Úton-útfélen...

Vasárnap esti sörünket fogyasztva épp A Gyűrűk Ura első része ment a luxuskocsmánk tévéjén. Amiről eszembe jutott, hogy milyen régen is láttam olyan filmet, ami olyan szépen lett volna fényképezve, mint Tolkien könyvek filmváltozatai. Hirtelen csak az Éli könyve jutott eszembe. Az Éli könyvének emléke, és Aragorn szexuális látványa vett végül rá, hogy az estémet Cormac McCarty Az út című művének filmfeldolgozásának magamévá tételével töltsem el.

Sztori: Egy poszt-apokaliptikus történet egy apáról és fiáról, akik dél felé próbálnak menekülni, miután évekkel ezelőtt valami történt, ami miatt "a Fölldön véget ért az élet". Vagyis csak részben. Néhány túlélő még akadt...

Cast/Crew: Az apa szerepében Viggo Mortensent csodálhatjuk meg, az anya a gyönyörű Charlize Theron. A fiukat Kodi Smit-McPhee alakítja, akit a Let Me In című vámpírmoziból ismerhetunk. Rajtuk kívül ismerős az Öregember szerepében Robert Duvall, akit én amúgy fel sem ismertem, Veteránt alakító Guy Pearce, akit a sok mocsok szintén felismhetetlenné tett, és feltűnt pár perc erejéig a Raising Hope Burtje, Garret Dillahunt is.

Látvány: Az bőven volt. És nem csak a meztelen Viggo Mortensenre gondolok... Őszinte leszek, én elsősorban azért ültem neki, mert a trailer és mindenféle megjelent kép alapján gyönyörűen fényképezték.

Forgatókönyv: Az utóbbi időben én nagyon szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket (The Hunger Games Trilogy, Book Of Eli, World War Z), úgyhogy engem megvett. De tudom, hogy sokaknak ez nem kenyere. Kevés az "akció", kevés párbeszéd. Nekem való.:)

Színészek: Viggo Mortensen viszi a hátán a filmet. Pedig nem csinál semmi extrát. Pont annyira visszafogott, amennyire azt a film hangulata, stílusa szükségessé teszi. Charlize Theron keveset van benne, de megmutatja azért szerintem, hogy Oscar bácsi nem véletlenül figyelt be nála. Nálam gyenge pont az a Kodi gyerek volt. De lehet csak azért, mert annyira irritál a feje, hogy örültem volna, ha már az elején fejbe lövik (a karaktere is idegesítő volt, megérdemelte volna). Mert amúgy akadt kritika, ami őt dicsérte.

Rendezés: Sokak szerint üres, lelketlen. Ami igaz is. De ha most belegondoltok: egy halott világról van szó, semmi reményed nincs már, minden nap egy harc az éhhalál pár napos eltolásáért. Épp ez kell, visszafogottnak lenni. Egy reményvesztett ember nem szenvedélyes.

Zene: Nick Cave és Warren Ellis műve. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a munkájuk nélkül nem működött volna a film. Mivel kevés a párbeszéd, a hangulat kialakításának feladata jelentős részben rájuk hárult. Nem vallottak szégyent.

A lényeg: Nálam működött. Mondanám, hogy csak ajánlani tudom, de könnyen érthető, hogy valakinek miért nem tetszik, így nem mondom. Akinek felkeltettem az érdeklődését, az próbálja be, hátha...

PS: Nem tudom, hogy az én DVD-m hibája-e, de a film látványát tekintve nálam helyenként sokkal szürkébb volt, mint azt a trailer alapján gondoltam volna...