Parnasszusz

Megnéztem a filmet, jó, oké, több részletben. Jó, oké, fos verzióban. És hát nem ezt vártam, illetve nem ilyet vártam. Lehet, hogy ott bukott a dolog, hogy azt hittem, Parnassus az lesz majd Heath, de hát nagyon nem, így tehát bukott az egész. Most megpróbálom összegereblyézni kósza gondolataimat.



Szóval lehet, hogy abban volt a hiba, hogy egy V7/A7 verziót tekintettem meg, lehet hogy a közben bezabált bundásalma vagy elszívott dohány-mennyiségben, és az is lehet, hogy a "te sem érted?" és "most vajon mi történik?" és "szívás, hogy ennyiszer van a filmben éjszaka"- kommentek tereltek figyelmet olyannyira, hogy nem láttam át a dolgokat. Vagy ami még valószínűbb, a nagy káosz Terry Gilliam sajátos stílusának köszönhető, aki egyébként engem a Gyalog galoppal évekkel ezelőtt megvett (igen, a film készültekor még kósza gondolat szintjén sem léteztem), ki tudja. Nade akkor szépen sorjában, kezdjünk a sztorival.

Adott egy szerzetes, ő lesz a továbbiakban Parnassus, alias Dumbledore, alias Cristopher Plummer, szóval aki a társaival együtt a régi időkben él, és történeket mormol 0-24, hogy azokat ne felejtse el az univerzum. Aztán jön az ördög, alias Tom Waits, aki megkísérti, és akkor kötnek egy fogadást, amit az ördög direkt veszít el, Parnassus viszont örök életet nyer, és van neki egy vándorcirkusza, de már öreg nagyon.


Az ördög és Doktor Parnasszus: Waits és Plummer

Majd egyszer csak, valamikor az ötvenes évek téjén szerelembe esik, és újabb üzletet köt az ördöggel, aki megfiatalítja, cserébe meg azt kéri, hogy ha valaha is lesz gyereke Parnassusnak, akkor azt 16 éves korában át kell adnia az ördögnek. Parnassus naná, hogy belemegy, mert ő már öreg, élnek szépen boldogságben az asszonnyal, amikor az 60 évesen teherbe esik, és szülés közben meghal. Ott marad tehát Parnassus, a lány, neve szerint Valentina (Lily Cole), a törpe, neve szerint Percy (Verne Troyer, alias Mini Me), egy valahonnan összeszedett srác, Anton (Andrew Garfield), meg az imaginárium, alias csodacirkusz. Így járják a világot, a 21. századot, ahol senki sem kíváncsi rájuk, tehát nó pénz, nó hírnév, nó megbecsültség. Aztán közeledik Valentina 16. szülinapja, az ördög figyelmeztet, h jönni fog.
Majd bekerül a képbe az akasztott ember képében Tony, azaz Heath Ledger. Van ebben valami kísérteties, nem? Szóval megmentik Tony életét, aki csatlakozik hozzájuk, és ő segít nézőket szerezni, elindul a szekér. Na és innentől totális káosz az egész (nem mintha eddig nem lettek volna zagyva részek, tudom). Mert jön az ördög, és kötnek valami alkut megint, hogy ki tud hamarabb szerezni 5 lelket, de ez hogy s mint megy, nem tiszta. A lényeg, hogy az imaginárium ajtaja egy tükör: ha azon átlépsz egy olyan mesebeli világban találod magad, ahol minden álmod valóra válik. És jönnek- mennek a látogatók, adják a pénzt, minden hepi.


Tony, azaz Heath kíséri át a lelkeket a tükrön

Tony kíséri át a lelkeket a tükrön, és őt meg orosz maffiózók üldözik, mert állítólag harmadik világbeli gyerekek szerveivel kereskedett. Ez sem tiszta. De mindig, mikor Tony átlép a tükrön, mindig máshogy néz ki: jön tehát Jude Law, Johnny Depp és Colin Farrel.


A Tonyk: Ledger, Depp, Law és Farrel

Aztán jön a nagy izé, hogy az ördög vinné Valentinát, aki megszökik, de az ördög újabb egyezséget köt Parnassusszal: ha Parnassus megöli Tonyt, megtarthatja Valentinát. Ebbe Parnassus belemegy, és Tony meghal (a filmben végig van egy fém kis furulya, ez se tiszta), Parnassus meg elkezdi keresni Valentinát, de nem találja. Évekig bolyong az imagináriumban, mire rálel Val-ra, aki éppen nagyon boldog a lányával meg a férjével a nagyon modern Londonban. És ezzel vége. Parnassus nem megy oda Valentinához, hanem éli tovább koldusként a halhatatlan hétköznapjait.


A történet tehát kifejezetten zavaros, igazi Gilliam- dolog ez, nem is akar logikus meg kövehtető filmet, merthogy minek. Térjünk át a látványra! Erről vajmi keveset tudok mondani a megnézett film minősége miatt, de a képek meg pár trailer alapján azt mondanám, hogy az teljesen rendben van. Az imagináriumban található világ tényleg varázslatos és mesebeli, a sivatagból hirtelen átléphetsz az északi sarkra, vagy hirtelen egy hegytetőn találhatod magad. Képzeletbeli.


Nade jöjjön a lényeg: a szereplők. Szerintem Gilliamnak kifejezetten jól jött Ledger halála (tudom, durva ilyet mondani), mert átalakíthatta úgy a forgatókönyvet, hogy simán elfért a filmben még három marhanagynevű színész, akik persze örömmel igent mondtak a felkérésre. Az "Imaginárium- Tonyk" marhajól kiegészítik a történetet, sokkal több, komolyabb jelentéssel bír így a film. Heath Ledger zseniálisan játszik, a Parnassus alapján is azt mondom, sokat veszített a halálával a filmipar- zseniális színész volt. A helyettesítők közül mindneképpen Farrel tolja a legjobban, és Law a leggyengébb- ez mondjuk lehet, hogy a szerepek miatt van, Coliné a legkomolyabb rész a filmben. Johnny Depp-pel kapcsolatban meg totálisan elfogult vagyok. Szóval a megszokott módon, a megszokott színvonalon játszik. Plummer alakítása okés volt, Troyer-é és Antoné is, semmi extra. Akit viszont ki kell még emelni, az Lily Cole. Sokan mondták, hogy csak egy különleges, szív alakú arcocska, akire szüksége volt Gilliam-nek, miután Christina Ricci "kiöregedett" ezekből a szerepekből. De Cole hitelesen, profin játszik, teljesen rendben van az alakítása. Szóval rá érdemes továbbra is figyelni.


Lilyből még lesz valaki. Az adottságai mindenestre meg vannak :D

Ez volt tehát a Parnasszusz- kritika, egy fos változat több szakaszban történő megnézése (az utolsó 10 percet munkában láttam...) után: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.