Frozen

Adam Green agymenése három sífelvonón rekedt fiatal tragédiájáról, akik választhatnak a fagyhalál, vagy a leugrás gyilkos mélysége között. Vajon mit tesznek?

Szóval ma néztem meg a korábban csokis által már tárgyalt BURIED-et, amiben ugyebár Ryan Reynolds-ot temették el hat láb mélyre a sivatagban. Ezúttal egy hűvösebb táj ejti rabul a meghódítóit. A film helyszíne egy síparadicsom, ahová három fiatal érkezik, hogy elfeledjék az egyetemi élet búját-baját. Csak hogy egyik éjjel megáll alattuk a sífelvonó, és a segítség bizony nem mostanában fog odaérni. Így elkezdődik a verseny az idővel, a faggyal, és a farkasokkal. Vajon túlélik? Ez itt a nagy kérdés. Nyilván az ilyen filmekben, ha többedmagukkal rekednek valahol a szereplők, akkor egy ember biztosan meghal, valami teljesen értelmetlen halállal. Itt is ez a helyzet, de! a halál nem öncélú rendezői górfeszta, egyszerűen megtörténik. Nem csúfolhatjuk annyira idiótáknak őket, mint mondjuk a 127 óra hősét aki teljesen egyedül barangolja be a sivatagos, kies tájat, sziklahasadékokba hatolva, hogy aztán ott ragadjon a címadó időtartam’ra. Ezek a srácok csak síelni akartak egyet, de beszopták, mert szar a felvonó, kb. ennyi történik. Innentől kezdve a döntéseik legalább olyan drámaian ostobák, és elkeseredettek, mint az Open Water, 127 Hours, Touching the Void, vagy a BURIED szereplőinek tettei. Igazából teljesen emberi amit tesznek, mert nem sok lehetőségük van, emiatt tényleg átérezzük a lelki nyomorukat. S ha ezek a fajta filmek nem is operálnak nagy emberi drámákkal, vagy nívós történettel, azért mégis fordulatosak, és a székhez szegeznek bennünket. Mert azt ne mondja nekem senki, hogy bármit is megtudtunk arról hogy Ryan Reynolds karaktere alapvetően milyen ember. Csak az elkeseredettséget érzékeltetik, amikor már szinte állativá csorbul az emberségünk, és nem látjuk a kiutat. Vannak boldogabb, és kevésbé boldogabb kimenetelű túlélődrámák. A fent felsoroltak közül is van igaz történet, de akad kitaláció is. A kitaláció néha gyengébb történettel rendelkezik, mint az igaz történetek. A Buried-ben például szerintem durva ahogy a csávó cége felmond neki, mert koporsóba rakták és elföldelték. Na szerintem ilyet például a mai világban nem mernének megtenni, ha tudják, hogy erről a média hírt szerezhet. (Elvégre Ryan fenyegetőzött azzal, hogy szól az újságíróknak.) Tehát néha kicsit gyengébbek, de ugyanolyan durván elő van adva ez a fékevesztett reménytelenség, aminek hatására a néző eldönti, hogy: –

SOHA nem megyek sílifttel éjszaka ha senki se tud róla, nem megyek a sivatagba kerózni és NEM MÁSZOK SZAKADÉKOKBA, nem megyek búvárkodni és nem hagyatom ott magam.

De még sorolhatnám… Sok mindenre figyelmeztetnek ezek a filmek. Mindenek előtt arra, hogy mindig van remény, még ha egy pici is, de túlélhetjük. No kíváncsi vagyok most mit gondoltok. Túlélik-e vagy sem? ;)