Alíz csodaországban

Hirtelen ötlettől vezérelve néztem meg a filmet, úgyhogy nem olvastam át előre az alapsztorit. Lehet, hogy ez volt a baj, mert a képi világ fantasztikus, de a történet erőteljesen sántít.

Megnéztem tehát az Alice In Wonderland-et, a Tim Burton- tím legfrissebb termését, 3D-ben. A főbb szerepekben (nem mondok újat) Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway, (újat mondok) Mia Wasikowska, utóbbit nagyjából nem lehetett eddig ismerni, pedig/mert nagyon nagy feje van. Komolyan. (egy 2011-es Cary Fukunagás Jane Eyre feldolgozásban ő lesz majd Jane, szóval van esélye. Mr. Rochesterünket pedig az Inglourious Basterdsból ismerhető Michael Fassbender alakítja majd, meglátjuk, veri-e Toby Stephenst).



A történet valahogy így (spoilermentesen): Alice egy folyton ábrándozó fiatal lány, 20 éves elmúlt (Mia ebben a filmben max. 16-nak néz ki...), és mindig ugyanazt álmodja kiskora óta: bezuhan egy nyúlüregbe, és odalenn egy mesés világban a Kalapossal ebédel és összemegy és megnő és a hasonlók. Szóval ő Alice, akinek elrendeznek egy tutinak tűnő házasságot, ám ő a népes sereg előtt zajló lánykérés közben elbátortalanodik. Meglátja a Nyalka Nyulat, időt kér a vőlegénytől, a nyúl után ered, zuhan, összemegy, megnő, összemegy, és a lényeg: Csodaországban találja magát. Ismét.

Összefut a régi ismerősökkel, akik kételkednek benne, hogy ő az igazi Alice, akit már nagyon visszavártak. Az igazi Alice-nak kellene ugynanis leszámolnia a gonosz Vörös Királynővel, és visszaállítani a Fehér Királynő hatalmát. A többi kitalálható, ezért mondom, hogy a történetben nincsen semmi különös, kikalkulálható, néhol vontatott. Csalódás, valahogy elmaradt a történetbeli "nagy katarzis".

Node.

A szereplők (már amelyik nem totálisan megrajzolt). Őszintén nagyon sajnálom, hogy szinkronosan néztem a filmet, mert Johnny Depp ezzel a magyarhanggal nem jött át rendesen, pedig ott volt minden gesztus, minden mozdulat. De így is azt mondom, hogy pacsi, marhajó még mindig az ürge!

Für Anikó viszont telitalálat volt Bonham Carter hangjaként: élt a szerep adta lehetőséggel, szuperül kiegészítette a látottakat, úgyhogy újabb pacsi Für Anikónak a hangért, Helenának a játékért. Anne-nel kapcsolatban: először azt hittem túljátssza magát, de aztán rájöttem, hogy a Fehér Királynő szerepe ilyen: erőltetett póz, hogy megfeleljen az udvar elvárásainak. Újabb pacsi. És akkor jöjjön Alice... hmm... mondtam már, hogy nagy a feje?? Na az ő játékáról elterelte a figyelmet a nyávogós szinkron, a játéka egész korrekt volt, de nekem egy Alice nem ilyen Alice. Mármint kinézetre. Egyéni szocprobléma, de emiatt nem jött be annyira.
A hangokról még annyit, hogy ha eredeti nyelven néztem volna, akkor hallottam volna a Nyalka Nyúl szerepében Charlie Sheent, Vigyori Úrként Stephen Fryt, Bölcselőként pedig nagy kedvencemet, Alan Rickmant. Ennyi áldozatot meg kellett hozni a 3D-ért, majd egyszer eredeti nyelven, 2D-ben is. Mindenképp.

És akkor téjünk vissza: újabb node.

A látvány. ZSENIÁLIS! Lőjjetek le, az Avatart még mindig nem láttam, de ez! Ilyen gyönyörű filmet én még soha! Csodaország valóban csoda-ország volt, élmény nézni még a stáblistát is. Nem hiába- akárki akármit mond, Tim Burton továbbra is érti a dolgát, ha mesevilágról van szó.

Ez volt szösszenetnyi Alice- kritikám. Ha pontoznám, akkor 7-ből 5 pont mindenképpen jár, az a kettő az keményen elvész a sztori semmilyenségén, de ettől függetlenül ajánlom a filmet figyelmetekbe! Én remekül szórakoztam! :)