2010. január 30., szombat

The best movie of 2009

Vagyis nálam mindenképpen. Persze akad olyan, akinek nem tetszett, de velük nem foglalkozom, úgysem értem meg őket, mégha évekig is magyaráznák, mit nem szerettek rajta... Hogy miről beszélek? Adventureland!

Story: 1987ben járunk. James egy őrült nyarat tervezett magának a diplomázása után (hátizsákos Európa), de az apját áthelyezték, nincs pénz útra. Sőt, akkora a gáz, hogy haza kell költöznie és dolgoznia nyáron, ha következő évtől tovább akar tanulni a Columbián. De mivel a lelkünk irodalmat tanult az egyetemen, az egyetlen hely ahol munkát kap, az a helyi Kalandpark, ami tele van fura arcokkal. Itt találkozik Emmel, itt kezdődik kaland.

Cast/Crew: James Brennan szerepében cukorpofa Jesse Eisenberget láthatjuk (akit ugye ha más nem, a Zombielandből ismerünk). Kicsit Michael Cerás a srác, de sokkal jobb nála. Vagyis nekem sokkal hitelesebb tűnik. A női főszerep Kristen Stewarté (akit ugye nem kell bemutatnom....). Itt is sokat pislog, harapdálja az ajkát, vakarja a fejét, játszik a hajával. Szerintem továbbra is zseniális, de én ugye elfogult vagyok. Kisebb szerepekben még feltűnik Ryan Reynolds, Kristen Wiig, Bill Harder (őket, ha más nem, a SNL-ból ismerhetitek) és Martin Starr (őt a Knocked upból vagy a Superbadből például). És ha már megemlítettem a Superbadet: a rendező itt is Greg Mottola, sőt a forgatókönyvet is neki köszönhetjük, valódi története alapján írta.

Az Adventureland azoban teljes mértékben különbözik Mottola előző munkájától. Mérföldekkel meghaladja azt! (Bocsi, én utáltam a Superbadet, Seth Rogen ide vagy oda...) Érezhető, hogy saját élményeit dolgozta fel a filmben, mert a karakterek kidolgozása sokkal részletesebb, reálisabb, emberközelibb, és ettől az általuk közvetített érzések is sokkal valódibbnak hatnak. Amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert ez egy olyan igazi feel-good-film. Nem tudom elképzelni, hogy valaki azt a bő másfél óráját ne hatalmas mosollyal a száján zárja le. És nem azért, mert olyan hatalmas poénok vannak be. Sőt, azt kell mondanom, hogy a trailerben ellőttek szinte mindent. És bár romantikus vígjátéknak sorolják, szinte teljesen hiányoznak belőle a vicces szituációk. De a karakterek egyszerűen annyira magukkal ragadnak, annyira együttérzel velük, hogy helyettük érzel át minden mondatot, történést. És az ilyen szerintem nagyon ritka. Legalábbis én nem tudnék még egy olyan filmet említeni, ami akár csak hasonló hatással lett volna rám. (Valamiért talán a Wristcuttershez hasonlít, ami még ennyire magával tudott ragadni.) De pont ez a szép benne, hogy ennyire elüt minden mástól. Nem lehet elkülöníteni a drámai részeket a komédiától, annyira összemosódnak. Just like in real life... Nyilván ha valakinek nem jön be a film néhol talán kicsit vontatott tempója, nem sikerül átvennie a hangulatát, akkor nem tud majd vele mit kezdeni. De szerintem ez azért ritka. Hogy miből gondolom ezt? Filmzene. Zseniális. The Velvet Underground, INXS, The Replacements, David Bowie, The Cure, Lou Reed, Judas Priest, Whitesnake, Big Star, The Rolling Stones...Felkapnak és elrepítenek.

Összefoglalva: Egyszerű, de nagyszerű. Még akkor is, ha a leírtak alapján ez nem jön át:)




PS: Miramaxos film volt...

3 megjegyzés: