2010. december 25., szombat

Holiday Movie Spoof

2010. december 24., péntek

Merry Xmas!

There has been only one Christmas - the rest are anniversaries.
~William J. Cameron~

Boldog Karácsonyt! Merry Christmas! Frohe Wiehnachten! Joyeux Noel!
Buon Natale! メリークリスマス
etc.

2010. december 22., szerda

The Ghost Rider

Tudom, hogy ezzel - főleg így karácsony előtt pár nappal - újabb menetjegyet váltottam a pokolba, de muszáj megosztanom. De legalább azt tudjuk, hová tűnt Nicholas Cage haja...


2010. december 17., péntek

The worst movies of 2010 (aka shit happens)

Az éremnek két oldala van: az A+-os filmek után az éve legrosszabbjai következnek.

1.Dear John


2. Eat Pray Love (bővebben itt)

3. Karate Kid


4. Letters to Juliet


5. The Bounty Hunter


6. The Last Song


7. Valentine's Day


8. When in Rome (Igen, egy Kristen Bell film is listás.Nem mondhatjátok rám, hogy elfogult vagyok...)

Best movies of 2010

Ha december, akkor mindenki visszatekint az év történéseire. Főleg így vizsgaidőszakban, mikor az ember lányának annyi szabadideje van, amennyit nem sajnál, így bőven akad szabad órája az elmélkedésre. A zenei visszatekintő részemről már megtörtént, most a filmes következik. Ismételten elmondanám: ABC sorrendet használok a felsorolásnál, nem rangsorolok!

1. Buried


2. Easy A

3. Harry Potter and the Deathly Hallows, Part 1


4. Inception (bővebben itt)


5. Kick-Ass


6. Never Let Me Go


7. Scott Pilgrim vs. the World


8. The Runaways (bővebben itt)


9. The Social Network (bővebben itt)


10. Winter's Bone


Nálatok mik szerepelnek a listán?

2010. december 15., szerda

Hot Water Music 2010

Nem, nem Bukowskis bejegyzés lesz, meg lehet nyugodni. Csak úgy vélem irományomat a hideg időre való tekintettel talán egy bögre forró tea (forró víz) társaságában lenne a legjobb magatokévá tenni. De igazából a zenék is elég "hotok" lesznek.Vagyis szerintem ezek voltak csak igazán azok ebben az esztendőben.
Lassan két hétig törtem azon a fejem, hogy mely albumok érdemlik meg, hogy az én Top 10 listámra felkerüljenek. Nem mintha az akkora megtiszteltetés lenne,de azért na...
Szóval a lista... Bejutni az 10be is nehéz volt, nem töröm magam azzal, hogy rangsorolni is próbáljak. Szigorúan ABC sorrendbe van rendezve, előadók szerint.

1. Arcade Fire - The Suburbs

2. Band Of Horses - Infinite Arms

3. Black Rebel Motorcycle Club - Beat The Devil's Tattoo

4. Bring Me The Horizon - There Is A Hell, Belive Me I've Seen It.There Is a Heaven, Let's Keep It A Secret

5. Broken Bells - Broken Bells

6. Broken Social Scene - Forgiveness Rock Record

7. Interpol - Interpol

8. The Black Keys - Brothers

9. The Dead Weather - Sea Of Cowards

10. The National - Hight Violet


És hogy miért is volt olyan nehéz kiválasztani 10 korongot? Sorolom a kimaradókat: Kings Of Leon, Hadouken, Pendulum, Tame Impala, Disturbed, Avenged Sevenfold, Foals, Cee Lo Green, The Flobots, Vampire Weekend, Eminem, Linkin Park, The Script... És akkor még nem is tettem említést a filmzenei albumokról: Tron, The Social Network, Twilight Saga: Eclipse, Alice in Wonderland, Iron Man 2, The Runaways.... Ja, és persze ne feledkezzünk meg az idei Need For Speed soundtrackről sem, ami megint zseniális lett. Na, ugye tényleg nehéz dolgom volt?!?

2010. november 20., szombat

Movie mash-up of the day



2010. november 16., kedd

Homemade Inception



Méri megihletett, sorry...

Ha az Inception-re csak 100 dollárt költhettek volna…

Sort of spoileres, vigyázat!

2010. november 15., hétfő

FCUK - Ez a reklám helye volt

Bizonyos okok miatt jelen pillanatban ez a csengőhangom. Látnotok kellett volna a ma a buszon hazafelé mellettem ülő, kb 15 éves lehányzó arcát mikor full hangerőn megszólalt mellette...:D

2010. november 13., szombat

New York, Rio, Tokyo

Bocs, hazudtam a címmel. Igazából New York, Róma, India, Bali lenne a sorrend, de sajnos a Happy Gang anno nem ezekről énekelt. Amúgy Ízek imák szerelmek című műről óhajtok most szólni.
Kezdeném a címmel, ami szerintem tök találó. De ez csak azért mondom, mert ebéd után néztem meg, a film közben elhagyta a számat pár 'Jézusom', és végül szerelembe estem. (Csak később árulom el, kivel/mivel.)

Story: Mindene megvolt, amire a modern nőnek szüksége lehet: férj, ház, karrier, belátható távlatok - ám Liz Gilbert (Julia Roberts) rájön, hogy egyikre sem vágyik. Arról viszont fogalma sincs, hogy mire van szüksége igazán. Egy csúnya válás után egy váratlan döntéssel elhagyja addigi élete biztonságos kereteit, és hosszú útra indul, hogy teste és lelke is megkapja, amire igazán vágyik. Utazásai során Olaszországban felfedezi az evés őszinte örömét, Indiában megismeri az ima erejét és végül Balin váratlanul átélheti a belső békét és az igaz szerelemmel járó kiegyensúlyozottságot. (port.hu)
Elizabeth Gilbert azonos című, állítólag nagysikerű műve szolgáltatta az alapot. Őszinte leszek, én nem azért néztem meg a filmet, mert annyira megfogott volna ez az előzetes leírás. Hanem...

Staff/crew: A forgatókönyvet írta és rendezte Ryan Murphy, aki az általam igen nagyra becsült Gleenek az atyja.(Ezen kívül a Nip/Tuck kapcsolható még össze a nevével.) A főszerepben Julia Roberts, akit igazából mindenki szeret. Mellette feltűnik James Franco, akiért az én vagyok oda meg vissza. Aztán van még egy Javier Bardemünk, akiért a szakma (és gyanítom a rengeteg szőr miatt Méri) van oda. Ja és ki ne felejtsem a Watchmen Dr. Manhattanjét, a Majdnem híres Russel Hammondját Billy Crudupot. Azt hiszem a lényeg ennyi lett volna...

És most jöjjön a szokásos értékelésem.Yay.
Forgatókönyv: Unalmas. Sablon. Én ugyan nem olvastam a könyvet, de mivel Ancsika is fénysebességgel halad vele, gyanítom tipikusan a "szarból nem lehet várat építeni" esete állhat fent. De mégegyszer mondom: nem olvastam, így nem tudok érdemben nyilatkozni, így bocsánat attól, akinek tetszett a könyv és én esetleg megbántottam eme kijelentésemmel. Volt néhány vicces jelent, pár humoros párbeszéd, de semmi olyan, amit akár egy b-kategóriás filmben nem találnánk meg.
Hangok: Semmi extra. Az én változatomban (vagyis remélem csak az enyémben) volt valami kis alapzúgás néha, így ez rontotta az összélmenyt, de ettől eltekintve nem maradt meg semmi. Megint hazudok. Volt Eddie Vedder és Varázsfuvola is. Ezekre emlékszem.
Látvány: Akadtak nagyon szép felvételek, ezek a kinda road movie feelingből adódtak általában. Sajnos azt kell mondanom, hogy alapvetően viszont nem tetszett. De erre majd a rendezésnél kitérek és indoklom.
Színészek: Oscart ezért senki nem fog kapni... Julia Robertsnek nagyon kis cuki mikor lekezd dudorodni az a kis ér a homlokán, ebből nagyon sokat láthatunk ebben a két órában. Meg abból, hogy parancsszóra tud sírni, és olyankor olyan szépen csillog a szeme, hogy tényleg öröm nézni. James Francora idén nagyon figyel a kritika,de biztosan nem ezen alakítása miatt.Nem mondom, hogy rossz volt, de semmi extrát nem nyújtott. De ez talán a szerep hibája is: se vicces nem volt, se "komoly". Mivel a 127 órát még nem láttam, csak a Howlt tudom felhozni példának, hogy azzal hasonlítsátok össze.Ég és föld. (Amúgy majd a Howlról is szándékozom írni.Egyszer.) Javier Bardem. Szerintem néha kifejezetten rossz volt. Volt egy jelenet, amikor konkrétan hangosan felnevettem. De olyan tömény sex hangja van,hogy neki mindent megbocsátok. Még akkor is, ha szerintem néha úgy néz ki, mint egy szőrös, dülledt szemű béka. Billy Crudup meg szimplán bad casting szerintem. És szegénynek olyan idióta frizurája van/volt, hogy csak nevetni tudtam rajta a legtöbb jelenetében. Kár érte.
Rendezés: Eddig gyakorlatilag minden minden tényezőben találtam kivetni valót, és sajnos azt kell mondanom, hogy ez alól a rendezés sem kivétel. Sőt, azt kell mondanom, ez a leggyengébb láncszem. Nagyon sablon dolgokkal dolgozott sajnos. Amikor meg nem, akkor annyira stílusidegenekkel, hogy az már zavaróvá vált. Pl. Bardem fekszik a kanapén, Roberts elhagyja a szobát. Ez valahol 1:50-2:00 körül lehet. Figyeljétek meg. Krimi?Thriller? Aztán a kézikamera, ami engem amúgy néha a Gleeben is zavar, annyira remegett, hogy szinte rosszul lettem tőle. Ja, és a indokolatlanul hosszú montázsok. Azt ugye már írtam párszor, hogy utálom, mikor túl hosszan a környezetre fókuszálnak anélkül, hogy az bármi jelentőséggel bírna. Értem én, hogy az idő múlását be kell mutatni, de biztosan lett volna erre egy kevésbé unalmas megoldás is. Végül a leg-leg-leg-legfájóbb pont. 1. Utálom azt nézni, mikor embereket evés közben. 2. Spagettit nem lehet normálisan enni. 3. Ha egy szájat vesz a kamera az általában tök érzéki, de ha Julia Roberts száját látom még az eredetinél is nagyobb változatban, amint épp spagettit szív befelé, az nem érzéki, hanem gusztustalan. Félre ne értsetek, nem Roberts szájával van bajom, bárkiére ezt mondanám.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez 5/10nél semmiképp nem érhet többet. Túl hosszú, túl unalmas, túl valótlan problémák, túl sznob. Ja, és a szolid nárcizmus is zavart. Meg az, hogy mindenki burzsuj (rajtam kívül). Tudom, van baj.



Kár, hogy Florence Welch a filmben már nem dalolt...FÉLREVEZTTEK!!!

2010. november 12., péntek

Get it?

Remélem a kedves olvasóink értenek angolul, mert lusta vagyok lefordítani a cikket, viszont szeretném ha elolvasnátok, mert tényleg megéri.

2010. november 2., kedd

Movie mash-up of the day

"A mai nap éppen megfelelő arra, hogy" ... elgondolkodj az életedről.

2010. október 29., péntek

The start of something new

Őszintén szólva nem lepődnék meg, ha valamelyik blogos szerzőtársam szintén a billentyűk közé csapna, és megosztaná véleményét A közösségi hálóról. Én mindenesetre úgy érzem megéri szót ejteni a filmről...

Gondolom 2010re már szinte minden magyar ember tudja, hogy létezik az iwiwen túl is web 2.0-es élet. Több mint 200 országban, saccperkábé félmilliárd felhasználóval. Facebook néven fut. Rémlik, ugye? De azt gondolom kevesen tudják, miként jött létre. Nos, ez feltehetően karácsonyra már nem így lesz.

Story: Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) ilyen-olyan előzmények után legjobb barátjával Eduardoval(Andrew Garfield)megalapítja "A Facebook" néven futó közösségi portált. A cselekmény 3 szálon fut: 2 a jelenben futó per és 1 flashback rész. Az egyik perben egy testvérpár pereli Markot, mert szerintük ellopta az ötletüket, a másikban a legjobb barát fejezi ki így nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy csúnyán átvágták és gyakorlatilag kisemmizték. A perben feltett kérdésekre a flashback részekben kapunk választ, mikor is kiderül, mi is történt valójában. Igaz történeten alapul, de nem dokumentumfilm, így nem szabad mindent véresen komolyan venni, alkalmaztak dramaturgot.

Cast/Crew: Csak felsorolás szinten, nem akarom túlbonyolítani. A rendezői székben David Fincher ül(Harcosok klubja, Zodiákus, Benjamin Button különös élete, Pánik szoba). Főszereplők: Jesse Eisenberg (Zombieland, Adventureland,The Squid and the whale), Andrew Garfield (ő lesz az új Pókember),Justin Timberlake (Alpha Dog, Southland Tales), Rooney Mara (Youth in revolt, és ő lesz a sárkánytetkós lány Fincher következő rendezésében).

A filmnek igen vegyes a megítélése, és ezalatt nem a professzionális kritikusokat értem elsősorban. Sokan vannak, akik a történet miatt teljesen elzárkóznak tőle, mert látatlan azt hiszik, hogy az egész arról szól, hogy két órán keresztül csak kommentelgetnek és lájkolgatnak. Pedig messze nem erről van szó. Bár van, akinek a film megtekintése után is kb ennyi jött át. Igen, aki olvasta, az index kritikájára gondolok itt. Van viszont egy másik oldal, akinek felettébb tetszett ez az alkotás. Nem akarok külön kritikákra rámutatni, legyen elég összefoglalónak, hogy a rottentomatoeson jelenleg 97%-on áll. Én ez utóbbi csoporttal értek egyet. Eme döntésem okai a szokásos 5 nézőpontom kifejtése alapján remélhetőleg mindenki számára világosan érthetőek lesznek.
Forgatókönyv: Ha valaki nézte anno nézte The West Winget, annak Aaron Sorkin neve ismerősen csenghet. Mivel a sorozat szinte minden létező díjból besöpört párat, szerintem várható volt, hogy jó kezekben lesz nála a történet. Nem is csalódtam, a pörgős, helyenként kifejezetten vicces párbeszédek fűszerezték ezt a jobb kifejezés híján 'drámai biográfiát'. Ugyan azt mondják, hogy élet a legjobb forgatókönyvíró, van egy olyan sanda gyanúm, hogy Mr. Sorkinnak elég sok köze van ahhoz, hogy untuk magunkat halálra a film megtekintése közben.
Hangok: Csak egy nevet mondanék. Trent Reznor. Remélhetőleg ez eleget mond minden kedves olvasónak.
Látvány: Finchernek itt Jeff Cronenweth volt segítségére, akivel már többször dolgozott együtt(Játsz/ma, Hetedik, Harcosok klubja), és ez meg is látszik. Vagyis számomra meglátszott. Ne kérdezzétek miről, de még mielőtt utánaolvastam volna ennek a kooperációnak, engem valahogy a Hetedik látványvilágára emlékeztetett a film... Itt a látványnál említeném még meg, hogy imádtam a jelmezeket (papucs-fehér zokni-rövidnadrág-fürdőköpeny kombó engem levett a lábamról).
Színészek: Számomra Jesse Eisenberg egy istenállat mióta csak megláttam az Adventurelandben (Ami, akármit is mondasz Méri, egy zseniális film!!!:p), így elfogult vagyok. Nem tudom őt utálni, akármit is tesz (Akár még galambokat is tarthatna - aki ismer az érti, hogy ez miként érintene engem.), de itt sikerült elérnie azt, hogy nagyon képen akartam törölni egynémely jelenet után. Andrew Garfield nekem nem igazán jön át sajnos. Nem mondom azt, hogy nem volt jó az alakítása, de számomra semmi extrát nem nyújtott. A már említett index kritika igen megvetően nyilatkozott Justin Timberlakeről, akiről én amióta láttam az Alpha Dogban úgy érzem, hogy végleg fel kéne adni a zenei karrierjét, mert számomra színészként sokkal hitelesebb. Rooney Mara pedig olyat mutatott, ami után kíváncsian várom miként fogja hozni a mostaninál jóval összetettebb Lisbeth Salander figuráját. Ami nem tetszett, az az ikereket alakító Armie Hammer. De igazából nem is a színészi játékával volt bajom, csupán azzal, hogy nem szeretem, ha ikreket egy ember játszik. Itt pedig kifejezetten próbálták erőltetni hogy bizony két külön egyénről van van szó (különböző frizura,az ellentétes személyiség). és a végére ez túl sok lett.
Rendezés: Fincher eddigi munkásságát valamilyen formában már biztosan mindenkinek volt alkalma megtapasztalni. Nyilván valakinek tetszik, ahogy ő világot látja, valakinek nem. Én az előbbi csoporthoz tartozom. Nem mondom azt, hogy féltétlenül egyszerű követni az észjárását (és ezzel nem azt akarom mondani, hogy én olyan hű de okos vagyok, hogy kenem-vágom mi jár a fejében), de talán sikerült ráéreznem miféle szimbolikát használ. De lehet ezt már csak az én bölcsész agyam akar egyfajta következetességet, rejtett szándékot belemagyarázni mindenbe. Jelen film esetében például a futás motívumára. De ez most nem az a fórum, ahol ezt kívánom megvitatni. A lényeg annyi, hogy átgondolt, ötletes, kidolgozott, letisztult az egész film. Annyit mutat, amennyit kell, nem esik túlzásokba, nem kelt hiányérzetet a nézőben. Hatalmas piros pont jár érte. Mielőtt befejezném, még egyszer vissza kell térnem erre a bizonyos index
kritikára: "A buli nem igazán buli, a kokszozás nem igazán kokszozás, a dugás se igazi dugás..." Ennek kérem szépen igen egyszerű az oka: a film nem erről szól! Gyanítom, hogy Zuckerberg életének jelmondata soha nem a Sex & drugs & rock 'n roll volt...

Összességében nekem 5 csillagból 4,5-et simán megér., tipikusan must see kategória!
Nyugodtan fel lehet jegyezni a dátumot: 2010. november 11.

2010. október 28., csütörtök

Moivie mash-up of the day




Everyone is a moon and has a dark side which he never shows to anybody. - Mark Twain


Elő-Halloween

Nyugi, ez nem egy igazi snuff videó! Tök véletlenül tűnt fel, de ha már úgyis mindjárt Halloween gondoltam megosztom: igen, az ott Dr. Loomis a Rob Zombie féle Halloweenból.:)


'My heart is just too dark to care.
I can't destroy what isn't there.'

2010. október 22., péntek

Raising Hope

Remény csillant az újonc sorozatok sötét egén.
Min röhögünk ebben az évben?
Raising Hope. Must WATCH.

2010. október 15., péntek

We all are DISTURBED...

Megértem, hogy vannak, akik nem szeretik az ilyen zenét, de erre a dalra tényleg érdemes odafigyelni. Ha nagyon zavar a zene, némítsd le, olvasd a dalszöveget, nézd a videót.

Another Way To Die by Disturbed

The indulgence of our lives
Has cast a shadow on our world.
Our devotion to our appetites
Betrayed us all.

An apocalyptic plight.
More destruction will unfold.
Mother Earth will show her darker side
And take her toll.

It's just another way to die.
There can be another reason why.
You know we should have seen it coming.
Consequences we cannot deny will be revealed in time.
Glaciers melt as we pollute the sky.
A sign of devastation coming.
We don't need another way to die.
Can we repent in time?

The Time bomb is ticking and no one is listening.
Our future is fading.
Is there any hope we'll survive?

Still, we ravage the world that we love.
And the millions cry out to be saved.
Our endless maniacal appetite.
Left us with another way to die.
It's just another way to die.

Can we repent in time?

Greed and hunger led to our demise.
A path I can't believe we followed.
Black agenda's rooted in a lie.
Will we repent in time?

Species fall before our very eyes.
A world that they cannot survive in
Left them with another way to die.
Are we dead inside?

The time bomb is ticking and no one is listening.
Our future is fading.
Is there any hope we'll survive?

Still, we ravage the world that we love.
And the millions cry out to be saved.
Our endless maniacal appetite.
Left us with another way to die.
It's just another way to die.

Still, we ravage the world that we love.
And the millions cry out to be saved.
Our endless maniacal appetite.
Left us with another way to die.
It's just another way to die.
oooh can we repent in time?
It's just another way to die.
oooh can we repent in time?


2010. október 14., csütörtök

Movie mash-up of the day

When two franchises collide...the world starts spinning backwards:

a.k.a. Harry Potter (I mean Ron Weasley) meets Tron.


2010. október 13., szerda

Éjféli napsütés a Hajnalhasadás előtt

Anival szolidan magunk alá csináltunk a hír hallatán, így lehetetlen elkerülni a mai nap 3.posztját, miszerint Ő ->



szerepelni fog ebben ->


Aki a képek alapján nem jönne rá: a korábbi híresztelések igaznak bizonyultak, valóban Lee Pace fogja alakítani Garett karakterét a Twilight Saga utolsó felvonásában! További casting hírekről ide kattintva informálódhattok.

Welcome to the Rileys

Amint posztoltam Potteréket, kijött ez. Úgy érzem ezt muszáj megosztanom a világgal. Zseniális. Bő két hét múlva pedig hódító útjára indul Amerikában.:D



Ja, és itt az új trailer is, francia felirattal, néhány új jelenettel. I see skin!!!!:D

Harry Potter And The Deathly Hallows

Nem tudom, miként lehetséges, hogy ezt egyáltalán nem posztoltuk,de ezt most pótolom. Alig egy hónap van csak vissza...Jó lesz ez 3D nélkül is!



PS: Elárulok egy titkot: Az egész sorozat legkevésbé kedvelt karaktere nekem maga Harry Potter...

2010. október 2., szombat

Alone on a saturday night

"The only one who's really judging you is yourself. Nobody else."

2010. október 1., péntek

Fire and Frost

Fire and Ice by Robert Frost

Some say the world will end in fire,
Some say in ice.
From what I've tasted of desire
I hold with those who favor fire.
But if it had to perish twice,
I think I know enough of hate
To say that for destruction ice
Is also great
And would suffice.


Tűz és jég
Hárs Ernő fordítása

Mondják, a föld veszte a tűz
lesz,vagy a jég.
Én mint ember, kit vágya űz,
amondó vagyok, hogy a tűz.
De ha kell a kétféle vég,
itt gyűlölet is annyi van,
hogy pusztítószerül a jég
is éppolyan
jó és elég.

2010. szeptember 28., kedd

Game of Thrones teaser

Kábé most lett értelme a 2011-es évnek. Köszönöm HBO.

2010. szeptember 24., péntek

Itt kérem szépen arról van szó

Is About by Allen Ginsberg

Dylan is about the Individual against the whole creation
Beethoven is about one man's fist in the lightning clouds
The Pope is about abortion & the spirits of the dead...
Television is about people sitting in their living room looking at their things
America is about being a big Country full of Cowboys Indians Jews Negroes & Americans
Orientals Chicanos Factories skyscrapers Niagara Falls Steel Mills radios homeless Conservatives, don't forget
Russia is about Czars Stalin Poetry Secret Police Communism barefoot in the snow
But that's not really Russia it's a concept
A concept is about how to look at the earth from the moon without ever getting there. The moon is about love & Werewolves, also Poe
Poe is about looking at the moon from the sun
or else the graveyard
Everything is about something if you're a thin movie producer chain-smoking muggles
The world is about overpopulation, Imperial invasions, Biocide Genocide, Fratricidal Wars, Starvation, Holocaust, mass injury & murder, high technology
Super science, atom Nuclear Neutron Hydrogen detritus, Radiation Compassion Buddha, Alchemy
Communication is about monopoly telivision radio movie newspaper spin on Earth, i.e. planetary censorship.
Universe is about Universe.
Allen Ginsberg is about confused mind writing down newspaper headlines from Mars--
The audience is about salvation, the listeners are aBOUT SEX, Spiritual gymnastics, nostalgia for the Steam Engine & Pony Express
Hitler Stalin Roosevelt & Churchill are about arithmetic & Quadrilateral equations, above all chemistry physics & chaos theory--
Who cares what it's all about?
I do! Edgar Allen Poe cares! Shelly cares! Beethoven & Dylan care.
Do you care? What are you about
or are you a human being with 10 fingers and two eyes?
(1996)

Szolgálati Közlemény Rovat

Kedves Olvasók, Bloggertársak!

Ma egy kicsit átszabtam a blog külsejét, hogy olvashatóbb, átláthatóbb legyen a forma. Remélem, hogy nektek is tetszeni fog az új tejvajtúró. Amennyiben túl-valamilyen, akkor kérem azokat, akik admin joggal rendelkeznek, a sablontervezőben alakítsák kedvük szerint. :)

Meari

Filmajánló: Szökőév – Szépszemű, szőrös ír, meg vörös amerikai cafka útja Dublinba

hr_leap_year_movie_poster

‘Akarsz velem nem tervezni semmit?’

2010. szeptember 15., szerda

The Tudors – akikre érdemes nyálat verni

Undormányos poszt következik Tőlem.
Sajnos nem tudtam visszafogni magam. Ugyan késve találtam rá a magyarul Tudorokként nevezett nagyszerű Michael Hirst (Elizabeth: Az Aranykor) sorozatra, azonban nem tudtam elmenni amellett mennyi helyes emberkét csempésztek bele az alkotók ebbe a 4 szezonos kosztümös történelmi szappanoperába.

Minden további bevezető nélkül, lássuk, kik azok, akikre érdemes nyálat verni, és kiakasztani a DUGNÁM gombot.
faszbuk_dugnam

2010. szeptember 4., szombat

Tie a yellow ribbon round the ole oak tree

Hosszú várakozási idő után végre eljött az a pillanat, amire gondolom már mindenki nagyon várt: Ther Yellow Handkerchief kritika a tejvatúrón! Na jó, gyanítom ez nem igaz, de lényegtelen, attól én még megírom.

Story: Brett Hanson most szabadult a börtönből, miután letöltötte hat évig tartó büntetését egy ember véletlen meggyilkolásáért. Mialatt azon morfondírozik, visszatérjen-e oda, ahol élete sorsdöntő fordulatot vett, megismerkedik két tinédzserrel, Martine-nal és Gordyval, akik felajánlják, hogy elviszik magukkal. Louisianát átszelő utazásuk során Brett először megpróbálja eltitkolni múltját, de lassanként egyre több mindent fed fel erőszak, bánat és rossz döntések árnyékolta életéből. Amikor már feladna minden reményt, hogy valaha is újra együtt legyen volt feleségével, Mayjel, elfogadja fiatal barátai segítségét, akik eközben életükben először megtapasztalják az igaz szerelmet. (ezt a port.hu-ról loptam)

Cast/Crew: Brett szerepében nem kisebb színészt, mint William Hurtot láthatjuk. Remélem legalább őt nem kell senkinek bemutatni...A feleségét, Mayt az indie filmeket kedvelők számára bizonyára jól ismert Maria Bello alakítja. Akinek az ő neve nem mond semmit, segítek: a Sakáltanyában ő volt a bár tulajdonosa. A fiatal párocskánk nöi tagja Kristen Stewart, akit ha valaki nem ismer a mai napig, az nem is ezen a bolygón él. Gordy megformálója Eddie Redmayne, akiről biztosan merem állítani: sokat fogunk még hallani. A filmben ugyan nem látható, de mégis talán a legnagyobb húzónevének számít a háromszoros Oscar-díjas producer Arthur Cohn.

Tehát a film. Előljáróban el kell mondanom, hogy aki nem szereti a roadmoviekat, az valószínűleg ezzel a művel sem tud majd mit kezdeni. (Én imádom őket, így elfogult lesz a "kritikám".) Próbálom magamat majd azért a már jól ismert öt pontomhoz (forgatókönyv, hang, látvány, színészek, rendezés) tartani, akkor nem szállok talán annyira el.
Kezdjük is a forgatókönyvvel. Valószínűleg sok embert zavar az is, hogy rendkivül lassan haladunk előre a történet során. És igazából mikor látod a filmet, nem feltétlenül tiszta minden, kell idő a megemésztéséhez. (De ahogy már említettem, én szeretem az olyan dolgokat, amiken gondolkodni kell, ha nem mindent raknak elém készen.) Tipikus esete annak, hogy a kevesebb néha több. A maga módján amúgy teljesen logikus a maga lassúságával, néha váratlan váltásaival. Több szálon fut ugyan a történet, de teljesen követhető marad az időbeli ugrásokkal is. És bár a szimbolizmust mindig is utáltam, mert suliban soha nem tudtam elemezni, itt örülök, hogy használják az elemeit. Ezt mondjuk nem tudom mennyire köszönhetjük a forgatókönyvírónak, mennyire a rendezőnek. Amúgy a forgatókönyv igaz történet alapján készült, az eredeti történetet egy városi legenda alapján Pete Hamill írta 1971-ben.
Hang...Itt igazából csak a zenét lehet megemlíteni, amiről konkrétan nem tudom, mi, de kellemes, dallamos, egyszerű, szabad, adja a roadmovie hangulatot.
Látvány. Hol is kezdjem? Louisiana, azon belül is New Orleans nekem a szívem csücske. És mivel roadmovieről van szó, tele van a film totalokkal a környékről. Ami gyönyörű. Imádom. Ott akarok élni. Tudom, hogy van olyan, akit zavar, de nekem kifejezetten tetszett a filmben alkalmazott színhasználat, ami olykor tényleg kékítés és sárgítás volt, de általában nem ok nélkül. (Ajánlom hogy miközben nézitek a filmet, figyeljetek a kék és sárga színek alkalmazására.)
Színészek. William Hurt egy zseni. (És DILF. Tudom: pfujj.)Maria Bello méltatlanul ismeretelen a nagyközönség előtt. Az a nő olyan természeteséggel jelenít meg a vásznon egyáltalán nem mindennapi belső viharokat, hogy jogatalannak érzem, hogy eddig mindössze két Golden Globe jelölésig jutott csak. kristen Stewartról nem nyilatkozom, úgyis tudjátok. Eddie Redmayneről pedig nem véletlenül írtam korábban, hogy sokat fogunk még hallani róla. Szerethetővé tett számomra egy kis know-it-all karaktert, akivel ha a való életben találkoztam volna, ki vitt volna a világból. Annyira irritáló a fellépése, hogy az ember gyakorlatilag elgondolkodik azon, hogyan lehet még életben, miért nem ölte még meg senki hirtelen felindulásból. Aztán ahogy halad előre a történet, olyan mintha belelátnál a fejébe, látnád az ő szemén keresztül a világot. És hirtelen már nem megölni akarod, hanem leülni vele beszélgetni. Ja, és imádtam a déli akcentusokat, még akkor is, ha nem mindig értettem meg.
Rendezés: Okos, megtervezett, elgondolkodtató, az érzelmekkel jól játszó, magával ragadó filmet siekrült Udayan Prasadnak összehoznia. Nem ismerem az eddigi munkáit, de ezzel sem fog világot megváltani. De nyilván nem is ez volt a cél. Jól összefogott, ötletes munka. És nem feltétlenül közhely a filmben az, amit egyesek annak gondolnak.
Összességében azt mondanám, hogy a The yellow handkerchief esetében egy tipikus amerikai roadmovieről van szó némi európai beütéssel. És a legtöbbet valószínűleg Louisiana államban élő, a Katrina után (aminek most volt nem régiben az 5 éves évfordulója) új életet kezdő emberek számára jelentheti. De szerintem mást is könnyen sírásra késztet..


2010. szeptember 3., péntek

Interpol - Interpol

Ugyan még csak kedden (szeptember 7.) jelenik meg a new yorki Interpol zenekar negyedik, Interpol címet viselő, stúdióalbuma, de a myspace oldalukon már meghallgatható, így gondoltam már nyugodtan írhatok róla. Fura lesz a mondandóm, és valószínűleg zavaros is, ezért előre elnézést kérek.
Az Interpol zenéje számomra mindig is egyfajta kettősséget jelentett. Vagyis igazából ez a kettősség nem is egyfajta. Számomra ez a zenekar tele van ellentmondásokkal. (Ez az egyik ok, amiért annyira szeretem őket.) Nem oximoronokról beszélek itt, mert ezek az ellentétek tökéletesen megférnek egymás mellett. Olyannyira megférnek, hogy igazából ezek nélkül talán nem is működne, nem érne el olyan hatást a zenéjük, mint teszi azt most. Hogy konkrétan mikre gondolok most? Van egy amerikai rockbanda, ami gyakorlatilag (az én fülemnek legalábbis) amerikainak álcázott brit zenét játszik. Van egy alapvetően dallamos rockzeneként definiálható hangzásuk, amihez egy olyan szövegvilág társul, ami inkább az egy szál gitárral fellépő, vagy teljesen elvont indie bandákra jellemző. A dalaik pörgősek, mozgásra kényszerítenek, de közben hihetetlenül visszafogottak, nem hagyják, hogy túlpörögj. Egy öltönyt viselő punkbandáról van szó, könyörgöm. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de engem valamiért a Joy Divisonre emlékeztet. És talán éppen ezért gondolom rájuk is érvényesnek azon véleményemet, amit JD kapcsán már több embernek is kifejtettem: vagy szereted őket, vagy nem. Legalábbis az olyan emberek, akik tényleg figyelnek is arra, hogy mit hallgatnak, nem aláfestő liftzenén élnek, azok számára nincs nagyon arany középút. Az, aki eddig nem szerette őket, gyanítom az új album miatt sem fog változtatni a döntésén. Egy olyan ember véleményét viszont szívesen meghallgatnám, aki az Interpol albumon keresztül ismerkedik meg az együtessel...
Szóval az új lemez. Az Arcade Firenál leírtam, hogy azzal a 16 dallal talán kicsit túlzásba estek, itt azonban erről nem lehet szó, hisz összesen 10 dalról van szó (illetve ha az iTunes előrendelésről van szó, akkor 11ről). A lemez teljes hossza szűk 46 perc, ami teljesen tökéletes szerintem. Ha már megemlítettem a Joy Divisiont az előbb, felhívnám a figylemet egy újabb párhuzamra is velük kapcsolatban az Unknown Pleasures című albumuk tagolására vonatkozóan. (Erről korábban már itt írtam.) Az Interpolt is két részre oszthatjuk: az első öt dal (Success, Memory Serves, Summer Well, Lights, Barricade) gyakorlatilag a rájuk jellemző alaprock. Aztán jön a második öt dal (Always Malaise, Safe Without, Try It On, All Of The Ways, The Undoing), amiket már nehéz hova tenni. A dalok itt is tökéletesen illeszkednek egymás után, sőt, szinte már egymásba olvadnak. Olyan, mintha egy ultrahosszú dalról lenne szó. De igazából ez az egész album annyira egyben van, hogy az ember azt érzi, hogy egy történetet mondanak el neki ebben a háromnegyed órában. Az album első felében elpörög a hallgató, aztán a második részben lenyugszik, de fenntartja a rezgésszámot. Valahogy olyan, mintha egy buli közben elgondolkodna az ember, világmegváltó gondolatai támadnának és után valami nagyobb, valami magasztosabb után nyúlna. Kiváncsian várom, hogy ez a váltás az Interpol zenei jövőjét tekintve mit jelent...
Az album úgy egészében számomra Brecht epikus színházát juttatja eszembe (tudom, beteg elmém van), ahol csak részben sikerült megfelelően alkalmazni az elidegenítés elvét. Mert én valahogy az érzem, hogy ismerős és szívemhez közeli ugyan amit hallok, de valahogy mégis idegennek és távolságtartónak érzem. Itt egy újabb kettősség...
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, ha valami gondolkodóba ejt, legyen szó könyvről, filmről vagy zenéről. És ez az Interpol album velem pont ezt tette. Nem tudom, érthető volt-e amit leírtam, mindenesetre várom az esetleges kommenteket!:)




Há, most néztem meg ezt a klipet...ne, epikus színház és az elidegenítés eszközei!:)

Arcade Fire - The Suburbs

Az Arcade Firet remélhetőleg nem kell senkinek bemutatni. Vagyis ez lenne az ideális eset, hiszen a kortárs zeneművészet egyik legigényesebb zenei produktumáról van szó. Egy olyan együttesről, amelynek lemezei meghallgatása után az emberiség talán képes lesz megbocsátani Kanadának Justin Bieber létezését. Talán. Nem igazán szeretnék a bandáról beszélni, inkább csak megemlítenék pár olyan dalt tőlük, ami többet mond minden szónál: Tunnels, Rebellion, Windowsill, Keep the car runnung, Power out, No cars go, Intervention... És még sorolhatnám. De nem teszem. (Youtube is your biatch, go help yourself.)
Most az új albumról szólnék röviden, ami bő egy hónapja jelent meg és a The Suburbs címet viseli. A lemezen 16 dal található, ami 64 percet jelent, és ez talán egy kicsit sok, de legalábbis igen szokatlan a mai zeneiparban. De mivel nem semmitmondó unalmas popzenéről van szó, szerintem ez fel sem tűnik annak, aki nem néz épp az órájára. Nem fogom most végigzongorázni egyenként hogy melyik dal milyen, mert valószínűleg csak ismételni tudnám magam. Egy nagyon egységes, jól összerakott amerikai rocklemezről van szó, amit helyenként nagyon precízen megterveztek, mégis megmarad egyfajta nyitottság, spontaneitás benne, ami lehetővé teszi, hogy ne csak egy bizonyos lelkiállapothoz köthetően legyen hallgatható, hanem a mindennapokra is teljesen tökéletes maradjon. (Ez szerintem Funeral című lemezről például nem mondható el.) Itt egy fantáziadús, ötletes, érzelmes, okos albumról van szó, ami minden szempontból a helyén van, azonban nem a világot hivatott megváltani. (Nem úgy, mint a Neon Bible.) Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy egészen a Billboard Chart első helyéig jutott. Részben azért, mert az előző két albumuk annyira zseniális volt, hogy ezt a harmadikat is nagyon várta már a közönség. Részben pedig azért, mert valahogy sokkal könnyebben befogadhatónak tartom ezt a lemezt az eddigi munkáiknál. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy miért, mert dalszövegeik továbbra is minőségiek maradtak. (Lehet egyáltalán ezt a jelzőt dalszövegre használni?)Talán a tematika teszi őket egyszerűbbé? Nem tudom...
Az egyetlen negatívum az album kapcsán, amit muszájnak érzek megemlíteni az a Rococo című szerzemény, amivel az én kis agyam egyszerűen nem tud mit kezdeni...(Bár ez nem meglepő, hisz maga a rokokó stílusirányzat befogadása is problémás nálam.)
Nálam ugyan nem az év albuma címet nem az Arcade Fire kapja meg 2010-ben, gyanítom a top háromban még decemberben is benne lesz a The Suburbs. Szóval melegen (vagy az időjárásra való tekintettel éppen hidegen is) ajánlom mindnekinek!


Ímhun pedig a címadó dalhoz készült, szerintem igen jól sikerült fan made videó:


A Google Chromeot (ami immáron két éves,juhhúúúú) használók figylemébe ajánlom a következő oldalt: http://thewildernessdowntown.com/ Jó szórakozást hozzá! (A Firefox is viszi amúgy, de mással nem próbáltam.)

2010. augusztus 1., vasárnap

Testvérek - háborús dráma másképpen...

Megvallom őszintén elsősorban úgy választok megnézendő filmet, hogy megnézem a benne szereplők neveit és ez a fő motiváció; a kedvencek előnyben. Természetesen a téma önmagában is lehet érdekes, de a rendező személye sem közömbös olykor. Hogy talán egyértelműbb legyen mondok egy példasort is. Egy Sandra Bullock vagy Nicole Kidman főszereplésével készült film nálam mindig befutó, de a Bombák földjén-t a témája miatt választottam és természetesen egy Polanski film -hogy a legutóbbi Szellemírót említsem csak- is biztos listás helyen van a megnézendők között.



Így került sorra a Testvérek is, ahol már első olvasásra látszik a szereplőlistán, hogy bizony nagyot merített a sztárokból a rendező, hiszen Jake Gyllenhaal (Tommy), Tobey Maguire (Sam), Natalie Portman (Grace), Mare Winningham (Elsie), Sam Shepard (Hank), Carey Mulligan (Cassie) neve is azonnal szembeötlik. Nálam mindenesetre Natalie Portman hozta a pluszpontot és talán ez megbocsátható...
A film -a címhez képest nem meglepő módon- két testvérről szól, akik enyhén szólva is igencsak ellentétes jellemmel és eddigi életúttal rendelkeznek. A másik vonulat az USÁ-ban ma már szinte természetes afganisztáni (vagy iraki, kuvaiti, ...) háborús trauma. Tommy Cahill a rosszfiú, aki egyszerűen sodródik az életben, se magát, se életcélját nem találja, igaz nem is nagyon keresi, mindenesetre éppen most szabadult a börtönből. Sam Cahill apját követve fényes karriert futott be már katonai pályán, amikor szabadságáról visszaérkezve helikopterét lelövik a tálibok. Itt a néző gyanút fog, mert Tobey Maguire nyilván nem azért szerepel, hogy kb. 15 perc után kiírják a filmből, de a történet szépen és zökkenésmentesen továbblendül.
Tommy hirtelen célt talál abban, hogy testvére családját, Gracet és két kicsike lányát, a pártfogásába vegye, sőt megpróbálja a férj elvesztését is pótolni. Előbb elég durva, majd egyre finomabb módon közeledik. A fiatalasszony őszinte gyásza és az ebbe egyre jobban beleérző Tommy ébredező érzései új helyzetet teremtenek, amely szituáció a film egyik legszebb, legérzelmesebb, de mégsem eltúlzott lírai jelenetéhez vezetnek.
Megérzéseink Sam halálával kapcsolatban viszont beváltak. A tálibok által lelőtt helikopter utasai között többen túlélik az incidenst és a tálibok embert és jellemet próbáló fogságába esnek, majd Sam kiszabadul, de ennek nagy ára van, soha nem lesz és lehet az, aki korábban volt.
A két testvér otthon és az új körülmények között találkozik azzal is, hogy a korábbi érzések teljesen átértékelődtek és már soha nem hozhatóak vissza. Ennél többet a történetből bizonyosan nem illik elárulni, a filmet meg kell nézni, mert mind a sztori, mind a feldolgozás módja egy új és érzésem szerint egy sokkal hűbb képét nyújthatja annak a szörnyű tevékenységnek, amit az emberek háborúnak neveznek...
Még valamiról említést kívánok tenni, ami nagyon megragadott a filmben. A 10 éves Bailee Madisonban látni vélem az új gyerekkorú Dakota Fanningot... Gyermekszereplő ilyen természetes gesztusokkal és átéléssel nagyon ritkán látható az utóbbi időkben. Mindenesetre valószínűleg ezzel a véleményemmel nem lehetek egyedül, hiszen 2011-ig Bailee már a 20-ik filmjén lesz túl és ez 11 évesen nem rossz teljesítmény.
Összegezve: a szereplők jól játszanak, a történet kiváló, a rendezés elkerül minden giccset. Szóval meg kell nézni a filmet, ajánlom!
ui: Natalie Portman pedig egyszerűen csodálatos ...

2010. július 26., hétfő

Inception

Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk megnézni Christopher Nolan új filmjét, az Eredetet. Mikor először láttam a trailert, kb. semmit sem fogtam fel belőle, csak hogy van benne DiCaprio meg Ellen Page. De amit nem értek, mint ennek a sztoriját az előzetes alapján, azt meg akarom érteni, szóval megnéztem.



Nagyon nehéz összefoglalni a történetet, amihez képest a Mátrix az egy egyszerű, butácska történet. Spoilerezni nem akarok, ezért bocs az esetleges homályosságért. A lényeg, hogy a film szerint lehetséges az, hogy emberek egymás álmaiba és tudatalattijába belemenjenek, gondolatokat és infókat lopjanak el onnan, vagy ültessenek be oda. Leo nagyon ért ehhez a dologhoz, és kap egy megbízást, hogy egy gazdag örökség várományosának (akit Cilian Murphy alakít) fejében ültessen el egy gondolatot, miszerint az örökül hagyott céget fel kell aprózni. Gondolatot feltűnés nélkül elültetni nehezebb, mint lopni, csak a tisztánlátás kedvéért mondom :D Szóval ha ez sikerül, Leo újra visszamehet Amerikába, ahol egyelőre körözik valamiért, és láthatja majd a gyerekeit, akiket a száműzetésben értelem szerűen nem láthat. Ehhez a nehéz gondolatelültetési tervhez toboroz magának egy csapatot, melynek tagjai: Ellen Page, az "építész", az ő feladata kitalálni egy terepet, ahova az álmodót el fogják juttatni, ahol az álma le fog játszódni, Joseph Gordon-Levitt, aki Leo társa, mindenféle dolgokat csinál, vigyáz arra, hogy az emberek jól ébredjenek fel az álmokból, Tom Hardy, aki fel tudja venni valós emberek alakjait az álmokban, hogy infót csaljon ki az álmodókból, Dileep Rao, a "vegyész", aki olyan koktélokat tud gyártani, amivel szabályozni tudja az álmok mélységét, és Ken Watanabe, aki a megbízó, és figyelemmel akarja követni, hogy jól végzik-e a megbízást, melyet adott.


Szépen kidolgozzák a tervet, amely több álomszinten (álom az álomban és az álomban) és az álmodó tudalattijában kerül végrehajtásra. A dolgot megnehezíti Leo előélete, amely kapcsolatban áll azzal, hogy Amerikában körözik. A felesége, Marion Cotillard halála nagyon meghatározza az életét, befolyásolja a munkáját, veszélyezteti a küldetésük sikerét, mivel az álmokban mászkáló emberek tudatalattija bezavarhat a képbe. Sajnos ahhoz, hogy világosabb legyen a dolog, sokmindent el kéne árulni, úúgyhogy inkább nem világosítok :D

A lényeg az, hogy a nehezen érthető részek ellenére is nagyon be tud szippantani a történet, ami azzal együtt, hogy sci-fi, valamennyire valóság is, mert az embereknek ismerősek azok az alaptételek, hogy az álmok tudnak nagyon valóságosak is lenni, és ha ott meghalunk, az életben nem halunk meg attól, stb stb. Nagyon jó érzékkel vannak benne adagolva az események, azzal együtt, hogy tudod, hogy az olyan dolog, mint csoportos álomlátogatás,képtelenség, erősebb ellenérzés nélkül benyeled a történetet, mert nem parasztvakítósan akarják lenyomni a torkodon, mint a többi idióta CGItól csöpögő fantasy filmben - szó se róla, itt is van CGI, de könnyen emészthető.


Ilyen szempontból emlékeztet is Nolan Batman filmjére, ott sem voltak túlspilázva a lehetetlen elemek, hanem szépen bemutatta, hogy szerinte, az ő világában, ilyen Batman. Átadja a terepet a történetnek, ami folydogál magától, kicsit olyan érzés, mintha egy dokufilmet látnál, halad előre a film a maga útján, ő meg csak megmutatja, lefilmezi neked, nem küld bele egy halom felesleges látványos képet az arcodba. Maximum a sok lassítást és az álmok helyszíneinek alakulását lehet felhozni ilyen szempontból, de azok pont jó helyen voltak, tökéletesen adagolva. Bár DiCaprio a főszereplő, nagyon tetszett, hogy a többi csapattag szerepe is jelentős volt, együtt rakták ki a film egészét, így volt kerek a történet.

Szóval nézzétek meg. Megnézem még én is legalább 3x, hátha egyszer kristálytiszta lesz :D

Elkezdődött

Ma George R. R. Martin a Not a Blog-on bejelentette, hogy befejeződött a Trónok Harca HBO-s sorozatának első forgatási napja Belfast-ban.
Nagy nap ez a mai, és örömünnep a rajongóknak, akik tűkön ülve várják, hogy 2011-ben eljöjjön a Tél.

A most következő videóban megnézhetitek kik fognak a főbb szerepekben villogni a hamarosan bemutatásra kerülő sorozat 10 epizódja alatt. Akit érdekelnek további mellékszereplők, azok látogassanak el a Not a Blog-ra, vagy csapják fel az imdb-t.


Hivatalos, abszolút semmitmondó, de mókás trailer:

2010. július 19., hétfő

Spartacus Blood and Sand S01


Vér és egyéb testnedvek keveréke. Ez a Spartacus Vér és Homok.

2010. július 13., kedd

Beatnik poetry

Bowery blues by Jack Kerouac

The story of man
Makes me sick
Inside, outside,
I don't know why
Something so conditional
And all talk
Should hurt me so.

I am hurt
I am scared
I want to live
I want to die
I don't know
Where to turn
In the Void
And when
To cut
Out

For no Church told me
No Guru holds me
No advice
Just stone
Of New York
And on the cafeteria
We hear
The saxophone
O dead Ruby
Died of Shot
In Thirty Two,
Sounding like old times
And de bombed
Empty decapitated
Murder by the clock.

And I see Shadows
Dancing into Doom
In love, holding
TIght the lovely asses
Of the little girls
In love with sex
Showing themselves
In white undergarments
At elevated windows
Hoping for the Worst.

I can't take it
Anymore
If I can't hold
My little behind
To me in my room

Then it's goodbye
Sangsara
For me
Besides
Girls aren't as good
As they look
And Samadhi
Is better
Than you think
When it starts in
Hitting your head
In with Buzz
Of glittergold
Heaven's Angels
Wailing

Saying

We've been waiting for you
Since Morning, Jack
Why were you so long
Dallying in the sooty room?
This transcendental Brilliance
Is the better part
(of Nothingness
I sing)

Okay.
Quit.
Mad.
Stop.

2010. július 12., hétfő

Szőrmés bélelt

Mivel a minap a honlapján bejelentette, hogy Trent Reznor a felelős (vagyis csak lesz) a The Social Network soundtrackjéért, és mert épp gyereke születik. Vagyis nem neki, hanem az asszonynak, aki itt dalol amúgy, mert a How To Destroy Angels egy családi vállakozás (értsd Nine Inch Nails női hanggal). Na igen, szóval értitek.

'I don't want to lose control
I am just an animal
Just a fucking chemical'



2010. július 10., szombat

Isten hozott Rileyéknál

Mivel már bő fél évvel ezelőtt volt róla egy rövid írás, most nem óhajtom azzal az időtöket rabolni, hogy ismétlem magam. Inkább lássátok saját szemetekkel, mit tojt a nyuszi a héten.



Ősszel jön ki a mozikba Amerikában. Limitált kiadás lesz, november 5-én, nagy versenytársakkal. Reméljük jobb promót kap, mint a The Runaways tavasszal, mert igencsak Oscar-esélyes filmnek tartják az alakításoknak hála...

2010. július 5., hétfő

When you're drinking by candlelight

Egy Ben Gibbard csoda. Mert az utóbbi napok/hetek hangulatát kiválóan tükrözi.

"This Place Is A Prison"

This place is a prison
And these people aren't your friends
Inhaling thrills through $20 bills
And the tumblers are drained and then flooded again
And again

Ther're guards at the on ramps armed to the teeth
And you may case the grounds from the cascades to puget sound,
But you are not permitted to leave

I know there's a big world out there like the one i saw on the screen
In my living room late last night,
It was almost too bright to see
And i know that it's not a party if it happens every night
Pretending there's glamour and candelabra
When you're drinking by candlelight

What does it take to get a drink in this place?

What does it take, how long must i wait?

And all my life starts now

Ha már megírtam a kritikámat, és éppen aktuálisan most jött ki a klip, meg mert imádom ezt a számot. És igen, bevallom: volt alkalom, hogy megkönnyeztem ezt a dalt! (Ennek okait azóta is kutatom, mindezidáig eredménytelenül...)
Szerintem a Metric is egy olyan dolog, amiért hálásak lehetünk Kanadának!

2010. július 4., vasárnap

Total Eclipse Of The Heart

Bocs a címért, tudom, hogy már ezer helyen ellőtték a poént, de én még nem, szóval...:)
Elérkezett végre ennek is az ideje: Twilight 3.0!!! Ugye, ti is olyan izgatottan vártátok, mint mi, itt a tejvajtúrónál?!?:D
Szerdán összegyűlt hát a banda az Budának nagy városában, hogy együtt lehessen tanúja egy csoda születésének. Délelőtt 10es előadás, késéssel, kevés emberrel, egyeseknek VOLTra indulás előtt, ketteseknek suli helyett egy kisebb vagyon elköltésével egybekötve..."Hihetetlen, de élmény." Igen, Nothing Hillt idéztem, és? Két óra tömör gyönyör. Akarom mondani mosoly. Illetve vigyor. Helyenként hangosan felnevetéssel... Azóta én másodszor is magamévá tettem a filmet, így változott a véleményem is. Pozitív irányba!!! Igen, először nagyon sok bajom volt a filmmel...
(Nyugi, én sem veszem magam komolyan az ilyen bevezetők írásánál...Inkább be is fejezem. Így félúton.)

Story: Bella és Edward újra együtt, de Jake szerti Bellát ezért ő szenved. Meg Bella is, mert gonosz Victoria vámpírhadsereget gyárt, hogy megölje kedvenc protagonistáinkat. Ja, és jön a Volturi is, mert ők "don't give second chances". És most dönteni kell, hogyan tovább.

Crew: A szereplőket nem sorolom fel, mert ez már a 3. rész, aki látta az eddigi részeket tudja. Egy változás van: Bryce Dallas Howard lett Victoria Rachelle Lefevre helyett. (Igen, ő Ron Howard nem is olyan kicsi lánya.) A rendező David Slade (Hard Candy), a zenét pedig az Oscar-díjas Howard Shorenak köszönhetjük... A forgatókönyvért pedig Melissa Rosenbergnek lehetünk hálásak. Vagy éppen nem.

Meg kell mondanom, mikor szerdán először láttam a filmet, csalódott voltam. Szép volt, jó volt, de nem olyan érzéssel léptem ki a mozi ajtaján, mint a New Moon után. Pedig kritikus szemmel nézve ez a rész a legerősebb a három közül, minden részében fejlődés tapasztalható. Akkor mi volt a baj? Talán az, hogy az előttünk lévő sorban ülő egyén a legdrámaibb részeknél olyan orrfújást produkált aminek finghangja volt. Vagy az, hogy Méri egyik okos megnyilvánulása miatt akárhányszor Dakota Fanning színre lépett, a fejemben felcsendült a Lucy in the sky with diamonds. Esetleg az olyan feliratrészletek is közrejátszottak mint a "mélyen belédakasztotta a horgát". Nem tudom. Ez mind külső tényező, ezért nem okolhatom a filmet. Azonban sajnos akadt olyan is, amiért igen.
A forgatókönyv először is. Értem én, hogy 2 órába kell belesűríteni egy milliárd oldalas könyvet, de ha nem olvastam volna előtte, nekem tuti nehezmre esett volna követni, hogy hol járunk időben. A másik gond: tudom, hogy szarból nem lehet várat építeni, és a könyv párbeszédeit tekintve Meyer asszony borzalmas munkát végzett, de könyörgöm, ha valaki a Dexterhez írt részeket, az miért nem képest ezeket a nevetséges megnyilvánulásokat legalább annyira átszabni, hogy elviselhetőbbek legyenek???
A második gondom a zenével volt. Bizonyos mértékig fejlődés mutatkozik a második rész Harry Potter koppintás után, de még így is ritkarossz volt. Ha már Oscart nyert valaki, legyen annyi önkritikája, hogy még akkor is minőségi munkát tesz le az asztalra, ha minden valószínűség szerint csak a pénz miatt vállalta. A másik: Ha már sikerült egy ilyen awesome soundtracket összerakni, akkor a zenék jelenetekhez való keverésénél figyeljünk oda. Ez szerintem nem teljesíthetetlen kérés. Vagy tévedek?
Ezen kivül a szokásos probláma megint előkerült: CGI. Azok a nyomi farkasok most legalább akkor tűrhetőek, ha egy helyben állnak. De amint futkározás közben látjuk őket...Nem is tudom mihez hasonlítanám őket. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy kb olyan mozgáskoordinációval rendelkeznek, mint a kéthetes kismacskáim. Ami náluk ugyan cukinak számít, dea farkasoknál nevetséges hatást kelt. Ha már CGI, akkor itt megemlítem még a vámpírok harcát. Amint először szintén szánalmasnak találtam. Komolyan: semmi vér? Kvázi porcelánná változnak? Jó, értem én, hogy PG13 meg minden, de legyen már valami izgi. Másodszor látva már helyenként jól is nézett ki (Riley keze nem ez az eset volt), de az, hogy semmi nélkül a porcelánholttestek ripszropsz lángra kapnak...na az nagyon gyenge, akárhányszor nézem újra.
Egyéb: a színészi alakításoknál is fejlődés mutatkozik. Az tény, hogy Kristen Stewart tartja egyben ezt az egész franchiset, de azért akadtak társai is. Meglepő módon nagyon meg voltam elégedve Taylor Lautnerrel. Szokatlanul hiteles volt, főleg a műhelyes dühkitörésénél. Robert Pattinsonon is látszik, hogy próbálkozik, de én továbbra sem a színészi alakítása miatt kedvelem. Bár az ideges/ordibáló/harcoló Edwardja igencsak figyelemmreméltóra sikerült. Billy Burke végre kapott teljes jeleneteket, ezért millió köszönet. Őt jó nézni. Csakúgy mint Anna Kendricket és Dakota Fanninget. Kis szerepek, erős alakításokkal. Volt azonban itt is negatívum: Jodelle Ferland. El sem hiszem, hogy ő komolyan gondolta azt, amit művelt. Ennél még Britney is nagyobbat alakított a How I Met Your Motherben! Sőt Megan Fox is a Transformers 2-ben!Na, de erről ennyit.
Látvány: a csata/edzés/üldözés jól nézett ki. A CGIról korábban már szóltam, így maradt a képi világ, amiről nem beszéltem. Sokaknak nem tetszett, hogy Slade rengeteg közelit alkalmazott. Én nem tartozom közéjük, én imádom ahogy Slade látja a világot. És imádtam látni Kristen szeplőit is...:) Szintén sokat kritzálták, hogy milyen fakó/szürke volt a színvilág. Mondván túl komor. Én plusz pontot adok érte. Csak úgy, mint a szokatlan (és éppen ezért sokaknak szintén nem tetsző) kamerabeállításokért. Ahogy Riley menekül az első jelenetben? Mikor felülről veszi Bellát amint a kocsihoz sétál? Csodálatos!És bár én szinte minden filmnél kritizálom, hogy túl sokáig mutatják a tájat, ami hullára nem érdekel senkit, csak lassítja a filmet, itt még az is rendben volt. Szeretném David Slade szemein keresztül látni a világot! Ha már Slade: nekem tetszett a rendezése. Nyilván egy jobb forgatókönyv sokat dobott volna még rajta, de hát szarból nem lesz vaskarika...
Bizonyos mértékben a látványhoz tartoznak a kosztümök és a frizkók. Hár, parókát gyártani az első rész óta sem tanultak meg...Sajnos. Bár ez engem annyira nem szokott annyira zavarni,de mivel most Kristen fejére tettek vmi ocsmányságot, muszáj megemlítenem. A ruhák viszont most rendben voltak. Edwardot végre nem nagypapának öltöztették (az a mackóalsó, jajj:D), Bella is kapott egy kabátot amiben utcára is lehet menni, Jakenek is volt rendes nadrágja ÉS PÓLÓJA ami nincs szétszabdalva. Jasper konföderációs katona hacukában pure win, Rosalie mint Bridezilla is ütött.
Hát, így nagyából spoilermentesen ennyit tudnék mondani röviden a filmről. Nem egy remekmű, de ha ilyen mértékű marad a minőségjavulás, akkor az ötödik rész a végén még oscaresélyes lesz!:) Let's hope so!:)
Feel free to discuss!