Megvallom őszintén elsősorban úgy választok megnézendő filmet, hogy megnézem a benne szereplők neveit és ez a fő motiváció; a kedvencek előnyben. Természetesen a téma önmagában is lehet érdekes, de a rendező személye sem közömbös olykor. Hogy talán egyértelműbb legyen mondok egy példasort is. Egy Sandra Bullock vagy Nicole Kidman főszereplésével készült film nálam mindig befutó, de a Bombák földjén-t a témája miatt választottam és természetesen egy Polanski film -hogy a legutóbbi Szellemírót említsem csak- is biztos listás helyen van a megnézendők között.
Így került sorra a Testvérek is, ahol már első olvasásra látszik a szereplőlistán, hogy bizony nagyot merített a sztárokból a rendező, hiszen Jake Gyllenhaal (Tommy), Tobey Maguire (Sam), Natalie Portman (Grace), Mare Winningham (Elsie), Sam Shepard (Hank), Carey Mulligan (Cassie) neve is azonnal szembeötlik. Nálam mindenesetre Natalie Portman hozta a pluszpontot és talán ez megbocsátható...
A film -a címhez képest nem meglepő módon- két testvérről szól, akik enyhén szólva is igencsak ellentétes jellemmel és eddigi életúttal rendelkeznek. A másik vonulat az USÁ-ban ma már szinte természetes afganisztáni (vagy iraki, kuvaiti, ...) háborús trauma. Tommy Cahill a rosszfiú, aki egyszerűen sodródik az életben, se magát, se életcélját nem találja, igaz nem is nagyon keresi, mindenesetre éppen most szabadult a börtönből. Sam Cahill apját követve fényes karriert futott be már katonai pályán, amikor szabadságáról visszaérkezve helikopterét lelövik a tálibok. Itt a néző gyanút fog, mert Tobey Maguire nyilván nem azért szerepel, hogy kb. 15 perc után kiírják a filmből, de a történet szépen és zökkenésmentesen továbblendül.
Tommy hirtelen célt talál abban, hogy testvére családját, Gracet és két kicsike lányát, a pártfogásába vegye, sőt megpróbálja a férj elvesztését is pótolni. Előbb elég durva, majd egyre finomabb módon közeledik. A fiatalasszony őszinte gyásza és az ebbe egyre jobban beleérző Tommy ébredező érzései új helyzetet teremtenek, amely szituáció a film egyik legszebb, legérzelmesebb, de mégsem eltúlzott lírai jelenetéhez vezetnek.
Megérzéseink Sam halálával kapcsolatban viszont beváltak. A tálibok által lelőtt helikopter utasai között többen túlélik az incidenst és a tálibok embert és jellemet próbáló fogságába esnek, majd Sam kiszabadul, de ennek nagy ára van, soha nem lesz és lehet az, aki korábban volt.
A két testvér otthon és az új körülmények között találkozik azzal is, hogy a korábbi érzések teljesen átértékelődtek és már soha nem hozhatóak vissza. Ennél többet a történetből bizonyosan nem illik elárulni, a filmet meg kell nézni, mert mind a sztori, mind a feldolgozás módja egy új és érzésem szerint egy sokkal hűbb képét nyújthatja annak a szörnyű tevékenységnek, amit az emberek háborúnak neveznek...
Még valamiról említést kívánok tenni, ami nagyon megragadott a filmben. A 10 éves Bailee Madisonban látni vélem az új gyerekkorú Dakota Fanningot... Gyermekszereplő ilyen természetes gesztusokkal és átéléssel nagyon ritkán látható az utóbbi időkben. Mindenesetre valószínűleg ezzel a véleményemmel nem lehetek egyedül, hiszen 2011-ig Bailee már a 20-ik filmjén lesz túl és ez 11 évesen nem rossz teljesítmény.
Összegezve: a szereplők jól játszanak, a történet kiváló, a rendezés elkerül minden giccset. Szóval meg kell nézni a filmet, ajánlom!
ui: Natalie Portman pedig egyszerűen csodálatos ...
ui: Natalie Portman pedig egyszerűen csodálatos ...
