Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek. A kajával és a szerelemmel különösebb problémám nincs(főleg ha tényleg nincs velük probléma), a vallással már sehogysem járunk egy cipőben. De gondoltam, vessük bele magunkat ebbe a párszázoldalas könyvbe, biztos nem lesz rossz, ha már annyira hájpolják a filmet. Igen, nem egy mostani könyvélményről van szó, de a keserű ízt a mai napig a számban érzem. Lehet, nem voltam a megfelelő lelkiállapotban. Lehet nem tudtam a koraharmincas, romokban heverő nővel együttérezni. Lehet velem volt a baj. De nem érdekel, akkor se tetszett.
A sztori önéletrajzi ihletésű, főhősünk egy sikeres nő, férjjel, házzal, kocsival, klassz állással. Aztán kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik és annyira nem boldog a nő-tekintve hogy éjszakánként a fürdőben zokog. Amikor megszólítja egy hang, azzal beszélgetve jut el oda, hogy változtatnia kellene: beadja válását és csapot-papot otthagyva nekivág a világnak.
A könyv szerkesztése a helyszínekhez kapcsolódik: egy fejezet jut Itáliának, egyet India, az utolsót pedig Indonézia kapja. Az első blokk másról sem szól, mint az evésről. Nyomokban olasz szépfiúkat is tartalmaz a fejezet, de ez kb. olyan, mint a danone joghurt gyümölcstartalma: jó, jó, van benne, de örülnél a nagyobb daraboknak. Arról nem is beszélve, hogy a nem éppen tömött hűtő mellől nem jó a pizzákról, fagyikról meg mindenféle anyámkínjáról olvasni.
De nem adtam fel, a második részbe is belekezdtem. Ez időben is hosszabb munka termése volt, kb. másfél oldalanként haladtam-egyszerűen nem jött át. Ima-blokk. Részletesen leírta a jóga folyamatát meg hogy eleinte mennyire nem érezte a lényeget, de végül igen. Kb. ennyi maradt meg a nagyjából 200 oldalból.
A szerelemre már csak az akaraterőm és a kíváncsiságom vett rá, de láss csodát, ez egy emészthető, élvezhető rész volt. (vagy csak ennyire meggyötört az ima.) Érdekes balinéz infók a szigetvilágról és lakóiról, irigylésreméltó tájak(leírásaik). Olvasmányos. Már-már jó.
A végkifejlet viszont nagyon amerikai filmes, de minden rosszban van vmi jó, mint ahogy ebben a könyvben is: egyszer csak elfogyott az 500 oldal.
