2011. január 30., vasárnap

Splice - Hibrid

Már jó ideje lecsengett a hype az Adrien Brody nevével hirdetett Splice – Hibrid című film körül. Én is megnéztem végre, és mit ne mondjak, megértem az imdb-s értékelését a filmnek. Egészen jól kezdődik, de nagyjából olyan huszárvágással vált hentelésbe, mint Alkonyattól Pirkadatig című Robert Rodriguez múvi, amire ugyanaz jellemző mint a Hibridre. Hangulatos indítás, érdekesnek tűnő plot, és szerethető karakterek, aztán PÁFF! minden megy a süllyesztőbe a hentelős plot kedvéért. Nagy csalódás, pedig tényleg megpróbáltam szeretni. Amúgy meg pluszpontok a NERD-ért, és a japán pop-art-os Adrien Brody lakásdizájn miatt. A többi feledhető. Kivéve - ha még azt hozzátehetném -, Adrien Brody alakításán túl a szekszuális sarkvidéki kutatóállomás-szőrmegalléros kabát, illetve ez a felsőtest:

adrien-brody-celeb[1] 
vlcsnap-2011-01-30-11h34m21s187

Az a cica is pluszpont, ha már itt tartunk!vlcsnap-2011-01-30-11h48m46s115

Ez a jelenet pedig gyönyörű, akármilyen elbaszott dolog is történik a képen.

2011. január 25., kedd

Oscar Nominees 2011


Január vége van, és ez azt jelenti, hogy alig egy hónap múlva itt az év egyik legnagyobb eseménye, az Oscar-díjátadó. A jelöltek hivatalosan ma délután kerültek kihirdetésre, bár szerintem aki nyomon követi a filmvilág történéseit, annak igazából nem tartogatott ez az esemény sok meglepetést. Örömöt nekem például viszont sokat okozott, mert az indie filmek megrögzött rajongójaként szívet melengető érzés volt látni, hogy idén a tavalyi Sundance fesztivál jó néhány résztvevője is széleskörű elismerésben részesült. Nyáron még mindenki azt mondta, hogy ez az év az Inception es a The Social Network harcáról fog szólni, de úgy tűnik a True Grit átírta a számításokat. Nagyon szívesen megosztanám veletek tippjeimet, de a sok jelölést kapott filmek közül se a The Fightert, se a King's Speechet, se a True Gritet nem láttam, így sok értelme nem lenne. A következő 33 napban talán lesz lehetőségem a hiánypótlásra.
Ezen kívül csak két rövid komment: Az Inception legjobb film jelölése után kérdem én, hogy Chris Nolan miért nem kapott jelölést rendezőként? Illetve, ha Michelle Williams a Blue Valentineért megérdemelte  a jelölést, akkor Ryan Gosling is, mert az a film gyakorlatilag egy duett. Egyik alakítás nem működhetett volna a másik nélkül.
Aki még nem látta volna, annak katt után itt a teljes lista.


2011. január 24., hétfő

Somewhere under the rainbow

Szeptemberben Velencében debütált és kapott hideget-meleget. tőlem meleget fog, ezt előre bocsátom. Meg azt is, hogy elfogult vagyok. Sorry.

Story: Van egy Johnny Marco(Stephen Dorff) nevű hollywoodi szupersztárunk, aki miután 11 éves lánya Cloe (Elle Fanning) hosszabb idő tölt vele, elkezdi átértékelni az életét.

Staff/crew: Főszerepben Stephen Dorff, aki javarészt B-kategóriás mozikban szerepelt, a nagyközönség a Pengéből ismerheti, vagy esetleg rémlik neki Britney Spears Everytime című videója. A lányát, Cleot, Elle Fanning, Dakota Fanning kishúga alakítja. A rendező Sofia Coppola, de producerként feltűnik a papa Francis Ford is. A zenét pedig a Phoenixnek kösöznhetjük.

Sofia Coppola le sem tagadhatná, hogy ez a film az ő műve. Ha valaki szereti a stílusát, ebben a filmben sem fog csalódni. Bár tény, hogy sok ember bizonyára nem tud mit kezdeni vele.
Színészek: Dorff ugye nagyon nem arról híres, hogy drámai szerepekben jelenjen meg a vásznon, de meg kell hagyni, meggyőzően alakít. Pedig ez tényleg nem könnyű egy szerep. Elle Fanning le sem tagadhatná, hogy kinek a húga. És itt nem a szembetűnő külső hasonlóságokra gondolok. A mozgáskultúrája, a mimikája, a szemmozgása...Komolyan néha úgy tűnik, mintha Dakotát klónozták volna. És szerencsére a tehetségét is átmentették Ellebe. Abszolúte ő a film lelke. És ez nem csak a karakterének köszönhető.
Zene: Phoenix.KISS, The Strokes, Foo Fighters, Gwen Steafani. Kell ennél több?
Látvány: Mint mondtam tipikusan Coppola. Néha egy az egyben Lost in translation. Annyira sokáig tart ki egy-egy képet, amiben annyira minimális a cselekvés, hogy akarva-akaratlanul elkezdesz egy szimbolika, egy mélyebb jelentés után kutatni. Már sokszor mondtam, hogy engem kifejezetten zavarnak, az ilyen kitartott képek, mert gyakran feleslegesek, de itt bevallom őszintén, talán két esettől eltekintve ezt nem éreztem. Pedig végig a határon mozgott.
Forgatókönyv: Jó szokásához híven Coppola maga írta. A felszínen nem történik semmi, de tényleg semmi. És talán emiatt mondanám rá azt, hogy ez inkább egy európai filmhez áll közelebb, mint egy amerikaihoz. Nem kell explicit kimondania semmit (nagyon kevés párbeszéddel dolgozik), mégis tudod, hol tartunk a fejlődésben. Bár azt azért nem merném rá mondani, hogy esetében a tettek többet mondanak minden szónál...
Rendezés: Következetes minimalizmus. Csend. Az unalom az a környezet, amiben "otthon érzi magát". Van ennek a nőnek valami elmebeteg egy tehetsége, hogy ennek az érzésnek olyan dimenzióit képes feltárni, amiről talán tudod ugyan, hogy létezik, de sosem gondoltad volna, hogy ebben a kulturális közegben jelenik meg.

4/5. Ehhez a filmhez rengeteg türelem kell. És biztosan nem mindenkinek éri meg kivárni a végét. De talán egy próbát mindenkinek megér.


2011. január 23., vasárnap

Buried

Na, ez egy olyan film, aminek a végén garantáltan mindenki tátott szájjal marad ülve, és az egyetlen gondolat, amit hirtelen meg tud fogalmazni a WTF lesz. Úgy tűnik, most már minden évben van egy olyan Reynolds film, ami az éves listámon szerepel.( Ez a második év volt egymás után, ez nálam már hagyomány...Tavaly az Adventureland volt, mondom azok kedvéért, akik nincsenek képben megrögzött rajongásommal.) De sundances filmről van szó, így ez nem meglepő, hisz azok mindig jók.

Story: 2006-ban járunk. Irakban. főszereplőnk Paul Conroy pedig felébred egy ládában/koporsóban, ahová élve eltemették. Van egy órája, egy kése, egy öngyújtója és egy telefonja. Mivel ő nem Beatrix Kiddo, menekülni nem tud segítség nélkül. Senki nem tudja hol van, csak a fogva ejtője. Aki pénzt követel. Sokat. Paulnak a telefon segítségével ezt kellene beszereznie Amerikából. Az idő és a levegő szűkös, megindul az mozdulatlan hajsza.

Staff/crew: Színészeknél, mivel szinte másfél órán keresztül csak őt látjuk -rajta kívül csak a telefon túloldalán lévőket halljuk egy-egy rövid videóbejátszástól eltekintve- Ryan Reynoldsot említeném egyedül. A rendező egy fiatal spanyol fazon, Rodrigo Cortés, akiről én még soha nem hallottam. A forgatókönyvet Chris Sparlingnek köszönhetjük, aki ránézésre szintén igen fiatal, és szintén nem hallottam még róla.

Értékelés rövid lesz, nagyon rövid, mert akármit mondok, félek, hogy lelőné a poént. Jön a szokásos öt pont.
Színészek: Sosem gondoltam volna, hogy Ryan Reynolds egyszer egyedül fog a hátán vinni egy filmet. és lehet, hogy brutális nagy eyecandy a srác, azért másfél órán keresztül őt nézni amint egy ládában izzadva, sebesülten fetreng, nekem sosem volt álmom. De most megmutatta, hogy többre képes a nyálas rom-comoknál.(Imádtam őt a The proposalban is, csak valljuk be,azért az nem egy olyan szerep, ami nagy kihívást jelenhet az embernek.)
Forgatókönyv: Jó munka,izgalmassá tett egy sablonnak tűnő sztorit. Volt pér meglepően valószerű párbeszéd, amiért hatalmas plusz pont jár. Még akkor is a film egyik legerősebb építőelemének tartom, ha volt benne pár jelenet, ami kifejezetten nevetséges volt. hogy mire gondolok? A telefont minek megvilágítani egy öngyújtóval? továbbá miért égetjük folymataosan azt az öngyújtót, ha az égéshez oxigén szükségeltetik, aminek mennyisége mivel a föld alatt elásva fekszünk igencsak korlátolt, és gyanítom nem szeretnénk idő előtt kifogyni belőle.
Zene: Victor Reyes. Szintén nem ismerem,de egész jó munkát végzett. Persze ez az állításom csak akkor igaz, hogyha nem zavar, hogy gyakorlatilag pár hang felhasználásával klausztrofóbiát vált ki benned.
Látvány: Néha egészen Hitchcockos volt. Beteg. Szokatlan. Kézikamera. Folyamatos remegés. Összetett képek. Mindenféle nézet. Rengeteg közeli, de valahogy belecsempésztek egy totált is. Okos megoldások.
Rendezés: Tipikus esete annak, amikor a kevesebb több: kis budget, kis sztori, nagyon nagyot ütött. Egy dobozba zárt film esetében a dobozon kívül gondolkodott. Remélhetőleg a nézők is ezt teszik. Magabiztosan sablonmentesít, ha szabad így mondanom.

5/5. Simply awesome.

Szo-ci-á-lis háló


Emlékezzünk meg egy pár másodperces néma csenddel a csodálatos magyar filmcímről.. Köszönjük. Örömmel jelenthetem, hogy csak sikerült.. Én is megnéztem! Úgyhogy most leírom, hogy mit gondolok róla.

Az első néhány perc alatt komoly problémát okozott az igencsak pörgős szöveg olvasása és értelmezése és persze hallása. Így a Facabook születését közvetetten kiváltó beszélgetés Zukerberg (Eisenberg) és barátnője (Rooney Mara) között kicsit lyukacsos nekem, de a lényeget értettem. Ezután elindul egy láncreakció, Zuckerberg a kis harvardi koliszobájában light sörtől felbátorodva egy jócsaj-ranglista-generátort csinálnia, amivel sikerül is hazavágnia az egyetem egész netrendszerét a rövid idő alatt érkező sok látogató miatt. Ezzel az akciójával hívja fel magára a két felsőbb éves Ikertorony Winklevoss ( Armie Hammer x 2) figyelmét. Akik elhintenek egy aprócska ötletet, ami igencsak megragadja Mark fantáziáját, és hip-hop, így lett a Facebook! Természetesen egy kicsit összetettebb a történet, ugyanis az oldal létrejöttéhez van egy kevés köze Eduardonak (Andrew Garfield), Zuker tulajdonképpen egyetlen igazi barátjának, valamint Sean Parkernek (Mr. Timberlake), a kissé paranoid Napster-királynak. A film szépen megmutatja nekünk a Facebook létrejöttének történetét, valamint az ezt követő kisebb fajta jogi csatározásokat az "elloptad az ötletünket, you fckn sshl" és a "kifúrtál a buliból, you son of a btch" témakörben. Na, erről ennyit, nézzük az egyéni meglátásaimat.

Amikor vége lett a filmnek, azt éreztem, hogy ez így nem igazán győzött meg engem. Olyan megfoghatatlan volt az egész, kicsit távol áll tőlem (és feltételezhetően elég sok nem amerikai egyetemista embertől is) az egész közeg. Valahogy olyan volt, hogy nagyon egyedül hagytak ezzel az egésszell, nem tudtam, hogy most ezt szeretnem kéne, vagy nem, és hogy tényleg, szeretem-e vagy nem. Engem Jesse Eisenberg hangja irritált nagyon - honnan jön neki a hangja? a torka mélyéből valahonnan, de tutira nem onnan, ahonnan a legtöbb embernek - és a másik kérdés meg ami foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy most ennyire jól hozza Zuckerberg figuráját, aki valóban egy ekkora pénisz, vagy egy iszonyat tehetségtelen színész, akinek az arca valami merev anyagból van és standard ugyanúgy néz ki, csak a szája mozog, ha beszélni kell. És ha ezeket a dolgokat figyelmen kívül is hagyjuk, tegye fel a kezét, aki még nem látott filmen "zseni vagyok, ezért mindenkit leszarok és azt csinálok amit akarok" karaktert! Ugye? Na. Vele szemben ott van Andrew Garfield és az ő kisemmizett, átvert Eduardo karaktere, aki hozzám közelebb állt, sőt, az egyetlen olyan szereplő volt, akivel őszintén együtt tudtam érezni. Engem is vert már át haver/haverlány, nem egy jó érzés, ugyebár. Itt most lehetne pörögni azon, hogy Eduardo is valójában ilyen vagy nem, melyik szerep a hálás meg a hálátlan és hogy emiatt szimpi és jó nekem az egyik szereplő, és egy idegesítő fszklp a másik. Éééés (csokis kolleginával ellentétben) engem szórakoztatott a két iker, nekem nem volt annyira zavaró, hogy egy ember játszotta őket duplázva, és ennyire erőltették a köztük lévő személyes különbségeket, mivel sok tanulmány alátámasztja alá, hogy az ikrek akár szándékosan is különbözni akarnak egymástól, hogy az egyediségüket próbálják hangsúlyozni, szóval ez a vonal engem egyáltalán nem zavar. Ja és igen, Justin Timberlake aka Sean "Napster" Parker. Hát az a helyzet, hogy nem volt rossz a fickó, sőt, szerintem jól játszotta az elszállt, üldözési mániás és mindeközben szerintem kissé szétcsúszott és magányos egykori hardcore hecker arcot, szóval Justin, kevesebb pop, több film. Arra jutottam, hogy k.nagy mákja az egész készítői csapatnak, hogy ennyiféle, tök jó szereplő van ebben az egész sztoriban és hogy ezek pont így keresztezték egymás útját, mert habár tudjuk, hogy ez nem egy szóról szóra igaz dokfilm, azért az alapok valódiak.


A látványvilág annyira nem ragadott magával, kivéve a nagyszerű angliai evezős verseny jelenetét, engem az a rész nagyon feldobott. Jól volt megvágva, fasza volt ott a látvány is, meg hát az alatta hallható muzsika telitalálat volt. A zene nem mellesleg az egész film alatt tetszetős, szerintem sikeresen oldotta meg azt a nem egyszerű feladatot, hogy legyen karakteres és ezzel együtt egy cseppet sem tolakodó (Trent, Atticus -> taps!taps!). Úgy gondolom, hogy a zene és a látvány tökéletesen adta a lovat a történet és a szövegek alá, mesterien volt összehangolva ez a négyes egység (öt, ha a szereplőket is belevesszük, és bele kell venni, szóval öt). Mert hát meg kell jegyezni, hogy ha nem lennének ilyen jók Aron Sorkin író szövegei, igen nagy bukta lehetett volna a film. Jjó a forgatókönyv és az egész történet nagyon tempós, itt jogosan használható fel az "egy pillanatig sem unatkoztam a film alatt" klisé, ami mondhatni elvárható volt Finchertől. Ezért úgy gondolom, hogy a legjobb filmnek, rendezésnek, forgatókönyvnek és zenének járó Golden Globe jó helyre került.

Végezetül azon gondolkodtam, hogy ki ennek a filmnek a főszereplője, és miért voltam kicsit zavarban a vége után. Aztán rájöttem. A zavarom oka az, hogy ennek a filmnek a főszereplője a Facebook. Nem úgy, mint ahogy egy olyan, aki nem látta gondolná, hanem máshogy. Úgy hogy ez egy megfoghatatlan dolog egy ember számára, hiába van ott a gépén és lép be rá naponta sokszor. Végignézhettük, ahogy megszületett, serdült, felnőtt, a szülei veszekedtek rajta a bírónál, hogy ki legyen a gyámja, elhelyezték, és azóta virágzik. Ez a történet erről a Programról szólt. És Fincher remek érzékkel választotta ki az időpontot ennek a filmnek az elkészítéséhez, mivel elmondhatjuk, hogy a Facebook a modern kultúra szerves része, de még viszonylag friss, javában tart ez a viszonylag új őrület. És a leghátborzongatóbb (és talán kicsit felemelő is), hogy mi is részt vettünk ennek a sikersztorinak a kialakításában, például én is egy vagyok a plakáton szereplő 500 millió felhasználóból. You're welcome, Mark.

2011. január 1., szombat

Happy New Year!

ONE GLASS WATER,
ONE GLASS BEER,
OH MY DEAR
HAPPY NEW YEAR!

ROCK ON, GUYS!:-)