időre való tekintettel talán egy bögre forró tea (forró víz) társaságában lenne a legjobb magatokévá tenni. De igazából a zenék is elég "hotok" lesznek.Vagyis szerintem ezek voltak csak igazán azok ebben az esztendőben.
Lassan két hétig törtem azon a fejem, hogy mely albumok érdemlik meg, hogy az én Top 10 listámra felkerüljenek. Nem mintha az akkora megtiszteltetés lenne,de azért na...
Szóval a lista... Bejutni az 10be is nehéz volt, nem töröm magam azzal, hogy rangsorolni is próbáljak. Szigorúan ABC sorrendbe van rendezve, előadók szerint.
1. Arcade Fire - The Suburbs
2. Band Of Horses - Infinite Arms
3. Black Rebel Motorcycle Club - Beat The Devil's Tattoo
4. Bring Me The Horizon - There Is A Hell, Belive Me I've Seen It.There Is a Heaven, Let's Keep It A Secret
5. Broken Bells - Broken Bells
6. Broken Social Scene - Forgiveness Rock Record
7. Interpol - Interpol
8. The Black Keys - Brothers
9. The Dead Weather - Sea Of Cowards
10. The National - Hight Violet
És hogy miért is volt olyan nehéz kiválasztani 10 korongot? Sorolom a kimaradókat: Kings Of Leon, Hadouken, Pendulum, Tame Impala, Disturbed, Avenged Sevenfold, Foals, Cee Lo Green, The Flobots, Vampire Weekend, Eminem, Linkin Park, The Script... És akkor még nem is tettem említést a filmzenei albumokról: Tron, The Social Network, Twilight Saga: Eclipse, Alice in Wonderland, Iron Man 2, The Runaways.... Ja, és persze ne feledkezzünk meg az idei Need For Speed soundtrackről sem, ami megint zseniális lett. Na, ugye tényleg nehéz dolgom volt?!?
Bizonyos okok miatt jelen pillanatban ez a csengőhangom. Látnotok kellett volna a ma a buszon hazafelé mellettem ülő, kb 15 éves lehányzó arcát mikor full hangerőn megszólalt mellette...:D
Nyugi, ez nem egy igazi snuff videó! Tök véletlenül tűnt fel, de ha már úgyis mindjárt Halloween gondoltam megosztom: igen, az ott Dr. Loomis a Rob Zombie féle Halloweenból.:)
Megértem, hogy vannak, akik nem szeretik az ilyen zenét, de erre a dalra tényleg érdemes odafigyelni. Ha nagyon zavar a zene, némítsd le, olvasd a dalszöveget, nézd a videót.
Another Way To Die by Disturbed
The indulgence of our lives
Has cast a shadow on our world.
Our devotion to our appetites
Betrayed us all.
An apocalyptic plight.
More destruction will unfold.
Mother Earth will show her darker side
And take her toll.
It's just another way to die.
There can be another reason why.
You know we should have seen it coming.
Consequences we cannot deny will be revealed in time.
Ugyan még csak kedden (szeptember 7.) jelenik meg a new yorki Interpol zenekar negyedik, Interpol címet viselő, stúdióalbuma, de a myspace oldalukon már meghallgatható, így gondoltam már nyugodtan írhatok róla. Fura lesz a mondandóm, és valószínűleg zavaros is, ezért előre elnézést kérek.
Az Interpol zenéje számomra mindig is egyfajta kettősséget jelentett. Vagyis igazából ez a kettősség nem is egyfajta. Számomra ez a zenekar tele van ellentmondásokkal. (Ez az egyik ok, amiért annyira szeretem őket.) Nem oximoronokról beszélek itt, mert ezek az ellentétek tökéletesen megférnek egymás mellett. Olyannyira megférnek, hogy igazából ezek nélkül talán nem is működne, nem érne el olyan hatást a zenéjük, mint teszi azt most. Hogy konkrétan mikre gondolok most? Van egy amerikai rockbanda, ami gyakorlatilag (az én fülemnek legalábbis) amerikainak álcázott brit zenét játszik. Van egy alapvetően dallamos rockzeneként definiálható hangzásuk, amihez egy olyan szövegvilág társul, ami inkább az egy szál gitárral fellépő, vagy teljesen elvont indie bandákra jellemző. A dalaik pörgősek, mozgásra kényszerítenek, de közben hihetetlenül visszafogottak, nem hagyják, hogy túlpörögj. Egy öltönyt viselő punkbandáról van szó, könyörgöm. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de engem valamiért a Joy Divisonre emlékeztet. És talán éppen ezért gondolom rájuk is érvényesnek azon véleményemet, amit JD kapcsán már több embernek is kifejtettem: vagy szereted őket, vagy nem. Legalábbis az olyan emberek, akik tényleg figyelnek is arra, hogy mit hallgatnak, nem aláfestő liftzenén élnek, azok számára nincs nagyon arany középút. Az, aki eddig nem szerette őket, gyanítom az új album miatt sem fog változtatni a döntésén. Egy olyan ember véleményét viszont szívesen meghallgatnám, aki az Interpol albumon keresztül ismerkedik meg az együtessel...
Szóval az új lemez. Az Arcade Firenál leírtam, hogy azzal a 16 dallal talán kicsit túlzásba estek, itt azonban erről nem lehet szó, hisz összesen 10 dalról van szó (illetve ha az iTunes előrendelésről van szó, akkor 11ről). A lemez teljes hossza szűk 46 perc, ami teljesen tökéletes szerintem. Ha már megemlítettem a Joy Divisiont az előbb, felhívnám a figylemet egy újabb párhuzamra is velük kapcsolatban az Unknown Pleasures című albumuk tagolására vonatkozóan. (Erről korábban már itt írtam.) Az Interpolt is két részre oszthatjuk: az első öt dal (Success, Memory Serves, Summer Well, Lights, Barricade) gyakorlatilag a rájuk jellemző alaprock. Aztán jön a második öt dal (Always Malaise, Safe Without, Try It On, All Of The Ways, The Undoing), amiket már nehéz hova tenni. A dalok itt is tökéletesen illeszkednek egymás után, sőt, szinte már egymásba olvadnak. Olyan, mintha egy ultrahosszú dalról lenne szó. De igazából ez az egész album annyira egyben van, hogy az ember azt érzi, hogy egy történetet mondanak el neki ebben a háromnegyed órában. Az album első felében elpörög a hallgató, aztán a második részben lenyugszik, de fenntartja a rezgésszámot. Valahogy olyan, mintha egy buli közben elgondolkodna az ember, világmegváltó gondolatai támadnának és után valami nagyobb, valami magasztosabb után nyúlna. Kiváncsian várom, hogy ez a váltás az Interpol zenei jövőjét tekintve mit jelent...
Az album úgy egészében számomra Brecht epikus színházát juttatja eszembe (tudom, beteg elmém van), ahol csak részben sikerült megfelelően alkalmazni az elidegenítés elvét. Mert én valahogy az érzem, hogy ismerős és szívemhez közeli ugyan amit hallok, de valahogy mégis idegennek és távolságtartónak érzem. Itt egy újabb kettősség...
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, ha valami gondolkodóba ejt, legyen szó könyvről, filmről vagy zenéről. És ez az Interpol album velem pont ezt tette. Nem tudom, érthető volt-e amit leírtam, mindenesetre várom az esetleges kommenteket!:)
Há, most néztem meg ezt a klipet...ne, epikus színház és az elidegenítés eszközei!:)
Az Arcade Firet remélhetőleg nem kell senkinek bemutatni. Vagyis ez lenne az ideális eset, hiszen a kortárs zeneművészet egyik legigényesebb zenei produktumáról van szó. Egy olyan együttesről, amelynek lemezei meghallgatása után az emberiség talán képes lesz megbocsátani Kanadának Justin Bieber létezését. Talán. Nem igazán szeretnék a bandáról beszélni, inkább csak megemlítenék pár olyan dalt tőlük, ami többet mond minden szónál: Tunnels, Rebellion, Windowsill, Keep the car runnung, Power out, No cars go, Intervention... És még sorolhatnám. De nem teszem. (Youtube is your biatch, go help yourself.)
Most az új albumról szólnék röviden, ami bő egy hónapja jelent meg és a The Suburbs címet viseli. A lemezen 16 dal található, ami 64 percet jelent, és ez talán egy kicsit sok, de legalábbis igen szokatlan a mai zeneiparban. De mivel nem semmitmondó unalmas popzenéről van szó, szerintem ez fel sem tűnik annak, aki nem néz épp az órájára. Nem fogom most végigzongorázni egyenként hogy melyik dal milyen, mert valószínűleg csak ismételni tudnám magam. Egy nagyon egységes, jól összerakott amerikai rocklemezről van szó, amit helyenként nagyon precízen megterveztek, mégis megmarad egyfajta nyitottság, spontaneitás benne, ami lehetővé teszi, hogy ne csak egy bizonyos lelkiállapothoz köthetően legyen hallgatható, hanem a mindennapokra is teljesen tökéletes maradjon. (Ez szerintem Funeral című lemezről például nem mondható el.) Itt egy fantáziadús, ötletes, érzelmes, okos albumról van szó, ami minden szempontból a helyén van, azonban nem a világot hivatott megváltani. (Nem úgy, mint a Neon Bible.) Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy egészen a Billboard Chart első helyéig jutott. Részben azért, mert az előző két albumuk annyira zseniális volt, hogy ezt a harmadikat is nagyon várta már a közönség. Részben pedig azért, mert valahogy sokkal könnyebben befogadhatónak tartom ezt a lemezt az eddigi munkáiknál. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy miért, mert dalszövegeik továbbra is minőségiek maradtak. (Lehet egyáltalán ezt a jelzőt dalszövegre használni?)Talán a tematika teszi őket egyszerűbbé? Nem tudom...
Az egyetlen negatívum az album kapcsán, amit muszájnak érzek megemlíteni az a Rococo című szerzemény, amivel az én kis agyam egyszerűen nem tud mit kezdeni...(Bár ez nem meglepő, hisz maga a rokokó stílusirányzat befogadása is problémás nálam.)
Nálam ugyan nem az év albuma címet nem az Arcade Fire kapja meg 2010-ben, gyanítom a top háromban még decemberben is benne lesz a The Suburbs. Szóval melegen (vagy az időjárásra való tekintettel éppen hidegen is) ajánlom mindnekinek!
Ímhun pedig a címadó dalhoz készült, szerintem igen jól sikerült fan made videó:
A Google Chromeot (ami immáron két éves,juhhúúúú) használók figylemébe ajánlom a következő oldalt: http://thewildernessdowntown.com/ Jó szórakozást hozzá! (A Firefox is viszi amúgy, de mással nem próbáltam.)
