2010. március 26., péntek

The Last Airbender

Itt egy újabb trailer, júliusban jön a dolog, ami egyébként egy gyerekrajzfilmet dolgoz fel. Night Shyamalan (ő felelős a Jelekért is) rendezi, az egyik főszereplő meg az a Dev Patel lesz, aki a Slumdog Millionaire-ből vagy a Skinsből lehet ismerős.
És ha már ismerősök: ki jön rá, kit látunk 0.46-nál és 1.12-nél?

2010. március 21., vasárnap

Dél(után)i harangszó

Kerestetek valaha értelmet a rajongásban? Gondolkodtatok el valaha rajta, hogy vannak-e pozitív hatásai a megszállottságnak? Mert azt azért be kell vallani, hogy ez igazából egy negatív dolog, még akkor is, ha pillanatnyi örömet okoz. Vagy nincs igazam? Mindegy, én így gondolom...
A minap azonban egy igen pozitív effekttel is találkoztam, amiért köszönetet kell mondanom, amit itt meg is tennék: Köszönöm Kristen Stewart!

Azt ugye még az is tudja, aki nem ismer, hogy egy cseppet megszállotja vagyok ennek a leányzónak. Egy csütörtöki interjújában pedig csak ígymellékesen megemlített egy zenekart, akikről valószínűleg nem igazán hallottam volna különben. Ez a Broken Bells volt. Most pedig róluk szeretnék szólni.

Egy igen fiatal együttműködésről van szó, hiszen 2009 szeptemberében indultak. Két, zenei téren azért ismert egyénről van szó. Egyikük a Danger Mouse néven elhíresült producer Brian Burton, aki tönnek közt a Gnarls Barkleyt is alapította. A másik fazon James Mercer, aki a Thee Shins zenekar frontembere, de közreműködött néhány Modest Mouse dalnál is.
Alig két hete jelent meg a bemutatkozó albumuk, ami egyszerűen zseniális. Tudom, hogy sokszor hazsnálom ezt a szót, de hallgassátok meg, komolyan! Van itt miden: pszichedelia, hip-hop, pop, folk.. És valami értelmetlenül tökéletesm feel good egyveleg. Kicsit Beatles, kicsit Morcheeba, kicsit Blur. És még ki tudja mi minden, amit elsőre nem vettem észre!
Kislemezük eddig kettő jött ki, ezeket itt is meghallgathatjátok. De az egész album MUST, úgyhogy uccu neki!

The High Road


Vaporize

2010. március 20., szombat

"I am a visitor here... I am not permanent."

Nem fűzök hozzá sokat: Ben Gibbard ugye a Death Cab for Cutieval már bizonyított (Lehet nem szeretni azt, amit csinál - azt mondjuk nem értem, hogyan-, de a munkásságát mindenképpen el kell ismerni.) A The Postal Service hangzásra más ugyan, mint a DCFC, de szövegek mínőségben nem változtak. Nem hagy gondolatok nélkül...




Smeared black ink.
Your palms are sweaty,
and I'm barely listening
to last demands.
I'm staring at the asphalt wondering
"What's buried underneath where I am?"
(Where I am)

I'll wear my badge:
a vinyl sticker with big block letters
adhered to my chest
tells your new friends
"I am a visitor here... I am not permanent."
And the only thing keeping me dry is...
(Where I am)

You seem so out of context,
in this gaudy apartment complex.
A stranger with your door key,
explaining that I'm just visiting.
And I am finally seeing
why I was the one worth leaving.
Why I was the one worth leaving.

D.C. sleeps alone tonight.

(Where I am)
You seem so out of context
in this gaudy apartment complex.
(Where I am)
A stranger with your door key
explaining that I'm just visiting.
(Where I am)
And I am finally seeing
why I was the one worth leaving.
Why I was the one worth leaving.

(Where I am)
The District sleeps alone tonight
after the bars turn out their lights
(Where I am)
and send the autos swerving
into the loneliest evening.
(Where I am)
And I am finally seeing
why I was the one worth leaving.
why I was the one worth leaving.
why I was the one worth leaving.
why I was the one worth leaving.

2010. március 17., szerda

Elton John álá Szőri

Van egy Soerii & Poolek (ejtsd: Szőri és Pulek) nevű remekbeszabott duó, zenei formáció, színpadi deformáció, akik közel két éve működnek, de nem sokat hallunk róluk, ami nagyon nagy baj. Mert nagyon jók. Oké, a blogon csak olyan zenekarokról írok, akik nagyon jók, de akkor azt mondom, hogy ők szokatlanul jók nagyon. Merthogy ketten vannak ebben a dologban benne stabilan: Takács Zoli "Jappán" a HS7 billentyűse, meg Kovács Geri, aki például A Kutya Vacsorájában is beledolgozgatott.
Namost ők zenét csinálnak, hülyébbnél idiótább színpadi kellékekbe bújnak, topless lányokkal táncolgatnak, NDK-s cuccokban gitárszintiznek, egyébként pedig hazai alterénekesekkel énekeltetnek, az első albumuk pedig 2010. janur 1-jén jelent meg, beszédes Ua-Mua címmel.


Ők azok.

Az egésznek van egyfajta remekbeszabott romantikus bája, meg múltidézése, meg van ebben rengeteg irónia, annál több gúny meg direkt gagyi meg polgárpukkasztás. De a lényeg, hogy a zene az nagyon ott van. Szeretik az Arcade Fire-t, hát kell ennél több? :D Tervezek koncertre menni, az a nagy élmény, addig pedig hallgassatok bele az Elton Johnba, ami egyelőre nálam még versenyez a Balatonnal. Előbbiben Papp Szabi, utóbbiban Szűcs Krisztián dalol, de a Tangában pölö Németh Juci hangját is halljuk.

2010. március 13., szombat

Garth Marenghi's Darkplace



Emlékeztek még az IT Crowd azaz Kockafejek című igen csak mókás sorozatra, amit Richard Ayoade rendezett, és főszerepelt? Ezen a gyönyörű estén mutatták meg nekem a másik remekbeszabott mini-sorozatát is, ami a Gart Marenghi's Darkplace címet viseli, és egy durván vicces horror-paródia.
Minden további izgalom nélkül tessetek megcsodálni ezt a részletet az első részből. Bónusz infó, hogy a Kockafejek fiatal főnökét alakít Matt Berry, és Ayoade is helyet kapott a sztoriban.

http://www.youtube.com/watch?v=nNfQ0ORwSDM

Bocs, de embeddelni nem lehetett. :(
Ja, és Krisztike! NÉZD MEG! Nem véres. :D

Alíz csodaországban

Hirtelen ötlettől vezérelve néztem meg a filmet, úgyhogy nem olvastam át előre az alapsztorit. Lehet, hogy ez volt a baj, mert a képi világ fantasztikus, de a történet erőteljesen sántít.

Megnéztem tehát az Alice In Wonderland-et, a Tim Burton- tím legfrissebb termését, 3D-ben. A főbb szerepekben (nem mondok újat) Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway, (újat mondok) Mia Wasikowska, utóbbit nagyjából nem lehetett eddig ismerni, pedig/mert nagyon nagy feje van. Komolyan. (egy 2011-es Cary Fukunagás Jane Eyre feldolgozásban ő lesz majd Jane, szóval van esélye. Mr. Rochesterünket pedig az Inglourious Basterdsból ismerhető Michael Fassbender alakítja majd, meglátjuk, veri-e Toby Stephenst).



A történet valahogy így (spoilermentesen): Alice egy folyton ábrándozó fiatal lány, 20 éves elmúlt (Mia ebben a filmben max. 16-nak néz ki...), és mindig ugyanazt álmodja kiskora óta: bezuhan egy nyúlüregbe, és odalenn egy mesés világban a Kalapossal ebédel és összemegy és megnő és a hasonlók. Szóval ő Alice, akinek elrendeznek egy tutinak tűnő házasságot, ám ő a népes sereg előtt zajló lánykérés közben elbátortalanodik. Meglátja a Nyalka Nyulat, időt kér a vőlegénytől, a nyúl után ered, zuhan, összemegy, megnő, összemegy, és a lényeg: Csodaországban találja magát. Ismét.

Összefut a régi ismerősökkel, akik kételkednek benne, hogy ő az igazi Alice, akit már nagyon visszavártak. Az igazi Alice-nak kellene ugynanis leszámolnia a gonosz Vörös Királynővel, és visszaállítani a Fehér Királynő hatalmát. A többi kitalálható, ezért mondom, hogy a történetben nincsen semmi különös, kikalkulálható, néhol vontatott. Csalódás, valahogy elmaradt a történetbeli "nagy katarzis".

Node.

A szereplők (már amelyik nem totálisan megrajzolt). Őszintén nagyon sajnálom, hogy szinkronosan néztem a filmet, mert Johnny Depp ezzel a magyarhanggal nem jött át rendesen, pedig ott volt minden gesztus, minden mozdulat. De így is azt mondom, hogy pacsi, marhajó még mindig az ürge!

Für Anikó viszont telitalálat volt Bonham Carter hangjaként: élt a szerep adta lehetőséggel, szuperül kiegészítette a látottakat, úgyhogy újabb pacsi Für Anikónak a hangért, Helenának a játékért. Anne-nel kapcsolatban: először azt hittem túljátssza magát, de aztán rájöttem, hogy a Fehér Királynő szerepe ilyen: erőltetett póz, hogy megfeleljen az udvar elvárásainak. Újabb pacsi. És akkor jöjjön Alice... hmm... mondtam már, hogy nagy a feje?? Na az ő játékáról elterelte a figyelmet a nyávogós szinkron, a játéka egész korrekt volt, de nekem egy Alice nem ilyen Alice. Mármint kinézetre. Egyéni szocprobléma, de emiatt nem jött be annyira.
A hangokról még annyit, hogy ha eredeti nyelven néztem volna, akkor hallottam volna a Nyalka Nyúl szerepében Charlie Sheent, Vigyori Úrként Stephen Fryt, Bölcselőként pedig nagy kedvencemet, Alan Rickmant. Ennyi áldozatot meg kellett hozni a 3D-ért, majd egyszer eredeti nyelven, 2D-ben is. Mindenképp.

És akkor téjünk vissza: újabb node.

A látvány. ZSENIÁLIS! Lőjjetek le, az Avatart még mindig nem láttam, de ez! Ilyen gyönyörű filmet én még soha! Csodaország valóban csoda-ország volt, élmény nézni még a stáblistát is. Nem hiába- akárki akármit mond, Tim Burton továbbra is érti a dolgát, ha mesevilágról van szó.

Ez volt szösszenetnyi Alice- kritikám. Ha pontoznám, akkor 7-ből 5 pont mindenképpen jár, az a kettő az keményen elvész a sztori semmilyenségén, de ettől függetlenül ajánlom a filmet figyelmetekbe! Én remekül szórakoztam! :)

Parókaverseny, amikor fogy a Hold.

Az Eclipse- trailer után (amit még nem posztoltunk, p.s.-ben majd most megteszem) természetesen ideje reklámozni a New Moon DVD-t is kicsit (nohát-nohát micsoda meglepő stratégia), ami március 24-én jelenik meg odakinn, itthon meg... ki tudja. Node a lényeg: rádobtak egy Eclipse sneak peeket, hogy aki nem venné meg a New Moont úgy alapon rajongásból, az megvegye emiatt a kétperces kukkolda miatt, ami egyébként hivatalosan is elérhető a YouTube-on. Itt is van:


Na és akkor: rendezzünk Eclipse- parókaversenyt: kié a leggázabb? A versenyzők: tulajdonképpen mindenki Edwardot és Riley-t kivéve (Esmén egyelőre gondolkodom, mert amikor dumál, akkor nóparóka, de mikor jelenet közben mutatják, akkor durvánparóka). Merthogy a Twilightban még hajlandóak voltak a színészek befestetni-levágatni a hajukat, a New Moonra már akkora sztárok lettek, hogy hajlandóságuk erőteljesen csökkent, az Eclipse-re meg már úgy nagyjából el is fogyott. Minek, ha egyszer zseniálisan nagyszerű parókámesterek állnak rendelkezésre?? Gyahh. Szóval. Nézzük az én listámat!




A legkevésbé gáz nálam jelenleg Bella és Jasper (Kristenre eleve nem haragszom, mert TR), aztán jön Carlisle és Emmet és a többi Cullen. A leggázabb pedig sajnos mindenképpen Victoria- akkor is, ha szeretem Bryce-t. Egyszerűen űbergagyi ez a paróka, a színe, és száll égnek- világnak, és olyan puppy-feje van tőle Bryce-nak, nem kifejezetten vérengzős. Utóbbit majd a filmben cáfolni fogja, tudomtudom.

Ez tehát az elő-Eclips paróka-helyzet, ígérem, hogy írni fogok normális bejegyzést is hamarosan. Addig is nézegessétek a SP-et, marhajó lett, és amint ígértem, p.s.: ECLIPSE TRAILER 1.0



p.p.s.: Komolyan. Emmetnek? Paróka??? For God sake... minek? Tudtommal semmiben sem szerepel, mindegy, hogy szőke vagy barna, de ez a helyes kis frufru...nagyon nemodavaló.

p.p.p.s.: a SP-ben Emmet és Esme szeme kifejezetten ijesztő, Edward viszont ott van nagyon 1:19-nél, az elején pedig felhívnám a figyelmet Xavier akcentusára és úgy amblokk az egész srácra :D Lesz eyecandy az Eclipse-ben rendesen. Várjuk nagyon!


2010. március 11., csütörtök

Lázadó ifjúság

Gondolom minden Michael Cera rajongótárs számára betervezett mű a 2010es esztendőre a Youth in Revolt. Érthető módon, én is nagyon vártam egy nézhető minőségű kópiát, hiszen magyarországi bemutatóról nekem nincs hírem. DVDre meg ugye sokat kell várni és amúgy is csóró vagyok etc. Na mindegy, a lényeg hogy nagyon vártam. És ez talán hiba volt...

Story: Van a mi kis Nikcy fiúnk, aki egy szerencsétlen, puhapöcsű, szűz srác, aki ellen az egész világ felesküdött. Nyomorult az egész család igazából. De egy szép napon Nick megismeri Sheenit, és hirtelen minden megváltozik.

Cast/crew: Nick szerepében Michael Cerat láthatjuk, az apját pedig Steve Buscemi alakítja. De feltűnik még többek között Zach Galifianakis, Justin Long és Ray Liotta is, hogy csak az ismerteket említsem. A rendezőt Miguel Artetát én nem ismerem (a Six Feet Underhez rendezett pölö), a forgatókönyvírót viszont annál inkább. Talán nektek is rémlik, hogy Gustin Nash alkotta meg a Charlie Bartlettet. (Ugye, legalább egy valaki látta!?!) Ott nagyon jó munkát végzett, itt véleményem szerint kevésbe. De, ez nyilván nem feltétlenül az ő hibája, hisz egy regény alapján dolgozott. Nekem pedig a történet maga nem tetszett...

Kezdem a pozitívumokkal: A zene zseniális. Komolyan mondom, nálam a film legjobb része az volt. Aztán a fényképezés helyenként nagyon szép, néhol kifejezetten eredeti megoldásokkal. Néhol kevésbé...(Jó, bocs ezért, de nekem egy-egy jelenetnél akarva-akaratlanul a New Moon ugrott be. És az a baj, hogy ezzel szerintem nem leszek egyedül, ha megnézitek...)A rendezés is rendben volt, én legalábbis semmi extrát nem találtam benne.
Negatívumok: A karakterek. Nem mondom azt, hogy kidolgozatlanok, de mindenképpen logikátlan a ténykedésük. (Kedves mágnes, neked tuti tetszeni fog, majd elemezheted őket pár év múlva egy jó kis mestermunkában.) De most tényleg: nyápic Cera hirtelen önző Cera lesz?Annak ellenére amiken keresztül ment ezt tönkreteszi a lányt akit szeret?SPOILER: A lány meg megbocsát neki???WTF!?! Melyik világban?SPOILERVÉGE Nekem igazából itt a végén szállt el a film. Az mondjuk már nem a karakter kidolgozottságának köszönhető, hogy nem tetszett Cera gyerek. Már valahogy unalmas, hogy mindig ugyanazt a nyomorék figurát alakítja. És igazából semmi pluszt nem rak hozzá. De tényleg semmit... Csak úgy van. Játsza saját magát. És elvielg ő hivatott a hátán vinni az egész mozit, hiszen két szerepben is feltűnik. (Igazából mindkettő egy és ugyanaz, de akkor is.) Engem nem fogott meg. Zárójelben jelzem, hogy a Cinematical kritikusa Cera eddigi legjobb alakításának nevezte ezt, tehát lehet tényleg bennem van a hiba.
A film amúgy tele van ilyen kis szánalmas poénokkal, amik amúgy ütnek. Tipikus tinédzser komédia, tele sexszel, vagyis az az utáni vággyal.
Nem óhajtok belemenni a részletekbe, hisz ha úgy gondoljátok, hogy megnéznétek, akkor nyilván jobb lenne, ha nem tudnátok mindent előre. így viszont én nem tudom kifejteni, hogy konkrétan mivel akadt problémám. Hisz igazából csupa jó és szép lehetne vele minden, de nekem valahogy nem volt kerek.
Kommenteljetek szépen, aztán megbeszélhetjük ti mit gondoltatok róla.


2010. március 10., szerda

HAVE YA! GRAB YA! TILL YOU'RE SORE!

Jelenleg még csak ilyen minőségben,de még így is remek.:)Enjoy:D

2010. március 6., szombat

KOKIA - 人間ってそんなものね

Ma jutott eszembe egy ismerősöm útján ez a dal, és mert itt szoktak zenék is szerepelni, gondoltam contribute-olok a magam módján. Őrült rég ismerem egyébként ezt a számot, de japánul akkor még nem igazán tudtam, és nem értettem, hogy ez a néni miről énekel, ma dalszöveggel és kétbalkezes japán nyelvtudással megfejtettem, és elámultam, hogy tök jó dolgokról szól Ningen'tte sonna mono ne c. dal. (Tudom, fosszar, de akkor is benyomom.)

Ja, és nekem kicsit Spice Girls utóérzés.. http://www.youtube.com/watch?v=f1qGT9b3Z_M




Did you want to become your idea of perfect?
You were probably just imitating someone, right?
Any way of flying is OK, right?
It’s having the courage to take off that’s important, right?

We say things like “It’s no good now”, but

IWe become ourselves through crying and laughing
And worrying and getting back up and everything we feel
Living and being ourselves and everyday joys
Make us happy
Believing and trying
And doing it over every time
That’s the way people are
The way we can forgive each other is wonderful

You’re so resolute because you’re tired, right?
This may surprise you, but nobody minds
Did you think you’d come this far alone
Because you didn’t want to cause anyone any trouble?

People are…

As we help each other and lend each other a shoulder
And stop after every few steps
Breathing, taking deep breaths
And sighing sometimes
We become ourselves through crying and laughing
And worrying and getting back up and everything we feel
That’s the way people are
The way we can forgive each other is wonderful

If you can share times of happiness with someone
Then you’re never alone, even in hard times
That’s the joy of sharing

As we help each other and lend each other a shoulder
And stop after every few steps
Breathing, taking deep breaths
And sighing sometimes
We become ourselves through crying and laughing
And worrying and getting back up and everything we feel
That’s the way people are
The way we can forgive each other is wonderful

As we help each other and lend each other a shoulder
And stop after every few steps
Breathing, taking deep breaths
And sighing sometimes
We become ourselves through crying and laughing
And worrying and getting back up and everything we feel
That’s the way people are
The way we can forgive each other is wonderful

We are all naked
All searching for warmth
Amid all our weakness and sadness
And trying to move forward somehow

2010. március 5., péntek

Fellegvár

Úgy döntöttem, hogy a nagy londonolás után jöjjön ma egy észak- londoni indie formáció bemutatása: ők a Citadels. Hárman vannak, Stefan "Bramble" Ferguson énekel és gitározik, Jimmy Lazers szintén, Lucy "Sunchild" Taylor pedig az éneklés mellett zongorázik, szintizik és fuvolázik.

Namost, mikor először meghallottam őket, nem tudtam eldönteni, hogy inkább AF-re vagy inkább MGMT-re hajaznak, aztán kiderült, hogy utóbbi áll közelebb az igazsághoz: az MGMT producerével dolgozgatnak. 2009-ben tűntek fel a Golden Castles single-lel, és az apropó, ami miatt most éppen írok róluk (oké, Londonon kívül), hogy március 1-jén jelentették meg az új kislemezt, a The Chemical Song-ot. Ami nagyon jó. Nagyonnagyon jó. Klip egyelőre (vagy véglegesen?) ennyi van hozzá, macskabarátok előnyben! Jaés persze: enjoy!

Új Foals

Hallgassuk és nézzük is mindenképp. Ilyen Foalsék szerint a spanyol semmiközepe. Várjuk az új albumot nagyonnagyon.

2010. március 3., szerda

My so called life...

Nyugi, nem a saját életemről fogok írni!!!:) Hanem erről a bárgyú kis őskövület sorozatról, amit az utóbbi héten volt szerencsém magamévá tenni.
Egy insant klasszikusról van szó, hiszen Amerikában az 94/95ös szezonban került bemutatásra. Őszinte leszek, fogalmam nincs róla, hogy itthon bemutatták-e... Ha nem, kár érte. Ha igen, akkor kár, hogy én lemaradtam róla.

Story: A történet semmi extra. Van a 15 éves Angelánk, aki éli a szerencsétlen kis lázadó tini korszakát. A legjobb barátnőjével épp külön utakon járnak, új barátokat szerzett. Mégpedig a balhés, cseppet alkoholista Rayannet, és a bisex (szerintem szimplán meleg) Rickyt. Rajtuk kivül a szánalmas szomszéd zseni Brian még mindennapos szereplője életének. Álmainak pedig Jordan Catalano... Semmi extra nem történik igazából az egész évad alatt, szokásos tinédzserkori szenvedések, klisé klisé hátán.

Cast: Angela szerepében Claire Danest láthatjuk. (Nem hinnám, hogy van olyan, aki nem tudná őt hova rakni, de ha mégis, akkor Rómeó+Júlia.) Briant Devon Gummersall alakítja. Nagyon valószínű, hogy ez a név nem mond senkinek semmit, de ha azt mondom, hogy a The L World leszbikus fiújáról Lisáról, vagy a Roswell Sean DeLucájáról van szó, akkor talán tudtok egy arcot kapcsolni a névhez. Ja, és a legjobb nevet hagytam a legvégére: Jordan Catalano=Jared 'Fucking' Leto. (Zárójelben jelzem, hogy egy részben egy fél pillanat erejéig feltűnt Kaley Cuoco, a TBBT Pennyje is.) Az alakítások szerintem tinisorozathoz képest kifejezetten jók, még a kisebb mellékszerepekben is. Enough said.

A sorozat mindössze egy évadot, egészen pontosan 19 részt ért meg. Ennek okait nem tudom hol kellene keresni, hisz ha felnéztek a MSCL imdb-s oldalára, láthatjátok, hogy 9 csillagon áll. Vagyis csak szerethették... Volt is rá okuk. Mint mondtam a sztori semmi extrát nem tartalmaz, mégis minden benne van. Kár, hogy csak most jutottam el oda, hogy megnézzem, mert így teljesen más értékelni. Hisz szinte mindent láthattunk belőle más sorozatokban. De ezek a sorozatok jóval 95 utániak...Értitek...
Anélkül, hogy lelőném a poént, mikről van szó benne, inkább megemlítenék pár sorozatot/filmet, amikre engem emlékeztetett: Speak, Dawson's Creek, Buffy, One Tree Hill és a Better Off Ted (bár ez utóbbi csak a zenei betétek miatt:)). Sőt, valamilyen szinten még a Veronica Marsot is ide sorolnám Angela karaktere miatt. Ezekből ind van valami benne, mégis teljesen más valahogy. Egyedi, nem tudok rá jobb szót. Valamilyen szinten minden sorozatjunkienak alapmű lehetne, feltéve ha 15évvel ezelőtt volt épp középiskolás. Bár az én korosztályom is tud még vele azonosulni,ha például úgy mint én nekiül, és végingézi de a pár évvel fiatalabb generáció számára már nem biztos, hogy annyira élvezhető lenne.

Zseniális szerintem. Nézzétek meg! Egy próbát mindenképp megér. Ha másért nem is, Jared Leto szemeiért tuti. Sőt egyszer-kétszer énekel is!:) (Ha már zene, megemlíteném: az is nagyon rendeben van, ügyesen operálnak vele. Sokat dob egy egy jeleneten.)


2010. március 1., hétfő

Hogyan...


... csesszünk el egy filmet első perctől az utolsóig, amennyire csak lehetséges? Erről a témáról sok rendezőt meg lehetne kérdezni, de most konkrétan a How to lose friends and alienate people c. "film" alkotógárdája adta rá a legjobb választ. Hát így basszus, ahogy ők csinálták, mert az valami mesteri.



Az alaptörténet szerint van Sidney Young (Simon Pegg), brit újságíró, aki egy kis lapot szerkeszt, egyedi elképzelése van a dolgokról, nem fogja be a száját, ha valami nem tetszik neki, kifiguráz mindenkit, aki szerinte megérdemli, köztük az érinthetetlen "celebeket" is. Mindezzel együtt valahogy szeretne közéjük kerülni, híres lenni, jó nőket pöckölgetni (eleve ez a kettő dolog, a lenézem a celebeket, de közéjük akarok kerülni, ez mi?!) . Egy nap épp egymást verik a kollégái a faxgéppel a szerkesztőségben - egyetlen elfogadható jelenet - , amikor az amerikai Sharp magazin nagyhatalmú szerkesztője(Jeff Bridges, legújabb szerelmem.. itteni teljesítményére még visszatérek) felhívja, hogy Sidney menjen már New York-ba dolgozni, mert fiatalkori önmagát látja meg a szabad szájú újságíróban. A csodás új munkahelyen van sok fotómodell-szerű csaj, márkás cuccok, kötelező s-ggnyalás minden irányba, egyszóval felszínesség a csúcson, amit főhősünk elvileg nem nagyon komál. De - what a suprise! - van itt egy lány, Alison (Kirsten Dunst), aki MÁS, ugyebár. És akkor bénáznak jobbra balra, klisé hegyeket nyomnak az orrunk elé, Sidney megszerezhetné A Legjobb Nőt (Megan Fox), de aztán megszólal a Lelkiismerete, bla bla bla... A végét gondolom mindenki sejti.

Tegye fel a kezét, aki még nem látta ezt a filmet! Nem pont ezt, hanem bármit, amit fenn írtam róla, még nem látott sehol máshol. Simon Pegg-et én eddig csak a Vaskabátokban láttam, de azt minőségi munkának tartom, nagyon jó humorral, egyediséggel, egyszóval mindennel, ami a How to lose.. - ból hiányzik. Hogy lehet az, hogy valaki az egyik filmben tök jó, röhögsz rajta akkor is, ha csak a fejére nézel, a másik filmben meg egyetlen percre sem mosolyodsz el, annyira egy erőltetett mű vacak az egész?! Tudom, hogy nem ő írta és rendezte a filmet, de az, hogy egyáltalán elvállalta, sokat levont a szememben Simon értékéből. A rendező nem tudom, hogy mit csinált. Hogy volt-e koncepció, felfogta-e a forgatókönyvet, amit olvasott, vagy hogy a forgatókönyvíró fejéhez valami diliházból szabadult idióta fogott fegyvert és diktálta neki szavanként a dolgokat.

Most megpróbálom példákkal alátámasztani a fent leírtakat. Az alaptétel, ugyebár, hogy valaki, aki lenézi ezt az egész sztárosdit, miért vágyik arra, hogy belekerüljön? Mondhatni a fejétől bűzlik a hal. A film alatt a főhőst igen gyakran láthatjuk ordenárétirpákparaszt módon viselkedni, ami totális ellentétben van azzal a valódi, érzékeny, filozófiát végzett belső énjével, melyet apja megjelenésével ismerünk meg. Nem, nem arról van szó, hogy innentől fordulatot vesznek a dolgok, és a fent leírt énje kerül előtérbe, vagy hogy mi a film elején sejthettük volna bizonyos jelek alapján, hogy ő talán ilyen... Semmi ilyesmi. Csak ez így szokott lenni, hogy igazából rendesek a főszereplők. Pegg-en látszik a totális zavar, hogy ő sem tudja, hogy most milyennek is kéne lennie. A humorosnak szánt jelenetekben marhára erőltetett, amikor meg komolykodni kell, kb annyira fakó, mintha nem is lenne a képen. A zárójelenet meg egyenesen sírnivalóan bődületesen nevetséges :D



Egy. Darab. Valódi. Poén. Sincs. A. Filmben. Sok sz.rt láttam már, de ez valami egészen új kategória. Kirsten Dunst teljesen lényegtelen, bár ő is bőven alulmúlja önmagát, ami azért elég kemény meló lehetett. Jeff Bridges... Nem tudom milyen anyagon volt, amikor úgy gondolta, hogy feka ötlet ezt a szerepet elvállalni, vagy amikor megengedte, hogy azt a hajat csinálják a fejére, amit a film alatt viselt. Megan Fox meg... :D:D:D Hát nem is tudom... El tudjátok képzelni, nem? Ugyanazt csinálja, amit a fotókon lehet látni, csak itt a fotók átmennek mozgóképbe és idiótábbnál életszerűtlenebb szavak áramlanak ki a folyton nyitott állású, gyönyörűen fényezett szájából. Ráadásul a fake-film, amiben a Megan Fox által játszott fake színésznő szerepel, Teréz anya életéről szól, és nagyon hasonlít a Trópusi vihar elején látható, zseniális Satan's Alley fake-trailerhez. Egyetlen probléma, hogy míg a Tropic Thunder egy nagyon jó paródia, karikatúra, stb, amit tud magáról, a mi történetünk sajnos komolynak lett szánva.

Nah, azt hiszem mostanra sikerült kicsit lenyugodnom, és nagyon nagyon gondolkodom, hogy legalább egy pozitív dolgot le tudjak írni... De max. annyi, hogy fél másodpercig hallgathatjuk Dusty Springfield Spooky c. számát - ami mégsem pozitív, mert így még azt is megszentségtelenítették.