Alice kasztrált-Burtonországban

Az Alice Csodaországban az egyik kedvenc mesém. Igen, a Disney-verzióról beszélek. Baromira tetszik eleve a történet, meg azok a lények amik benne vannak, a színek, a dalok, az egész. És elképzeltem, hogy mindez Tim Burton kezébe kerül, és 3D is lesz, hát folyt a nyálam. Nagyon nagyon örültem Helena Bonham Carternek, Anne Hathaway nem izgatott fel túlságosan, viszont attól féltem, hogy Johnny Depp-ről fog szólni az egész és elsilányul majd a történet többi része. Aztán jöttek az első fotók és tetszett, mint az állat, m k.jól néztek ki rajta a szereplők. Alice-t egy elég halovány színésznő alakítja, de arra gondoltam, hogy ebben a sztoriban soha nem Alice volt a lényeg... És épp ez az, amit a készítők máshogy gondoltak.



Ez a film szinte egy az egyben a Narnia krónikái történetet hozta, csak a főszereplőnek nem voltak testvérei. Ez nagy hiba. Alice az eredeti mesében szinte csak egy statiszta, arra van ott, hogy minket helyettesítsen, feltegye a mi kérdéseinket a furábbnál furább lényeknek és hogy kóvályogjon Csodaországban. Itt pedig valamiféle Megváltó, akit a próféciák alapján vártak Csodaország lakói, hogy megtörje a nagyfejű Vörös Királynő uralkodását, hatalomra segítse a Fehér Királynőt és újra béke és boldogság legyen ebben a varázsvilágban. Ezért itt a lánynak központi szerepe van, az ő problémái többször is felmerülnek ("Ki is vagyok én valójában?" óóó ugyanmár, Tim...), szóval ő a lényeg. A mesés lények mellékesek...

A látvány, gondolom nem nagyon kell ecsetelnem, zseniális. Szerintem gyönyörűek a színek, a helyszínek, szép lett a Fehér Nyúl és Csodaország többi lakója is. Épp ezért szerettem volna sokkal többet látni BELŐLÜK, és nem egy depressziós, sápatag lányból. Pont amiatt nem tudtam sokáig megfogalmazni a baját ennek a filmnek, mert a baromi erős látvány elnyomta a baromi halvány történetet. Annyi humor volt eredetileg ebben a sztoriban (ahogy a Kék Hernyó szívatja Alice-t a varázsgombán ülve), tanulságos történetek (pl.: Rozmár és az Ácsmester) és képtelenebbnél képtelenebb helyzetek. De itt a forgatókönyv teljesen élettelen, és méltatlan ehhez a nagyszerű meséhez, kiherélték az egészet, mikor ebben aztán volt potenciál. Én -mint szerintem sokan mások- arra számítottam, hogy itt majd elszabadul a nagy Burton-pokol és mi is fejre állva távozhatunk majd a moziból a katarzistól. Mert bár nem vagyok egy nagy rajongója a rendezőnek, azt be kell ismernem, hogy eredetiségből sosem volt hiány a filmjeiben. Úgy látszik a Disney keze vezette az ő kezét is, hogy mindenképp gyerek-kompatibilis legyen a film.



Johnny Depp hozza a tőle megszokott profi szintet. Nem szar, de semmi extra, semmi megfogó nincs a játékában, valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy sok üresjárata van a filmben, sokszor nem egészen világos, hogy mit miért csinált, az "örömcsörgésről" meg ne is beszéljünk... (nem lövöm le, mert elvileg ez egy POÉN, dehát legefeljebb egy nagyon durva WTF érzést válthat ki). Mia Wasikowska, aki Alice-t alakította nekem nem jött be, ugyanolyan volt pánikban meg örömben, semmi spiritusz nem volt benne, amire szerintem szükség lenne ahhoz, hogy az ember lánya túléljen egy ilyen kalandot. Anne Hathaway, mint Fehér Királynő, idegesítő volt, nyilván a szerepe szerint kellett olyan manírosnak lennie, affektálnia meg tartani a kezeit mint valami finomkodó ál-úrihölgynek. Az egyetlen pozitívum színészileg Helena Bonham Carter volt, aki nagyon jó volt az őrült, hisztis, "üüüüüsssétekleafajét" Vörös Királynő szerepben. Azt hiszem a leírtak alapján nem csoda, ha azt mondom, őt szerettem egyedül a filmben, ami abból a szempontból elég gáz, hogy nyilván nem a negatív főhőst szándékozták megtenni a film egyetlen szerethető pontjának.


Egyszerűen a legfontosabb dolog, ennek a sztorinak a képtelensége nem érezhető. Nem érzi az ember, hogy itt minden hülyeség. Nem az, hogy varázsország és elfogadjuk, hogy varázslények vannak benne, hanem itt minden tök elmebeteg kéne hogy legyen. Hülye figurák beszélnek értelmetlen baromságokról, egy hablaty az egész, amelynek mélyére ásva az ember különös gyönyörűséget találhat abban, ha megleli az értelmet... Ez lenne a lényege az Alice Csodaországbannak.


Nagy csalódás, hogy Burton hagyta, hogy ez legyen ebből a meséből, és azok, akik nem ismerik az eredetit, csak legyintsenek, hogy "áhh.. hány ilyet láttam már".

Alíz csodaországban

Hirtelen ötlettől vezérelve néztem meg a filmet, úgyhogy nem olvastam át előre az alapsztorit. Lehet, hogy ez volt a baj, mert a képi világ fantasztikus, de a történet erőteljesen sántít.

Megnéztem tehát az Alice In Wonderland-et, a Tim Burton- tím legfrissebb termését, 3D-ben. A főbb szerepekben (nem mondok újat) Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway, (újat mondok) Mia Wasikowska, utóbbit nagyjából nem lehetett eddig ismerni, pedig/mert nagyon nagy feje van. Komolyan. (egy 2011-es Cary Fukunagás Jane Eyre feldolgozásban ő lesz majd Jane, szóval van esélye. Mr. Rochesterünket pedig az Inglourious Basterdsból ismerhető Michael Fassbender alakítja majd, meglátjuk, veri-e Toby Stephenst).



A történet valahogy így (spoilermentesen): Alice egy folyton ábrándozó fiatal lány, 20 éves elmúlt (Mia ebben a filmben max. 16-nak néz ki...), és mindig ugyanazt álmodja kiskora óta: bezuhan egy nyúlüregbe, és odalenn egy mesés világban a Kalapossal ebédel és összemegy és megnő és a hasonlók. Szóval ő Alice, akinek elrendeznek egy tutinak tűnő házasságot, ám ő a népes sereg előtt zajló lánykérés közben elbátortalanodik. Meglátja a Nyalka Nyulat, időt kér a vőlegénytől, a nyúl után ered, zuhan, összemegy, megnő, összemegy, és a lényeg: Csodaországban találja magát. Ismét.

Összefut a régi ismerősökkel, akik kételkednek benne, hogy ő az igazi Alice, akit már nagyon visszavártak. Az igazi Alice-nak kellene ugynanis leszámolnia a gonosz Vörös Királynővel, és visszaállítani a Fehér Királynő hatalmát. A többi kitalálható, ezért mondom, hogy a történetben nincsen semmi különös, kikalkulálható, néhol vontatott. Csalódás, valahogy elmaradt a történetbeli "nagy katarzis".

Node.

A szereplők (már amelyik nem totálisan megrajzolt). Őszintén nagyon sajnálom, hogy szinkronosan néztem a filmet, mert Johnny Depp ezzel a magyarhanggal nem jött át rendesen, pedig ott volt minden gesztus, minden mozdulat. De így is azt mondom, hogy pacsi, marhajó még mindig az ürge!

Für Anikó viszont telitalálat volt Bonham Carter hangjaként: élt a szerep adta lehetőséggel, szuperül kiegészítette a látottakat, úgyhogy újabb pacsi Für Anikónak a hangért, Helenának a játékért. Anne-nel kapcsolatban: először azt hittem túljátssza magát, de aztán rájöttem, hogy a Fehér Királynő szerepe ilyen: erőltetett póz, hogy megfeleljen az udvar elvárásainak. Újabb pacsi. És akkor jöjjön Alice... hmm... mondtam már, hogy nagy a feje?? Na az ő játékáról elterelte a figyelmet a nyávogós szinkron, a játéka egész korrekt volt, de nekem egy Alice nem ilyen Alice. Mármint kinézetre. Egyéni szocprobléma, de emiatt nem jött be annyira.
A hangokról még annyit, hogy ha eredeti nyelven néztem volna, akkor hallottam volna a Nyalka Nyúl szerepében Charlie Sheent, Vigyori Úrként Stephen Fryt, Bölcselőként pedig nagy kedvencemet, Alan Rickmant. Ennyi áldozatot meg kellett hozni a 3D-ért, majd egyszer eredeti nyelven, 2D-ben is. Mindenképp.

És akkor téjünk vissza: újabb node.

A látvány. ZSENIÁLIS! Lőjjetek le, az Avatart még mindig nem láttam, de ez! Ilyen gyönyörű filmet én még soha! Csodaország valóban csoda-ország volt, élmény nézni még a stáblistát is. Nem hiába- akárki akármit mond, Tim Burton továbbra is érti a dolgát, ha mesevilágról van szó.

Ez volt szösszenetnyi Alice- kritikám. Ha pontoznám, akkor 7-ből 5 pont mindenképpen jár, az a kettő az keményen elvész a sztori semmilyenségén, de ettől függetlenül ajánlom a filmet figyelmetekbe! Én remekül szórakoztam! :)

Parnasszusz

Megnéztem a filmet, jó, oké, több részletben. Jó, oké, fos verzióban. És hát nem ezt vártam, illetve nem ilyet vártam. Lehet, hogy ott bukott a dolog, hogy azt hittem, Parnassus az lesz majd Heath, de hát nagyon nem, így tehát bukott az egész. Most megpróbálom összegereblyézni kósza gondolataimat.



Szóval lehet, hogy abban volt a hiba, hogy egy V7/A7 verziót tekintettem meg, lehet hogy a közben bezabált bundásalma vagy elszívott dohány-mennyiségben, és az is lehet, hogy a "te sem érted?" és "most vajon mi történik?" és "szívás, hogy ennyiszer van a filmben éjszaka"- kommentek tereltek figyelmet olyannyira, hogy nem láttam át a dolgokat. Vagy ami még valószínűbb, a nagy káosz Terry Gilliam sajátos stílusának köszönhető, aki egyébként engem a Gyalog galoppal évekkel ezelőtt megvett (igen, a film készültekor még kósza gondolat szintjén sem léteztem), ki tudja. Nade akkor szépen sorjában, kezdjünk a sztorival.

Adott egy szerzetes, ő lesz a továbbiakban Parnassus, alias Dumbledore, alias Cristopher Plummer, szóval aki a társaival együtt a régi időkben él, és történeket mormol 0-24, hogy azokat ne felejtse el az univerzum. Aztán jön az ördög, alias Tom Waits, aki megkísérti, és akkor kötnek egy fogadást, amit az ördög direkt veszít el, Parnassus viszont örök életet nyer, és van neki egy vándorcirkusza, de már öreg nagyon.


Az ördög és Doktor Parnasszus: Waits és Plummer

Majd egyszer csak, valamikor az ötvenes évek téjén szerelembe esik, és újabb üzletet köt az ördöggel, aki megfiatalítja, cserébe meg azt kéri, hogy ha valaha is lesz gyereke Parnassusnak, akkor azt 16 éves korában át kell adnia az ördögnek. Parnassus naná, hogy belemegy, mert ő már öreg, élnek szépen boldogságben az asszonnyal, amikor az 60 évesen teherbe esik, és szülés közben meghal. Ott marad tehát Parnassus, a lány, neve szerint Valentina (Lily Cole), a törpe, neve szerint Percy (Verne Troyer, alias Mini Me), egy valahonnan összeszedett srác, Anton (Andrew Garfield), meg az imaginárium, alias csodacirkusz. Így járják a világot, a 21. századot, ahol senki sem kíváncsi rájuk, tehát nó pénz, nó hírnév, nó megbecsültség. Aztán közeledik Valentina 16. szülinapja, az ördög figyelmeztet, h jönni fog.
Majd bekerül a képbe az akasztott ember képében Tony, azaz Heath Ledger. Van ebben valami kísérteties, nem? Szóval megmentik Tony életét, aki csatlakozik hozzájuk, és ő segít nézőket szerezni, elindul a szekér. Na és innentől totális káosz az egész (nem mintha eddig nem lettek volna zagyva részek, tudom). Mert jön az ördög, és kötnek valami alkut megint, hogy ki tud hamarabb szerezni 5 lelket, de ez hogy s mint megy, nem tiszta. A lényeg, hogy az imaginárium ajtaja egy tükör: ha azon átlépsz egy olyan mesebeli világban találod magad, ahol minden álmod valóra válik. És jönnek- mennek a látogatók, adják a pénzt, minden hepi.


Tony, azaz Heath kíséri át a lelkeket a tükrön

Tony kíséri át a lelkeket a tükrön, és őt meg orosz maffiózók üldözik, mert állítólag harmadik világbeli gyerekek szerveivel kereskedett. Ez sem tiszta. De mindig, mikor Tony átlép a tükrön, mindig máshogy néz ki: jön tehát Jude Law, Johnny Depp és Colin Farrel.


A Tonyk: Ledger, Depp, Law és Farrel

Aztán jön a nagy izé, hogy az ördög vinné Valentinát, aki megszökik, de az ördög újabb egyezséget köt Parnassusszal: ha Parnassus megöli Tonyt, megtarthatja Valentinát. Ebbe Parnassus belemegy, és Tony meghal (a filmben végig van egy fém kis furulya, ez se tiszta), Parnassus meg elkezdi keresni Valentinát, de nem találja. Évekig bolyong az imagináriumban, mire rálel Val-ra, aki éppen nagyon boldog a lányával meg a férjével a nagyon modern Londonban. És ezzel vége. Parnassus nem megy oda Valentinához, hanem éli tovább koldusként a halhatatlan hétköznapjait.


A történet tehát kifejezetten zavaros, igazi Gilliam- dolog ez, nem is akar logikus meg kövehtető filmet, merthogy minek. Térjünk át a látványra! Erről vajmi keveset tudok mondani a megnézett film minősége miatt, de a képek meg pár trailer alapján azt mondanám, hogy az teljesen rendben van. Az imagináriumban található világ tényleg varázslatos és mesebeli, a sivatagból hirtelen átléphetsz az északi sarkra, vagy hirtelen egy hegytetőn találhatod magad. Képzeletbeli.


Nade jöjjön a lényeg: a szereplők. Szerintem Gilliamnak kifejezetten jól jött Ledger halála (tudom, durva ilyet mondani), mert átalakíthatta úgy a forgatókönyvet, hogy simán elfért a filmben még három marhanagynevű színész, akik persze örömmel igent mondtak a felkérésre. Az "Imaginárium- Tonyk" marhajól kiegészítik a történetet, sokkal több, komolyabb jelentéssel bír így a film. Heath Ledger zseniálisan játszik, a Parnassus alapján is azt mondom, sokat veszített a halálával a filmipar- zseniális színész volt. A helyettesítők közül mindneképpen Farrel tolja a legjobban, és Law a leggyengébb- ez mondjuk lehet, hogy a szerepek miatt van, Coliné a legkomolyabb rész a filmben. Johnny Depp-pel kapcsolatban meg totálisan elfogult vagyok. Szóval a megszokott módon, a megszokott színvonalon játszik. Plummer alakítása okés volt, Troyer-é és Antoné is, semmi extra. Akit viszont ki kell még emelni, az Lily Cole. Sokan mondták, hogy csak egy különleges, szív alakú arcocska, akire szüksége volt Gilliam-nek, miután Christina Ricci "kiöregedett" ezekből a szerepekből. De Cole hitelesen, profin játszik, teljesen rendben van az alakítása. Szóval rá érdemes továbbra is figyelni.


Lilyből még lesz valaki. Az adottságai mindenestre meg vannak :D

Ez volt tehát a Parnasszusz- kritika, egy fos változat több szakaszban történő megnézése (az utolsó 10 percet munkában láttam...) után: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.