Story: A film forgatókönyve Cherrie Curry Neon Angels című önéletrajzi könyve alapján készült, és 1975től kezdve mutatja be a The Runaways megalakulását, fénykorát illetve széthullását. Mindezt teszi úgy, hogy főleg magára Curryre, illetve a punk-rock női megtestesülésére, Joan Jettre koncentrál.
Cast: A rendező az elsőfilmes Floria Sigismondi, akinek munkáját különböző videóklipekből ismerhetjük már. Cherrie Curryt Dakota Fanning alakítja, Joan Jettet pedig Kristen Stewart. A banda további tagjai még a Lita Fordot alakító Scout Taylor-Compton, Sandy West megformálója Stella Meave, illetve az Arrested Developmnetből ismert, a filmben egy fiktív személyt alakító Alia Shawkat. A banda producere nem más, mint az Oscarra jelölt Michael Shannon. Rajtuk kivül még Cherrie anyjaként feltűnik Tatum O'Neal, illetve Elvis Presley unokája, Riley Keough is, aki Cherrie ikertestvére.
Akkor elemezzünk. Igyekszem kerülni a spoilereket, de nem ígérhetek semmit. Olvastam a forgatókönyvet is, de nem állítanám, hogy meglepetések nem értek. Az egyedüli problámáim a filmmel mindenképpen ehhez a kategóriához köthetők. A baj az volt, hogy gyakorlatilag nem lehetett követni, hogy időben hol járunk. Kezdünk ugye 1975tel(ezt láthatjuk ugye kiírva még az elején), aztán csak váltják egymás a jelenetek: első próba, fellépések, Japán, etc. A film utolsó jelenete(Joan a rádióban) már 1980ban játszódik. De ez az öt év, amit film körülölel gyakorlatilag úgy tűnik, mintha kb. két hét alatt játszódott volna le. És jó, elhiszem, hogy ez egy biopic, és a célközönséég nyílván otthon van a zenében, talán még vágja is hogy Japán például 77re tehető, de attól még nem ártatott volna ügyelni arra, hogy követhető maradjon a történet. A másik gond, hogy nagyon két, illetve 3szereplős lett a film. És ez ugye annyira még nem is lenne baj, ha nem egy zenekarról szólt volna a film, aminek 5 tagja van. És az biztos, hogy Cherrien és Joanon kivül a többieknek összesen volt talán 15 mondata.
Rendezés tekintetében renben volt itt minden. Volt egy-két jelenet, ami szerintem túl hosszúra sikeredett, de ettől még nem ült le a film. Ez a bő másfél óra szinte elrepült. Épphogy elkezdtem nézni, és már vége is volt. Sok volt az ötletes megoldás, ami tényleg egyedi volt. A legelső jelenet, illetve csak képsor arról az egy csepp vérről, szerintem zseniális volt. Továbbá Cherrie a boltban...és Joan a kádban...Áh, nem is tudom milyen jelzőt használjak.
A színészi alakításokról alkotott véleményem lehet,h ogy meg fog lepni titeket, de lehet velem vitatkozni. Kezdem azzal, aki engem a legjobban meglepett: Riley Keough! Ő volt az, akiről azt hittem, hogy nem tud két egybefüggő mondatot majd elmondani (bocs, de az interjúi alapján tényleg nagy IQ-fighternek tűnt), aztán mégis kifejezetten rendben volt. Aki viszont megvett kilóra az Stella Maeve. Indokolni nem tudnám miért, de szerda óta azon a fejen röhögök,a mit a Bridget Bardot-s képre vágott.:) Aztán ott volt Michael Shannon, aki majdhogynem szerethetővé tette Kim Fowley karakterét. Pedig ezt a forgatókönyvet olvasva nem gondoltam volna, hogy lehetséges. Adott egy újabb dimenziót a szerephez, ami miatt talán most már értem, hogy Fowley miért (volt) olyan, amilyen. Dakota Fanning viszont csalódás volt számomra. Imádom azt a lányt, tényleg, de valahogy úgy érzem, hogy túl nagy fába vágta most a fejszéjét. Biztos az előítéleteim is közrejátszottak, hogy számomra az a cuki kislány nem tudta hitelesen hozni az alkoholista junkiet, de ha annyira jó lett volna, ez nyílván nem lett volna gond. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszul játszott, csak hogy a karrierjét tekintve nem ez lesz a legjobb alakítása. (De nyugodjatok meg: nincs a Világok harca szintján azért!) Utolsónak Kristenről beszélnék. Gondolom az nem lep meg titeket, ha azt mondom, hogy imádtam. Nem mondom azt, hogy hibátlan munka volt(mert nem volt az),de volt olyan hely, ahol konrétan lúdbőrőztem! Neki voltak a legjobbak jelenetei is. Vagyis a legviccesebbek, legőszintébbek, 'legélethűebbek'. (És bár Helga barátom, aki szolidan leszbikus és feminista meg miegyéb, aki amúgy nem szereti Kristent, de ez a film nála is várós, még nem látta, biztos vagyok benne, hogy az első 30 perc után majd azt mondja, hogy 'sunázná' ezt a lányt. És ezzel nem is lenne egyedül. Bár már többször mondtam, hogy Kristenért feladnám a heteroszexualitásom, még soha nem éreztem ezt ilyen intenzíven, mint ezután a 106 perc megtekintése után. True story.)
A képi világ szerintem nagyon jóra sikeredett. Volt benne elég sok szokatlan kamerabeállítás, ami lehet egyeseknek nem tetszik, de nekem csak pluszként jött át, hogy nem sablonnal dolgoztak. Érződik Sigismundin, hogy eddig videoklipeket gyártott, mert a fellépéses jelenetek nagyon erősek. Szerintem legalábbis az egész film egyik csúcspontja a Dead End Justice előadása... A látványon sokat dobtak még a kosztümok és frizurák. Nem hinném, hogy bárki más képes lett volna sexi maradni ezzel a Joan-Jett-séróval...
Zene hangok...Egyértelműen a film erősségei. Sőt, ki merem jelenteni, hogy az életem során eddig látott nem kevés film közül ez használja fel a legjobban a zenét. És nem, itt nem a The Runaways slágerekre gondolok alapból, hanem például a Suzie Quattro féle Wild Onera, a Sex Pistols Pretty Vacantjére, Iggy Pop I Wanna Be Your Dogjára, et cetera, et cetera. A soundtrack is must, ha ez nem lenne egyértelmű! Dakota dalai ugye már kijöttek az albummal, de kristen is nagyon sokat énekel a filmben (többet, mint gondoltam volna), ala natur. ÉS mégis jól hangzott! (Bár én elfogult vagyok, ebben a tekintetben nem feltétlenül kellene az én véleményemre hagyatkoznotok...:D)
Jó, hát röviden ennyi. Go and watch it!
Még nem merem végigolvasni, mert halogatom, hogy a legjobb kedvemben nézzem meg, de már várom-várom-várom. :) Helyette eredeti The Runaways-eket nézek-hallgatok. Nyá.
VálaszTörlés