Emlékezzünk meg egy pár másodperces néma csenddel a csodálatos magyar filmcímről.. Köszönjük. Örömmel jelenthetem, hogy csak sikerült.. Én is megnéztem! Úgyhogy most leírom, hogy mit gondolok róla.
Az első néhány perc alatt komoly problémát okozott az igencsak pörgős szöveg olvasása és értelmezése és persze hallása. Így a Facabook születését közvetetten kiváltó beszélgetés Zukerberg (Eisenberg) és barátnője (Rooney Mara) között kicsit lyukacsos nekem, de a lényeget értettem. Ezután elindul egy láncreakció, Zuckerberg a kis harvardi koliszobájában light sörtől felbátorodva egy jócsaj-ranglista-generátort csinálnia, amivel sikerül is hazavágnia az egyetem egész netrendszerét a rövid idő alatt érkező sok látogató miatt. Ezzel az akciójával hívja fel magára a két felsőbb éves Ikertorony Winklevoss ( Armie Hammer x 2) figyelmét. Akik elhintenek egy aprócska ötletet, ami igencsak megragadja Mark fantáziáját, és hip-hop, így lett a Facebook! Természetesen egy kicsit összetettebb a történet, ugyanis az oldal létrejöttéhez van egy kevés köze Eduardonak (Andrew Garfield), Zuker tulajdonképpen egyetlen igazi barátjának, valamint Sean Parkernek (Mr. Timberlake), a kissé paranoid Napster-királynak. A film szépen megmutatja nekünk a Facebook létrejöttének történetét, valamint az ezt követő kisebb fajta jogi csatározásokat az "elloptad az ötletünket, you fckn sshl" és a "kifúrtál a buliból, you son of a btch" témakörben. Na, erről ennyit, nézzük az egyéni meglátásaimat.
Amikor vége lett a filmnek, azt éreztem, hogy ez így nem igazán győzött meg engem. Olyan megfoghatatlan volt az egész, kicsit távol áll tőlem (és feltételezhetően elég sok nem amerikai egyetemista embertől is) az egész közeg. Valahogy olyan volt, hogy nagyon egyedül hagytak ezzel az egésszell, nem tudtam, hogy most ezt szeretnem kéne, vagy nem, és hogy tényleg, szeretem-e vagy nem. Engem Jesse Eisenberg hangja irritált nagyon - honnan jön neki a hangja? a torka mélyéből valahonnan, de tutira nem onnan, ahonnan a legtöbb embernek - és a másik kérdés meg ami foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy most ennyire jól hozza Zuckerberg figuráját, aki valóban egy ekkora pénisz, vagy egy iszonyat tehetségtelen színész, akinek az arca valami merev anyagból van és standard ugyanúgy néz ki, csak a szája mozog, ha beszélni kell. És ha ezeket a dolgokat figyelmen kívül is hagyjuk, tegye fel a kezét, aki még nem látott filmen "zseni vagyok, ezért mindenkit leszarok és azt csinálok amit akarok" karaktert! Ugye? Na. Vele szemben ott van Andrew Garfield és az ő kisemmizett, átvert Eduardo karaktere, aki hozzám közelebb állt, sőt, az egyetlen olyan szereplő volt, akivel őszintén együtt tudtam érezni. Engem is vert már át haver/haverlány, nem egy jó érzés, ugyebár. Itt most lehetne pörögni azon, hogy Eduardo is valójában ilyen vagy nem, melyik szerep a hálás meg a hálátlan és hogy emiatt szimpi és jó nekem az egyik szereplő, és egy idegesítő fszklp a másik. Éééés (csokis kolleginával ellentétben) engem szórakoztatott a két iker, nekem nem volt annyira zavaró, hogy egy ember játszotta őket duplázva, és ennyire erőltették a köztük lévő személyes különbségeket, mivel sok tanulmány alátámasztja alá, hogy az ikrek akár szándékosan is különbözni akarnak egymástól, hogy az egyediségüket próbálják hangsúlyozni, szóval ez a vonal engem egyáltalán nem zavar. Ja és igen, Justin Timberlake aka Sean "Napster" Parker. Hát az a helyzet, hogy nem volt rossz a fickó, sőt, szerintem jól játszotta az elszállt, üldözési mániás és mindeközben szerintem kissé szétcsúszott és magányos egykori hardcore hecker arcot, szóval Justin, kevesebb pop, több film. Arra jutottam, hogy k.nagy mákja az egész készítői csapatnak, hogy ennyiféle, tök jó szereplő van ebben az egész sztoriban és hogy ezek pont így keresztezték egymás útját, mert habár tudjuk, hogy ez nem egy szóról szóra igaz dokfilm, azért az alapok valódiak.
A látványvilág annyira nem ragadott magával, kivéve a nagyszerű angliai evezős verseny jelenetét, engem az a rész nagyon feldobott. Jól volt megvágva, fasza volt ott a látvány is, meg hát az alatta hallható muzsika telitalálat volt. A zene nem mellesleg az egész film alatt tetszetős, szerintem sikeresen oldotta meg azt a nem egyszerű feladatot, hogy legyen karakteres és ezzel együtt egy cseppet sem tolakodó (Trent, Atticus -> taps!taps!). Úgy gondolom, hogy a zene és a látvány tökéletesen adta a lovat a történet és a szövegek alá, mesterien volt összehangolva ez a négyes egység (öt, ha a szereplőket is belevesszük, és bele kell venni, szóval öt). Mert hát meg kell jegyezni, hogy ha nem lennének ilyen jók Aron Sorkin író szövegei, igen nagy bukta lehetett volna a film. Jjó a forgatókönyv és az egész történet nagyon tempós, itt jogosan használható fel az "egy pillanatig sem unatkoztam a film alatt" klisé, ami mondhatni elvárható volt Finchertől. Ezért úgy gondolom, hogy a legjobb filmnek, rendezésnek, forgatókönyvnek és zenének járó Golden Globe jó helyre került.
Végezetül azon gondolkodtam, hogy ki ennek a filmnek a főszereplője, és miért voltam kicsit zavarban a vége után. Aztán rájöttem. A zavarom oka az, hogy ennek a filmnek a főszereplője a Facebook. Nem úgy, mint ahogy egy olyan, aki nem látta gondolná, hanem máshogy. Úgy hogy ez egy megfoghatatlan dolog egy ember számára, hiába van ott a gépén és lép be rá naponta sokszor. Végignézhettük, ahogy megszületett, serdült, felnőtt, a szülei veszekedtek rajta a bírónál, hogy ki legyen a gyámja, elhelyezték, és azóta virágzik. Ez a történet erről a Programról szólt. És Fincher remek érzékkel választotta ki az időpontot ennek a filmnek az elkészítéséhez, mivel elmondhatjuk, hogy a Facebook a modern kultúra szerves része, de még viszonylag friss, javában tart ez a viszonylag új őrület. És a leghátborzongatóbb (és talán kicsit felemelő is), hogy mi is részt vettünk ennek a sikersztorinak a kialakításában, például én is egy vagyok a plakáton szereplő 500 millió felhasználóból. You're welcome, Mark.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése