Filmajánló: Szökőév – Szépszemű, szőrös ír, meg vörös amerikai cafka útja Dublinba

‘Akarsz velem nem tervezni semmit?’

‘Nem akarok nem tervezni veled semmit. Mert terveim vannak veled.”

 

Ritkán vagyok oda romantikus vígjátékokért, amiket már ezerszer láttunk, de most ez valahogy megfogott…

Anna Brady (Amy Adams) élete minden perce tökéletes előretervezés eredménye. Minden percben tudja hol van, és hová tart. Mondhatni maga irányítja a sorsát. Jól menő lakberendező, míg a barátja kardiológus, és mint olyan, igen elfoglalt ember. Idestova 4 éve vannak együtt, és Anna már várja mikor jegyzi el a férfi. Azonban a kérés nem nagyon akar jönni. Egyik nap Anna barátnője elkottyantja a lánynak, hogy látta, amint a barátja az ékszerüzletből egy piciny piros csomaggal a kezében lép ki, ami rögtön azt sugallja Annának, hogy elérkezett az ő ideje.
Csak, hogy minden balul üt ki, mert gyűrű helyett fülbevalót kap, és a barátja másnap Dublinba repül egy konferenciára.
Anna ír származása miatt tud egy népi szokásról, miszerint szökőévben, február 29-én az ír nők megkérhetik a hőn szeretett férfi kezét. Így a lány nem is rest nekiiramodni a több ezer mérföldes útnak, csak hogy a balszerencse áradni kezd.
Hatalmas viharok miatt sajnos sem repülő, sem busz, de még csak vonat se vinné el Anne Dublinba, így egy halászhajóval kiköt valami isten háta mögötti ír kisvárosban, aminek a kocsmájában találkozi Declan-nal (Matthew Goode) a csípős humorú, csipkelődő pultossal.
A lány 500 eurót ígér neki, hogy elvigye Dublinba, és ez nem is jön rosszul, hiszen a kocsmát be akarják épp záratni, mert Declan igen tetemes összeggel tartozik valakinek. Így nekiiramodnak a nagy útnak, de Declan kocsiját sikerül elmeríteni egy folyóban, na meg Anna várnézés közben lekés egy vonatot is, ami megint csak jelentősen hátráltatja.
Míg ezek ketten utazgatnak, főleg gyalog, igen csak sikerül annyit civakodni, hogy egymásba szeretnek. Ám Anna így is elviteti magát Dublinba, hogy megkérje a barátja kezét. Amikor megérkeznek váratlan fordulattal a barátja kéri meg a kezét, és magára hagyják Declan-t, aki eztán találkozik a volt jegyesével, hogy visszakérje tőle az anyja gyűrűjét.
Anna eközben Amerikában ünnepli az eljegyzését, s itt derül ki, miért is kérte meg a barátja a kezét. Anna rég álmodozott egy lakásról, amit csak úgy adtak el nekik, hogy ha házasok. A barátja meg ezen kapva kapott, és ha már úgy is így alakult, akkor megkérte a kezét. Anna ezen persze nagyon kibukik, és ott is hagyja a szerencsétlen csávót, és megy is vissza az ír kisváros kocsmájába, hogy megkérje Declan-t, legyen a férje.
Ám Declan egy szó nélkül sarkonfordul és elmegy. Anne legyőzötten kisétál a tengerhez, majd megjelenik a hőn áhított férfi, és mégis megkéri a kezét. (Csak a gyűrűért ment vissza..)
És hát igen. Happy End. :D

 

Miért volt jó? Mert Declan! iszonyatosan helyes. Meg mert gyönyörű szép tájképek, és városképek tették érdekessé az egészet. Aztán Declan csípős, irónikus humora, távolságtartó, szinte kívülálló szerepe, amit aztán az első csókjelenetnél egy pillanatra ledob magáról... Ah, szép volt.
Mindezeken túl egy kissé giccses, szép képekkel teletűzdelt, main-stream dolog, de attól még jó arra, hogy az ember újraélje a kliséket, amiket egyszerűen imád.
Jelen esetben: Izgága, nagyképű lány és irónikus, de törődő, igazi férfi-férfi.
Jóféle, könnyed szórakozás. Csak ajánlani tudom!