2011. december 30., péntek

Hot Water Music 2011

Elérkezett ismét az év vége...Bár posztjaink száma az utóbbi időszakban igencsak visszaesett, én még nem adom fel, hisz nincs jobb dolgom, mint péntek esténként listákat szerkeszteni. Az nem kifogás, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén járunk, hisz ez az én esetemben csak azt jelenti, hogy több szabadidővel jelentkezem, mint szorgalmi időszakban. Ezt a felgyülemlett rengeteg szabadidőt pedig javarészt zenehallgatással töltöttem. Ez lett az eredménye...
A Top 10-ben már csak ABC sorrend van.

1. Adele - 21

2. Bon Iver - Bon Iver

3. Elbow - Build A Rocket Boys!

4. Globus - Break From This World

5. Iron & Wine - Kiss Each Other Clean

6. The Black Keys - El Camino

7. The Carbonfools - Carbonsoul

8. The Civil Wars - Barton Hollow

9. The Trews - Hope & Ruin

10. White Lies - Ritual

Kimaradók (némelyik csak azért, mert nem annyira az én stílusom, hogy az éves top 10-ben helyet kapjon): Radiohead, Florence+The Machine, Kasabian, The Cold War Kids, Coldplay, Death Cab For Cutie, PJ Harvey, St. Vincent, The Decemberists, The Horrors, Bombay Bicycle Club. És egy album volt, ami valamiért nagy csalódást okozott idén, bár imádom őket: Foo Fighters.

Vélemény?

2011. november 12., szombat

Tarsem Singh, you are doomed

Hogy honnan tudod, hogy egy film olyan emberek kezébe került, akik tényleg értenek a promócióhoz? Onnan, hogy bár a bemutató bő 7 hónap múlva lesz csak, a forgatás még javában zajlik, de egy olyan két perces teasert dobtak össze, amire nem azt mondom, hogy öröm nézni, hanem hogy nehéz értelmesen megszólalni utána...Gyönyörű, nekem ennyi ment.


Bemutató tehát júniusban. Addig a tovább mögött lehet nézegetni a karakterposztereket.

2011. november 6., vasárnap

A mormotás..akarom mondani magányos fiú dala


DECEMBER HATODIKÁN JÖN AZ ÚJ ALBUM!!!!4444!!!!
Lyrics and tracklist are under the cut...

2011. október 1., szombat

Most már jobb

Lyrics under the cut..

2011. szeptember 25., vasárnap

Barátság extrákkal

Sztori: A szupermenő fejvadászunk Jamie megszerzi a GQ-nak a szenzációs Dylant. Barátok lesznek, idővel extrákkal: mivel mindketten érzelmi fogyatékosok (értsd kerülik a kötöttséget), de vannak testi szükségleteik, megegyeznek abban, hogy kapcsolatukat testi síkra emelik ugyan, de nem lesznek többek barátoknál. Yeah, right...

Cast/Crew: Mila Kunis, Justin Timberlake, Woody Harrelson, Emma Stone, Jennifer Lawrence, Jenna Elfman, Richard Jenkins.A rendező Will Gluck volt, akinek munkáját az Easy A-ből ismerhetjük. Csakúgy, mint az operatőr Michael Grady-ét, akit A halott lány látványvilágáért tehetünk még felelőssé.

The Pillars Of The Earth

Nem tudom miért, de engem alapvetően taszítanak a középkorban játszódó filmek. Van valami aberrációm, ami nem engedi, hogy kedveljek egy ilyen történetet. Aztán egy csapásra (vagy inkább nyolcra...?) megváltozott minden...

Sztori: Kicsit bonyolult lenne spoiler-mentesen leírni, én nem is próbálkozom vele. Több szálon futnak az események: megy a harc a trónért, nemesi címekért, a katedrális építésért, egyházon belüli tisztségekért.

Cast/crew: A kamera egyik oldalán: Donald Sutherland(őt nem kell bemutatni remélem), Matthew McFadyen(a Kiera Knightley-féle Büszkeség és balítélet Mr.Darcyja), Eddie Redmayne (A másik Boleyn lány), Ian McShane(A Karib-tenger kalózai), Rufus Sewell(Az illuzionista), Sam Claflin(A Karib-tenger kalózai 4.0). Ja, és Pintért Tibor, aki a Szomszédokból Julcsi rendőr barátja volt. A kamera másik oldalán: A forgatókönyvet saját regényéből Ken Follett dolgozta ki, a rendezői széket Sergio Mimica-Gezzan foglalta el(Heroes, Battlestar Galactica, Prison Break, The Sarah Connor Chronicles). A zenéért Trevor Morris felelős (The Tudors, The Borgais, Moonlight), a fényképezésnél pedig Szalay Attila munkáját dicsérhetjük. Az egyik producer pedig nem más, mint maga Ridley Scott.


2011. szeptember 14., szerda

Legyen már november


Shitting rainbows, puking unicorns, sweating christmas songs...

2011. szeptember 6., kedd

Skateland

Ha egy tweetben foglalhatnám csak össze, mit várjatok a Skatelandtől, akkor az mondanám: Skateland = Adventureland meets The Runaways meets Ghost World meets The Ice Storm meets Somewhere. Biztos akad olyan, aki ezután rohan megnézni, valaki pedig egy vállrándítással elintézné a dolgot. Én azt mondom, valahol e kettő közt keresendő a jó megoldás.

2011. augusztus 9., kedd

Inception: The poem

A Dream Within A Dream
by Edgar Allan Poe(1849)


Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.

I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream? 

2011. augusztus 8., hétfő

For once just let me lose myself

Hát, megjelent Skylar Grey új albumáról az első kislemez. Ez már nagyon nem Holly Book. Skylar Grey nevét szerintem már nagyon sokan ismeritek, hiszen az utóbbi évben rengeteg világsztárral dolgozott együtt( Lupe Fiasco, Eminem, Dr.Dre, P.Diddy), de azt gondolom kevesebben tudjátok, hogy 2006-ban a Fort MinorWhere'd you go-jával indította karrierjét.

2011. augusztus 6., szombat

Szia Sia

The awkward moment, mikor realizáltam, hogy bár imádom Siát, ezt a dalát pedig kiváltképp szeretem, még sosem láttam a klipjét. Pedig - jobb szó híján - gyönyörű.


A tovább mögött ismételten ott a dalszöveg azok számára, akiknek a füle nem szokott hozzá az ausztrál akcentushoz...

2011. augusztus 2., kedd

I scream ice cream

Kevin Williamson. Ez az a név, amit ki kellene tiltani az agyamból. De komolyan, mert amúgy nem tudok neki ellenállni. Pedig minden, amit az ő neve fémjelez...valahogy off nekem. Sikoly 1-4, Tudom mit tettél tavaly nyáron, Dawson és a haverok, Bosszúból jeles, Vámpírnaplók. Látjátok? Annyi intő jel, és mégis nekiülök a filmjeinek. Legutóbb épp a Sikoly 4 került műsorra...

2011. augusztus 1., hétfő

Síppal, dobbal, nádi-hegedűvel vagy ohne?

Telt hangzás?

Vagy csupaszítva jobb?


Egy kattintás, és ott a dalszöveg, hátha az segít a döntésben...

2011. július 26., kedd

Úton-útfélen...

Vasárnap esti sörünket fogyasztva épp A Gyűrűk Ura első része ment a luxuskocsmánk tévéjén. Amiről eszembe jutott, hogy milyen régen is láttam olyan filmet, ami olyan szépen lett volna fényképezve, mint Tolkien könyvek filmváltozatai. Hirtelen csak az Éli könyve jutott eszembe. Az Éli könyvének emléke, és Aragorn szexuális látványa vett végül rá, hogy az estémet Cormac McCarty Az út című művének filmfeldolgozásának magamévá tételével töltsem el.

2011. július 24., vasárnap

Monte Carlo

A mazochizmusomat gyakran abban élem ki, hogy idióta filmeket nézegetek szabadidőmben. Ezen az esős vasárnap délutánon sem tettem másként.
Választásom ma egy többek között hazánkban forgatott, a szerintem csudiszép Selena Gomezzel megspékelt rettenetre esett.

Hallgattál volna apádra...

Tegnap délután bombaként robbant a hír, hogy londoni lakásán holtan találták a többszörös Grammy-díjas Amy Winehouset. Sokak számára viszont egyáltalán nem okozott meglepetést az énekesnő halála, hiszen hosszú ideje drog- és alkoholproblémákkal küzdött. Végül nem ő győzött, így csatlakozott a 27esek klubjához. Odaát talán megbékél a lelke, vagy hogyan szokták ezt mondani.
Lehet utálni a véleményemért, de én azt mondom, neki volt választása. A 92 random norvégnak nem...

R.I.P Amy

2011. július 4., hétfő

Fél perces megoldás

Gondoltam annak örömére, hogy a 30 Seconds To Mars lassan többet koncertezik hazánkban, mint a Pendulum és a The Prodigy együttvéve, itt is promotálom őket egy kicsit. 2011.08.13. 21:30kor a Sziget nagyszínpadán láthatjuk az énekes-színész Jared Leto csipet-csapatát, miután Amy Winehouse néhány rehabos hónap után is túl sok időt tölt  a ködös Albion borházaiban és lemondta fellépését. Nomen est omen ugye, nem kellett ezen meglepődni... A 30STM meg örül, ha hívják, mert láthatóan Európában jobban fut a szekér, mint Amerikában.
Mivel az utóbbi hetekben az ismerőseim a Facebook falamon a sz@rt is kiposztolták a populárisabb 30sec nótákból (értem ez alatt a The Killt, a Hurricanet vagy a This Is Wart), én egy olyat osztok meg veletek, aminek a videójába szerettem bele először. Los Angeles nagyon szép képekben - engem ennyivel megvettek.

2011. június 24., péntek

The Roommate

Néha vannak ilyen elvetemült gondolataim, hogy tinihorrort akarok nézni. Ne kérdezzétek miért próbálkozom még mindig, mikor tudom, hogy úgyis gagyi lesz. Mindig vannak intő jelek. Például ha Rotten Tomatoesnál 4%on áll valami...De a guilty pleasure-eknek is hódolni kell, így juszt is elindítom azt a letöltést.

2011. június 23., csütörtök

Csepp a tengerben

Eredetileg könyvajánlót akartam írni, de megint nem visz rá a lélek. Pedig annyi könyvet szeretnék ajánlani, hogy azt el sem hiszitek...Az Úton bemutatásának már nekiültem, pár sorom már el van mentve, ígérem az is ideér még a film előtt. Vagy lehet nem is kéne könyvekről írnom, mert az igazából azt sugallná felétek, hogy sokat olvasok. És a vén kujon Bukowski is megmondta, hogy óvakodni kell azoktól az emberektől, akik mindig olvasnak... Hogy kitől kell még óvakodni? Egy kattintás és kiderül.

2011. június 21., kedd

Jót ígér az Incubus

Július 12én kerül a boltokba az Incubus immáron hetedik stúdióalbuma, If Not Now, When címmel. 2006 óta ez az első albumuk, úgyhogy nem meglepő, hogy én már nagyon vártam. Felvezetőként bő másfél hónapja kijött az Adolescents kislemezen, ma pedig a Promises, promises klipje került fel a VEVOjukra. Jóféle, azt meg kell hagyni. Csak azt nem értem, hogy Brandon Boyd miért szeretne még mindig annyira 23 éves lenni...

Ha valakit érdekel, a dalszövegért katt egyet.


Radiohead szól a lépcsőházban...

Ugyan a videóban nincsenek konkrét "Lotus Flower mozdulatok", de Thom Yorke mozgáskultúrája itt is megcsodálható. Ma dobták amúgy fel a netre, a július elsején megjelenő From The Basement sessionből egy kis ízelítő. Nem tudom, a youtube-on miért a ladykaka meg a justinbieber videók a menők, mikor ilyen csodák is ott látnak először napvilágot...#shameonyou


2011. június 19., vasárnap

Godotra várva...kinda

Gondolom az olvasók közül is vannak jó páran, akik már tűkön ülnek (vagy ahogy a minap olvastam valahol "tülkön" ülnek, WTF?) az új Florence+The Machine albumra várva. Nos, talán a várakozást megkönnyíti ez a nemrégiben megjelent dalocska, ami amúgy egy Buddy Holly cover, és egy június 28án megjelenő Buddy Holly tribute lemezen lesz megtalálható. Bár nekem nem rémlik, hogy valaha is halottam volna az eredeti verziót, igen populáris dalról van szó, hiszen saját verziót készített belőle a Rush, a Bon Jovi, a Rolling Stones, Bruce Springsteen és Bob Dylan is. Halgassátok hát!

"My love is bigger than a Cadillac"

2011. június 13., hétfő

Please don't stop the music ;)

Ne legyetek előítéletesek a rózsaszín virágok és a címadás miatt:) Tessék hallgatni!

Link

Super 8

Az emberek általában úgy vannak vele, hogy ha egy filmet Steven Spielberg neve fémjelez, akkor az alapból must see. Na, ők nem látták a Világok harcát. Én láttam. Ezért őt alapból kerülöm. DE idén megesett, hogy bár egy filmet az ő nevével próbálnak eladni, a Super 8 nálam mégis must see kategóriás lett. Okok: J.J. Abrams (Alias) és Elle Fanning (Somewhere). Ja, és a trailer alapján nagyon szépen fényképezték.

This world has a warm, sunny heart

And when you wake up early and the sun is shining,
are you ready for a day that's comin'?
It's comin'.

Irány a park! Vagy a város! Irány ki a szabadba!:)

2011. június 10., péntek

Hajnalodik...

...és mi mégsem ugrottunk ki az ágyból...A bőrünkből viszont igen, ezért nem értem, hogy ez a poszt miért csak most született meg... Ha a lustaság fájna, szokták ugye mondani... Lényeg a lényeg: Az MTV Movie Awards (aka Twilight Awards) idén is csodát hozott az Alkonyat rajongóknak, hiszen itt került először hivatalosan is bemutatásra a Saga utolsó részéhez - vagyis annak az első feléhez - készült 2 perces előzetesnek a bemutatására. (Rendkívül szépen fogalmazok megint,bocsi!) Azért tettem hozzá, hogy hivatalosan, mert a díjátadó itteni idő szerint hajnali 5 körül ért volna ehhez a részéhez,  a nagyérdemű közönség azonban már órákkal korábban, este kilenckor láthatta a trailert, ha nem csukta be a szemét. Persze ismét ment a mutogatás Summit részről, hogy valaki kiszivárogtatott valamit, de mivel a hivatalos honlapon volt fent (nem érdekel, hogy test page volt), ez az ő saruk. De nem ez a fontos, hanem az, hogy bő 5 hónap múlva a moziban találkozunk! *csöpp,csöpp,smacc,squeeee*

2011. május 29., vasárnap

Make some gumbo in Colombo

Zseniális. Az utóbbi időben ennél fülbemászóbb dalt nem hallottam. Komolyan. Megrontott.


A hétvégén valahogy így nézett ki:

2011. május 20., péntek

Absolutely Nothing

2011. május 19., csütörtök

The Hunger Games scoop

Suzanne Collins az ifjúsági irodalom új üdvöskéje. Az éhezők viadala címmel megjelent trilógiája hatalmas sikert aratott világszerte, az Agave kiadó jóvoltából pedig a magyar közönség is megismerkedhetett Katniss Everdeen és Panem lakóinak mindenkit rabul ejtő poszt-apokaliptikus történetével. 
A hatalmas sikernek köszönhetően a Lionsgate 2009-ben már meg is vette a megfilmesítés jogait, az első kötet moziváltozatának megjelenése előreláthatólag 2012. március 23-a lesz. Nyilván sokan fenntartásokkal vannak a YA irodalom iránt, de ez a sorozat messze nem Twilight-szintű, ezt szerintem a pasik éppúgy élvezik, mint a lányok. (Amúgy csak egy gondolat erejéig offolok: A Twilightot is lehet fikázni, mert tényleg nem világmegváltó a történet, egy-egy fejezettől eltekintve pedig kifejezetten alacsony színvonalú írás, de rengeteg emberrel, főleg fiatalokkal szerettette meg az olvasást, és ez mindenképpen olyan érdem, amit mindenkinek becsülnie kell.)    
Mint minden irodalmi feldolgozásnál, itt is jó előre mentek a latolgatások, hogy melyik szerepre ki lenne  a legalkalmasabb, ki kit szeretne kinek a megformálójaként látni. Aztán nyilvánosságra került a castingos, a rendező, meg a producerek döntése, és a földi halandó rajongó vagy örült, vagy elszörnyülködve bámulta a monitort. Nekem keserédes esemény volt mikor megtudtam a döntést. Hogy miért? Azért egyet kattintani kell:) Csakúgy, mint az EW exkluzív képeiért...

2011. május 17., kedd

Robert Pattinson énekel


Az a helyzet, hogy bármekkora eye-candy is Rob, én még mindig azt mondom, hogy inkább énekeljen, mint színészkedjen.  Nyugodtan kövezzetek meg ezen véleményemért, de továbbra is sokkal hitelesebbnek érzem ha zenél...
A dalszövegért, amit helyenként még én is megértettem, lehet egyet kattintani...

Az első a sok közül...

Íme, az első hivatalos poszter Cannesból, ahol amúgy levetítettek 6 percet a filmből ami állítólag nagy sikert aratott.(twitteres forrás szerint)

2011. május 16., hétfő

I'm a dead man walking


Miles and miles in my bare feet
Still can't lay me down to sleep
If I die before I wake
I know the Lord my soul won't take

2011. május 4., szerda

My screams is finally getting free, my thoughts is finally yelling through

[Skylar Grey]
It’s so loud Inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said
I can’t take back the words I never said

[Lupe Fiasco]
I really think the war on terror is a bunch of bullshit
Just a poor excuse for you to use up all your bullets
How much money does it take to really make a full clip
9/11 building 7 did they really pull it
Uhh, And a bunch of other cover ups
Your childs future was the first to go with budget cuts
If you think that hurts then, wait here comes the uppercut
The school was garbage in the first place, that's on the up and up
Keep you at the bottom but tease you with the uppercrust
You get it then they move you so you never keeping up enough
If you turn on TV all you see’s a bunch of “what the fucks”
Dude is dating so and so blabbering bout such and such
And that ain't Jersey Shore, homie that's the news
And these the same people that supposed to be telling us the truth
Limbaugh is a racist, Glenn Beck is a racist
Gaza strip was getting bombed, Obama didn’t say shit
That's why I ain't vote for him, next one either
I’ma part of the problem, my problem is I’m peaceful
And I believe in the people.

[Skylar Grey]
It’s so loud inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said
I can’t take back the words I never said

[Lupe Fiasco - Verse 2]
Now you can say it ain't our fault if we never heard it
But if we know better than we probably deserve it
Jihad is not a holy war, wheres that in the worship?
Murdering is not Islam!
And you are not observant
And you are not a muslim
Israel don’t take my side cause look how far you’ve pushed them
Walk with me into the ghetto, this where all the Kush went
Complain about the liquor store but what you drinking liquor for?
Complain about the gloom but when’d you pick a broom up?
Just listening to Pac ain't gone make it stop
A rebel in your thoughts, ain't gon make it halt
If you don’t become an actor you’ll never be a factor
Pills with million side effects
Take em when the pains felt
Wash them down with Diet soda!
Killin off your brain cells
Crooked banks around the World
Would gladly give a loan today
So if you ever miss payment
They can take your home away!

[Skylar Grey]
It’s so loud inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said, never said
I can’t take back the words I never said

[Lupe Fiasco - Verse 3]
I think that all the silence is worse than all the violence
Fear is such a weak emotion that's why I despise it
We scared of almost everything, afraid to even tell the truth
So scared of what you think of me, I’m scared of even telling you
Sometimes I’m like the only person I feel safe to tell it to
I’m locked inside a cell in me, I know that there’s a jail in you
Consider this your bailing out, so take a breath, inhale a few
My screams is finally getting free, my thoughts is finally yelling through

[Skylar Grey]
It’s so loud Inside my head
With words that I should have said!
As I drown in my regrets
I can’t take back the words I never said 



2011. április 28., csütörtök

Numbers.

23
23
20
20
25
23
22
22
19
18
24
21
22
21
20
24
24
22
25
24
21
24
21
23
20
22
24
23
22
25
19
22
23
21

24
22
23
23
21
21
24
21
21
23
25
24
18
22
22
22
21
20
23
22
21
22
23
26
23
22
28
23
22
20
23
21
25
20
30

21
21
24
19
23
22
21
23
23
22
22
23
22
23
23
24
23
22
21
22
22
23
23
24
22
35
21
23
23
22
24
20
24
36
38

23
22
23
21
23
22
21
24
21
25
23
21
26
28
25
23
24
26
23
34
22
22
22
25
21
21
20
25
20
22
22
30
25
26
27

21
19
26
22
22
20
20
23
23
26
23
23
23
25
19
26
26
22
23
52
25
24
28
23
22
23
23
23
23
23
23
23
22
26
25

23
23
23
23
25
23
22
23
23
25
22
22
23
25
23
23
25
24
23
24
29
25
23
24
21
23
24
24
21
29
23
23
24
24
22

22
22
33
22
23
25
23
22
26
19
22
21
24
23
23
22
24
22
27
25
25
24
23
22
22
22
24
22
27
23
22
47
22
26
34

25
23
22
23
46
27
22
28
21
22
20
22
52
28
24
22
40
26
23
30
22

2011. április 27., szerda

We still believe in love so fuck you


Grace under pressure
Cooling palm across my brow
Eyes of an angel
Lay me down
We still believe in love so fuck you

2011. március 13., vasárnap

First steps On The Road...

Tegnap volt Jack Kerouac szülinapja. 89 éves lett volna. Ennek emlékére/örömére  kijött egy új kép az év egyik legjobban várt filmjéből, az utóbbi évtized legjobban várt könyvadaptációjából. A premier, ha minden igaz, november 25. Addigra talán el is készül végre a kritikám/ismertetőm a könyvről, amit már nyár óta készülök megírni... Az éves előzetesben Oscar-esélyekről is csiripelnek a madarak, bár maga a film még csak alig félkész stádiumban van. Reménykedni lehet, a közreműködők nevei sok jót ígérnek.

Forgatókönyv: Jose Rivera (The Motorcycle Diaries)
Rendező: Walter Salles (The Motorcycle Diaries)
Producer: Francis Ford Coppola
Operatőr: Eric Gautier (The Motorcycle Diaries, Into The Wild, Taking Woodstock)
Zeneszerző: Gustavo  Santaolalla ( TheMotorcycle Diaries, Brokeback Mountain, Biutiful)
Jelmeztervező: Danny Glicker (Up in the air, Up, Milk, True Blood)

Színészek: Sam Riley (Control), Garrett Hedlund (Tron), Kristen Stewart (Into The Wild), Kirsten Dunst (Spiderman), Tom Sturridge (The Boat That Rocked),Viggo Mortensen (The Lord Of The Rings), Steve Buscemi (Boardwalk Empire) Amy Adams (The Fighter), Elisabeth Moss (Mad Men), Terrence Howard (Iron Man)

Régebbi képekért katt...

2011. február 28., hétfő

Gondolataim egy úrról...

Los Angeles és a filmvilág tegnap lázban égett.Megfertőzött vele pár millió normál földi halandót -köztük a blog több szerzőjét- is. Ezért nem is lepődnék ne, ha rajtam kívül írna még valaki a jeles eseményről, ami a Kodak Színházban lezajlott.
Idén sikerült a jelölt filmek jelentős részét már idejében megtekintenem, így persze volt szinte minden kategóriában favoritom, akinek szurkolhattam. Aztán persze James Franco, kedvenc polihisztorom, volt az esemény műsorvezetője. Szóval tényleg vártam. Még akkor is, ha tudom, hogy egy-egy ilyen díjátadó ünnepség legizgalmasabb, legszórakoztatóbb része a vörös szőnyeges bevonulás. Ez idén sem volt másképp.Sajnos. Pedig minden olyan jól indult. Tényleg mosolyogtam a teljes mértékben az MTV Movie Awards kezdésére hajazó jelöltparódián. Mert gagyi volt ugyan kicsit, de azért vicces. Sajnos a lendület csak eddig tartott. A műsorvezetők legviccesebb megmozdulásaira ezek után csak James Franco folyamatos tweetjeiből derült fény. Ő tegnap igazából a tweetelést szakította csak meg rövid időre műsorvezetői tevékenységével. Társa Anne Hathaway (nem Shakespeare felesége,hanem a színésznő) pedig szegény annyira erőlködött, hogy annak csak nyögés lett a vége. És nem tudom, ki volt felelős a ruhái kiválasztásáért,de rástempliznék a homlokára egy piros fail feliratot... További gondolataim a showról röviden: Megint túl hosszú volt, de ez nem új. Sok internetes hozzászóló panaszkodott, hogy a legjobb dalokat minek előadni, mert csak húzzák az időt vele. Szerintem a show egyik csúcspontja volt az egyik produkció. Tavaly a montázsokkal volt bajuk, idén kihagyták. Nekem hiányoztak.Az autotunes kis klip bármennyire is vicces volt a maga módján, egyáltalán nem volt méltó az Akadémia színvonalához. Kár érte. Igazából csak azt az érzetet erősítette bennem, hogy díjátadó gála szempontjából tényleg az MTV Movie Awards az egyetlen olyan, ami tényleg szórakoztató. Mert az fiatalos, bolondos, ott meg lehet ilyeneket engedni. De nem egy ilyen nívós eseményen, ahol filmtörténelem íródik.
Azt hiszem, hajnalban ennyit gondoltam ki magamban. Most jön a győztesek listája, és a hozzá fűződő gondolataim.

30 Seconds to Mars: Hurricane



Zseniális.

Eat, pray, love-imádkoztam a végéért.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek. A kajával és a szerelemmel különösebb problémám nincs(főleg ha tényleg nincs velük probléma), a vallással már sehogysem járunk egy cipőben. De gondoltam, vessük bele magunkat ebbe a párszázoldalas könyvbe, biztos nem lesz rossz, ha már annyira hájpolják a filmet. Igen, nem egy mostani könyvélményről van szó, de a keserű ízt a mai napig a számban érzem. Lehet, nem voltam a megfelelő lelkiállapotban. Lehet nem tudtam a koraharmincas, romokban heverő nővel együttérezni. Lehet velem volt a baj. De nem érdekel, akkor se tetszett.
A sztori önéletrajzi ihletésű, főhősünk egy sikeres nő, férjjel, házzal, kocsival, klassz állással. Aztán kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik és annyira nem boldog a nő-tekintve hogy éjszakánként a fürdőben zokog. Amikor megszólítja egy hang, azzal beszélgetve jut el oda, hogy változtatnia kellene: beadja válását és csapot-papot otthagyva nekivág a világnak.
A könyv szerkesztése a helyszínekhez kapcsolódik: egy fejezet jut Itáliának, egyet India, az utolsót pedig Indonézia kapja. Az első blokk másról sem szól, mint az evésről. Nyomokban olasz szépfiúkat is tartalmaz a fejezet, de ez kb. olyan, mint a danone joghurt gyümölcstartalma: jó, jó, van benne, de örülnél a nagyobb daraboknak. Arról nem is beszélve, hogy a nem éppen tömött hűtő mellől nem jó a pizzákról, fagyikról meg mindenféle anyámkínjáról olvasni.
De nem adtam fel, a második részbe is belekezdtem. Ez időben is hosszabb munka termése volt, kb. másfél oldalanként haladtam-egyszerűen nem jött át. Ima-blokk. Részletesen leírta a jóga folyamatát meg hogy eleinte mennyire nem érezte a lényeget, de végül igen. Kb. ennyi maradt meg a nagyjából 200 oldalból.
A szerelemre már csak az akaraterőm és a kíváncsiságom vett rá, de láss csodát, ez egy emészthető, élvezhető rész volt. (vagy csak ennyire meggyötört az ima.) Érdekes balinéz infók a szigetvilágról és lakóiról, irigylésreméltó tájak(leírásaik). Olvasmányos. Már-már jó.
A végkifejlet viszont nagyon amerikai filmes, de minden rosszban van vmi jó, mint ahogy ebben a könyvben is: egyszer csak elfogyott az 500 oldal.

2011. február 27., vasárnap

Röpke Razzie

Az Oscar elő-éjszakáján kiosztották a legrosszabbaknak járó díjakat, a Razziekat, vagy ha úgy jobban tetszik Aranymálnákat. nem kommentelek nagyon, mert idén sikerült kerülnöm a rossz filmeket, így nem tudok érdemben nyilatkozni. Az utolsó léghajlító tarolt,de a Sex and the city 2 sem panaszkodhat. Mindkettő kimaradt az életemből. Ezek szerint szerencsére...

De íme a lista:

2011. február 26., szombat

Változatok egy témára - In the sun

"Will you help me to understand
'Cause I been caught in between all I wish for and all I need
Maybe you're not even sure what it's for
Any more than me"






Nem tudok dönteni. De igazából nem is akarok...

2011. február 14., hétfő

British Academy of Film and Television Arts

Idén sajnálatos módon nem sikerült élőben végigkövetnem a londoni díjátadót, de mivel Oscar előtti utolsó nagy megmérettetésről van szó, szükségesnek érzem legalább felsorolni az egyes kategóriák győzteseit.
Mivel nem láttam még minden filmet, köztük a The King's Speechet sem, nem nyilatkozom a győztesekről. De van egy olyan érzésem, hogy a briteknek kicsit haza húzott a szíve...:)



2011. február 1., kedd

Frozen

Frozen_Poster

Adam Green agymenése három sífelvonón rekedt fiatal tragédiájáról, akik választhatnak a fagyhalál, vagy a leugrás gyilkos mélysége között. Vajon mit tesznek?


Szóval ma néztem meg a korábban csokis által már tárgyalt BURIED-et, amiben ugyebár Ryan Reynolds-ot temették el hat láb mélyre a sivatagban. Ezúttal egy hűvösebb táj ejti rabul a meghódítóit. A film helyszíne egy síparadicsom, ahová három fiatal érkezik, hogy elfeledjék az egyetemi élet búját-baját. Csak hogy egyik éjjel megáll alattuk a sífelvonó, és a segítség bizony nem mostanában fog odaérni. Így elkezdődik a verseny az idővel, a faggyal, és a farkasokkal. Vajon túlélik? Ez itt a nagy kérdés. Nyilván az ilyen filmekben, ha többedmagukkal rekednek valahol a szereplők, akkor egy ember biztosan meghal, valami teljesen értelmetlen halállal. Itt is ez a helyzet, de! a halál nem öncélú rendezői górfeszta, egyszerűen megtörténik. Nem csúfolhatjuk annyira idiótáknak őket, mint mondjuk a 127 óra hősét aki teljesen egyedül barangolja be a sivatagos, kies tájat, sziklahasadékokba hatolva, hogy aztán ott ragadjon a címadó időtartam’ra. Ezek a srácok csak síelni akartak egyet, de beszopták, mert szar a felvonó, kb. ennyi történik. Innentől kezdve a döntéseik legalább olyan drámaian ostobák, és elkeseredettek, mint az Open Water, 127 Hours, Touching the Void, vagy a BURIED szereplőinek tettei. Igazából teljesen emberi amit tesznek, mert nem sok lehetőségük van, emiatt tényleg átérezzük a lelki nyomorukat. S ha ezek a fajta filmek nem is operálnak nagy emberi drámákkal, vagy nívós történettel, azért mégis fordulatosak, és a székhez szegeznek bennünket. Mert azt ne mondja nekem senki, hogy bármit is megtudtunk arról hogy Ryan Reynolds karaktere alapvetően milyen ember. Csak az elkeseredettséget érzékeltetik, amikor már szinte állativá csorbul az emberségünk, és nem látjuk a kiutat. Vannak boldogabb, és kevésbé boldogabb kimenetelű túlélődrámák. A fent felsoroltak közül is van igaz történet, de akad kitaláció is. A kitaláció néha gyengébb történettel rendelkezik, mint az igaz történetek. A Buried-ben például szerintem durva ahogy a csávó cége felmond neki, mert koporsóba rakták és elföldelték. Na szerintem ilyet például a mai világban nem mernének megtenni, ha tudják, hogy erről a média hírt szerezhet. (Elvégre Ryan fenyegetőzött azzal, hogy szól az újságíróknak.) Tehát néha kicsit gyengébbek, de ugyanolyan durván elő van adva ez a fékevesztett reménytelenség, aminek hatására a néző eldönti, hogy: –

SOHA nem megyek sílifttel éjszaka ha senki se tud róla, nem megyek a sivatagba kerózni és NEM MÁSZOK SZAKADÉKOKBA, nem megyek búvárkodni és nem hagyatom ott magam.

De még sorolhatnám… Sok mindenre figyelmeztetnek ezek a filmek. Mindenek előtt arra, hogy mindig van remény, még ha egy pici is, de túlélhetjük. No kíváncsi vagyok most mit gondoltok. Túlélik-e vagy sem? ;)

frozen-20100121002104340_640w

2011. január 30., vasárnap

Splice - Hibrid

Már jó ideje lecsengett a hype az Adrien Brody nevével hirdetett Splice – Hibrid című film körül. Én is megnéztem végre, és mit ne mondjak, megértem az imdb-s értékelését a filmnek. Egészen jól kezdődik, de nagyjából olyan huszárvágással vált hentelésbe, mint Alkonyattól Pirkadatig című Robert Rodriguez múvi, amire ugyanaz jellemző mint a Hibridre. Hangulatos indítás, érdekesnek tűnő plot, és szerethető karakterek, aztán PÁFF! minden megy a süllyesztőbe a hentelős plot kedvéért. Nagy csalódás, pedig tényleg megpróbáltam szeretni. Amúgy meg pluszpontok a NERD-ért, és a japán pop-art-os Adrien Brody lakásdizájn miatt. A többi feledhető. Kivéve - ha még azt hozzátehetném -, Adrien Brody alakításán túl a szekszuális sarkvidéki kutatóállomás-szőrmegalléros kabát, illetve ez a felsőtest:

adrien-brody-celeb[1] 
vlcsnap-2011-01-30-11h34m21s187

Az a cica is pluszpont, ha már itt tartunk!vlcsnap-2011-01-30-11h48m46s115

Ez a jelenet pedig gyönyörű, akármilyen elbaszott dolog is történik a képen.

2011. január 25., kedd

Oscar Nominees 2011


Január vége van, és ez azt jelenti, hogy alig egy hónap múlva itt az év egyik legnagyobb eseménye, az Oscar-díjátadó. A jelöltek hivatalosan ma délután kerültek kihirdetésre, bár szerintem aki nyomon követi a filmvilág történéseit, annak igazából nem tartogatott ez az esemény sok meglepetést. Örömöt nekem például viszont sokat okozott, mert az indie filmek megrögzött rajongójaként szívet melengető érzés volt látni, hogy idén a tavalyi Sundance fesztivál jó néhány résztvevője is széleskörű elismerésben részesült. Nyáron még mindenki azt mondta, hogy ez az év az Inception es a The Social Network harcáról fog szólni, de úgy tűnik a True Grit átírta a számításokat. Nagyon szívesen megosztanám veletek tippjeimet, de a sok jelölést kapott filmek közül se a The Fightert, se a King's Speechet, se a True Gritet nem láttam, így sok értelme nem lenne. A következő 33 napban talán lesz lehetőségem a hiánypótlásra.
Ezen kívül csak két rövid komment: Az Inception legjobb film jelölése után kérdem én, hogy Chris Nolan miért nem kapott jelölést rendezőként? Illetve, ha Michelle Williams a Blue Valentineért megérdemelte  a jelölést, akkor Ryan Gosling is, mert az a film gyakorlatilag egy duett. Egyik alakítás nem működhetett volna a másik nélkül.
Aki még nem látta volna, annak katt után itt a teljes lista.


2011. január 24., hétfő

Somewhere under the rainbow

Szeptemberben Velencében debütált és kapott hideget-meleget. tőlem meleget fog, ezt előre bocsátom. Meg azt is, hogy elfogult vagyok. Sorry.

Story: Van egy Johnny Marco(Stephen Dorff) nevű hollywoodi szupersztárunk, aki miután 11 éves lánya Cloe (Elle Fanning) hosszabb idő tölt vele, elkezdi átértékelni az életét.

Staff/crew: Főszerepben Stephen Dorff, aki javarészt B-kategóriás mozikban szerepelt, a nagyközönség a Pengéből ismerheti, vagy esetleg rémlik neki Britney Spears Everytime című videója. A lányát, Cleot, Elle Fanning, Dakota Fanning kishúga alakítja. A rendező Sofia Coppola, de producerként feltűnik a papa Francis Ford is. A zenét pedig a Phoenixnek kösöznhetjük.

Sofia Coppola le sem tagadhatná, hogy ez a film az ő műve. Ha valaki szereti a stílusát, ebben a filmben sem fog csalódni. Bár tény, hogy sok ember bizonyára nem tud mit kezdeni vele.
Színészek: Dorff ugye nagyon nem arról híres, hogy drámai szerepekben jelenjen meg a vásznon, de meg kell hagyni, meggyőzően alakít. Pedig ez tényleg nem könnyű egy szerep. Elle Fanning le sem tagadhatná, hogy kinek a húga. És itt nem a szembetűnő külső hasonlóságokra gondolok. A mozgáskultúrája, a mimikája, a szemmozgása...Komolyan néha úgy tűnik, mintha Dakotát klónozták volna. És szerencsére a tehetségét is átmentették Ellebe. Abszolúte ő a film lelke. És ez nem csak a karakterének köszönhető.
Zene: Phoenix.KISS, The Strokes, Foo Fighters, Gwen Steafani. Kell ennél több?
Látvány: Mint mondtam tipikusan Coppola. Néha egy az egyben Lost in translation. Annyira sokáig tart ki egy-egy képet, amiben annyira minimális a cselekvés, hogy akarva-akaratlanul elkezdesz egy szimbolika, egy mélyebb jelentés után kutatni. Már sokszor mondtam, hogy engem kifejezetten zavarnak, az ilyen kitartott képek, mert gyakran feleslegesek, de itt bevallom őszintén, talán két esettől eltekintve ezt nem éreztem. Pedig végig a határon mozgott.
Forgatókönyv: Jó szokásához híven Coppola maga írta. A felszínen nem történik semmi, de tényleg semmi. És talán emiatt mondanám rá azt, hogy ez inkább egy európai filmhez áll közelebb, mint egy amerikaihoz. Nem kell explicit kimondania semmit (nagyon kevés párbeszéddel dolgozik), mégis tudod, hol tartunk a fejlődésben. Bár azt azért nem merném rá mondani, hogy esetében a tettek többet mondanak minden szónál...
Rendezés: Következetes minimalizmus. Csend. Az unalom az a környezet, amiben "otthon érzi magát". Van ennek a nőnek valami elmebeteg egy tehetsége, hogy ennek az érzésnek olyan dimenzióit képes feltárni, amiről talán tudod ugyan, hogy létezik, de sosem gondoltad volna, hogy ebben a kulturális közegben jelenik meg.

4/5. Ehhez a filmhez rengeteg türelem kell. És biztosan nem mindenkinek éri meg kivárni a végét. De talán egy próbát mindenkinek megér.


2011. január 23., vasárnap

Buried

Na, ez egy olyan film, aminek a végén garantáltan mindenki tátott szájjal marad ülve, és az egyetlen gondolat, amit hirtelen meg tud fogalmazni a WTF lesz. Úgy tűnik, most már minden évben van egy olyan Reynolds film, ami az éves listámon szerepel.( Ez a második év volt egymás után, ez nálam már hagyomány...Tavaly az Adventureland volt, mondom azok kedvéért, akik nincsenek képben megrögzött rajongásommal.) De sundances filmről van szó, így ez nem meglepő, hisz azok mindig jók.

Story: 2006-ban járunk. Irakban. főszereplőnk Paul Conroy pedig felébred egy ládában/koporsóban, ahová élve eltemették. Van egy órája, egy kése, egy öngyújtója és egy telefonja. Mivel ő nem Beatrix Kiddo, menekülni nem tud segítség nélkül. Senki nem tudja hol van, csak a fogva ejtője. Aki pénzt követel. Sokat. Paulnak a telefon segítségével ezt kellene beszereznie Amerikából. Az idő és a levegő szűkös, megindul az mozdulatlan hajsza.

Staff/crew: Színészeknél, mivel szinte másfél órán keresztül csak őt látjuk -rajta kívül csak a telefon túloldalán lévőket halljuk egy-egy rövid videóbejátszástól eltekintve- Ryan Reynoldsot említeném egyedül. A rendező egy fiatal spanyol fazon, Rodrigo Cortés, akiről én még soha nem hallottam. A forgatókönyvet Chris Sparlingnek köszönhetjük, aki ránézésre szintén igen fiatal, és szintén nem hallottam még róla.

Értékelés rövid lesz, nagyon rövid, mert akármit mondok, félek, hogy lelőné a poént. Jön a szokásos öt pont.
Színészek: Sosem gondoltam volna, hogy Ryan Reynolds egyszer egyedül fog a hátán vinni egy filmet. és lehet, hogy brutális nagy eyecandy a srác, azért másfél órán keresztül őt nézni amint egy ládában izzadva, sebesülten fetreng, nekem sosem volt álmom. De most megmutatta, hogy többre képes a nyálas rom-comoknál.(Imádtam őt a The proposalban is, csak valljuk be,azért az nem egy olyan szerep, ami nagy kihívást jelenhet az embernek.)
Forgatókönyv: Jó munka,izgalmassá tett egy sablonnak tűnő sztorit. Volt pér meglepően valószerű párbeszéd, amiért hatalmas plusz pont jár. Még akkor is a film egyik legerősebb építőelemének tartom, ha volt benne pár jelenet, ami kifejezetten nevetséges volt. hogy mire gondolok? A telefont minek megvilágítani egy öngyújtóval? továbbá miért égetjük folymataosan azt az öngyújtót, ha az égéshez oxigén szükségeltetik, aminek mennyisége mivel a föld alatt elásva fekszünk igencsak korlátolt, és gyanítom nem szeretnénk idő előtt kifogyni belőle.
Zene: Victor Reyes. Szintén nem ismerem,de egész jó munkát végzett. Persze ez az állításom csak akkor igaz, hogyha nem zavar, hogy gyakorlatilag pár hang felhasználásával klausztrofóbiát vált ki benned.
Látvány: Néha egészen Hitchcockos volt. Beteg. Szokatlan. Kézikamera. Folyamatos remegés. Összetett képek. Mindenféle nézet. Rengeteg közeli, de valahogy belecsempésztek egy totált is. Okos megoldások.
Rendezés: Tipikus esete annak, amikor a kevesebb több: kis budget, kis sztori, nagyon nagyot ütött. Egy dobozba zárt film esetében a dobozon kívül gondolkodott. Remélhetőleg a nézők is ezt teszik. Magabiztosan sablonmentesít, ha szabad így mondanom.

5/5. Simply awesome.

Szo-ci-á-lis háló


Emlékezzünk meg egy pár másodperces néma csenddel a csodálatos magyar filmcímről.. Köszönjük. Örömmel jelenthetem, hogy csak sikerült.. Én is megnéztem! Úgyhogy most leírom, hogy mit gondolok róla.

Az első néhány perc alatt komoly problémát okozott az igencsak pörgős szöveg olvasása és értelmezése és persze hallása. Így a Facabook születését közvetetten kiváltó beszélgetés Zukerberg (Eisenberg) és barátnője (Rooney Mara) között kicsit lyukacsos nekem, de a lényeget értettem. Ezután elindul egy láncreakció, Zuckerberg a kis harvardi koliszobájában light sörtől felbátorodva egy jócsaj-ranglista-generátort csinálnia, amivel sikerül is hazavágnia az egyetem egész netrendszerét a rövid idő alatt érkező sok látogató miatt. Ezzel az akciójával hívja fel magára a két felsőbb éves Ikertorony Winklevoss ( Armie Hammer x 2) figyelmét. Akik elhintenek egy aprócska ötletet, ami igencsak megragadja Mark fantáziáját, és hip-hop, így lett a Facebook! Természetesen egy kicsit összetettebb a történet, ugyanis az oldal létrejöttéhez van egy kevés köze Eduardonak (Andrew Garfield), Zuker tulajdonképpen egyetlen igazi barátjának, valamint Sean Parkernek (Mr. Timberlake), a kissé paranoid Napster-királynak. A film szépen megmutatja nekünk a Facebook létrejöttének történetét, valamint az ezt követő kisebb fajta jogi csatározásokat az "elloptad az ötletünket, you fckn sshl" és a "kifúrtál a buliból, you son of a btch" témakörben. Na, erről ennyit, nézzük az egyéni meglátásaimat.

Amikor vége lett a filmnek, azt éreztem, hogy ez így nem igazán győzött meg engem. Olyan megfoghatatlan volt az egész, kicsit távol áll tőlem (és feltételezhetően elég sok nem amerikai egyetemista embertől is) az egész közeg. Valahogy olyan volt, hogy nagyon egyedül hagytak ezzel az egésszell, nem tudtam, hogy most ezt szeretnem kéne, vagy nem, és hogy tényleg, szeretem-e vagy nem. Engem Jesse Eisenberg hangja irritált nagyon - honnan jön neki a hangja? a torka mélyéből valahonnan, de tutira nem onnan, ahonnan a legtöbb embernek - és a másik kérdés meg ami foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy most ennyire jól hozza Zuckerberg figuráját, aki valóban egy ekkora pénisz, vagy egy iszonyat tehetségtelen színész, akinek az arca valami merev anyagból van és standard ugyanúgy néz ki, csak a szája mozog, ha beszélni kell. És ha ezeket a dolgokat figyelmen kívül is hagyjuk, tegye fel a kezét, aki még nem látott filmen "zseni vagyok, ezért mindenkit leszarok és azt csinálok amit akarok" karaktert! Ugye? Na. Vele szemben ott van Andrew Garfield és az ő kisemmizett, átvert Eduardo karaktere, aki hozzám közelebb állt, sőt, az egyetlen olyan szereplő volt, akivel őszintén együtt tudtam érezni. Engem is vert már át haver/haverlány, nem egy jó érzés, ugyebár. Itt most lehetne pörögni azon, hogy Eduardo is valójában ilyen vagy nem, melyik szerep a hálás meg a hálátlan és hogy emiatt szimpi és jó nekem az egyik szereplő, és egy idegesítő fszklp a másik. Éééés (csokis kolleginával ellentétben) engem szórakoztatott a két iker, nekem nem volt annyira zavaró, hogy egy ember játszotta őket duplázva, és ennyire erőltették a köztük lévő személyes különbségeket, mivel sok tanulmány alátámasztja alá, hogy az ikrek akár szándékosan is különbözni akarnak egymástól, hogy az egyediségüket próbálják hangsúlyozni, szóval ez a vonal engem egyáltalán nem zavar. Ja és igen, Justin Timberlake aka Sean "Napster" Parker. Hát az a helyzet, hogy nem volt rossz a fickó, sőt, szerintem jól játszotta az elszállt, üldözési mániás és mindeközben szerintem kissé szétcsúszott és magányos egykori hardcore hecker arcot, szóval Justin, kevesebb pop, több film. Arra jutottam, hogy k.nagy mákja az egész készítői csapatnak, hogy ennyiféle, tök jó szereplő van ebben az egész sztoriban és hogy ezek pont így keresztezték egymás útját, mert habár tudjuk, hogy ez nem egy szóról szóra igaz dokfilm, azért az alapok valódiak.


A látványvilág annyira nem ragadott magával, kivéve a nagyszerű angliai evezős verseny jelenetét, engem az a rész nagyon feldobott. Jól volt megvágva, fasza volt ott a látvány is, meg hát az alatta hallható muzsika telitalálat volt. A zene nem mellesleg az egész film alatt tetszetős, szerintem sikeresen oldotta meg azt a nem egyszerű feladatot, hogy legyen karakteres és ezzel együtt egy cseppet sem tolakodó (Trent, Atticus -> taps!taps!). Úgy gondolom, hogy a zene és a látvány tökéletesen adta a lovat a történet és a szövegek alá, mesterien volt összehangolva ez a négyes egység (öt, ha a szereplőket is belevesszük, és bele kell venni, szóval öt). Mert hát meg kell jegyezni, hogy ha nem lennének ilyen jók Aron Sorkin író szövegei, igen nagy bukta lehetett volna a film. Jjó a forgatókönyv és az egész történet nagyon tempós, itt jogosan használható fel az "egy pillanatig sem unatkoztam a film alatt" klisé, ami mondhatni elvárható volt Finchertől. Ezért úgy gondolom, hogy a legjobb filmnek, rendezésnek, forgatókönyvnek és zenének járó Golden Globe jó helyre került.

Végezetül azon gondolkodtam, hogy ki ennek a filmnek a főszereplője, és miért voltam kicsit zavarban a vége után. Aztán rájöttem. A zavarom oka az, hogy ennek a filmnek a főszereplője a Facebook. Nem úgy, mint ahogy egy olyan, aki nem látta gondolná, hanem máshogy. Úgy hogy ez egy megfoghatatlan dolog egy ember számára, hiába van ott a gépén és lép be rá naponta sokszor. Végignézhettük, ahogy megszületett, serdült, felnőtt, a szülei veszekedtek rajta a bírónál, hogy ki legyen a gyámja, elhelyezték, és azóta virágzik. Ez a történet erről a Programról szólt. És Fincher remek érzékkel választotta ki az időpontot ennek a filmnek az elkészítéséhez, mivel elmondhatjuk, hogy a Facebook a modern kultúra szerves része, de még viszonylag friss, javában tart ez a viszonylag új őrület. És a leghátborzongatóbb (és talán kicsit felemelő is), hogy mi is részt vettünk ennek a sikersztorinak a kialakításában, például én is egy vagyok a plakáton szereplő 500 millió felhasználóból. You're welcome, Mark.

2011. január 1., szombat

Happy New Year!

ONE GLASS WATER,
ONE GLASS BEER,
OH MY DEAR
HAPPY NEW YEAR!

ROCK ON, GUYS!:-)