Zombieland

Bár a horrorkomédia mint műfaj sosem tartozott a kedvenceim közé, a Zombieland idén mégis a must see listámon landolt. Hogy ennek mi az oka? Hát Jesse Eisenberg, aki egyszerűen elvarázsolt a Kalandparkban. És akkor mellé jött még Woody Harrelson(oh, Woody...:p), Abigail Breslin a Little Miss Sunshineból(komolyan, az is mekkora film már?:D), és Bill Murray (őt senkinek nem kell bemutatni...). Jó, röviden: a szereplőgárda adott volt egy jó filmhez.

A sztori: a Földet ellepik a zombik, senki sincs biztonságban. Főhősünk Colombus (Eisenberg) szabályokat állít fel, melyek betartásával emeli életbenmaradásának valószínűségét. Hogy mik ezek a szabályok, azt megtudhatjuk Colombus narrálásából, és az itt-ott felbukkanó "flash back" részekből. Főhősünk menekülésee folyamán találkozik Tallahasseevel (Harrelson), a cseppet dilinyós zombigyilkossal, a szélhámos testvérpárral akik Wichita és Little Rock néven futnak (Emma Stone és Abigail Breslin). És egy zseniálisat cameozik nekünk Bill Murray.

A film tele van popkultúrális utalásokkal (szinte már Josh Whedon szinten), jobbnál jobb poénokkal, mégis látunk annyi fröcskölő vért, hogy egy pillanatig nem tudjuk elfelejteni, hogy hol is vagyunk. Megismerhetjük főszereplőink háttértörténetét is, ami néhol akár egy drámába is beillene, de a végén gyorsan valami poénnal visszazökkentenek minket a film feel good hangulatába. Rettentő ötletes mozi, remek humorral és nagyon jó zenével.

Zene. Erről mindenképp ejtenem kell pár szót: A soundtracken felcsendülnek olyan nagy nevek, mint a Metallica, a The Velvet Underground vagy a Van Halen, de van itt Paul Anka és Mozart és Strauß is. És akkor még nem is beszéltem az olyan indie bandákról, mint a Band of Horses, a Sea Wolf, a Metric vagy a The Raconteurs. A legnagyobb meglepetést viszont egy női név jelentette nekem, méghozzá Kristin Chenowethé (Olive a Pushing Daisiesből). Szenzációs névsor (legalábbis szerintem), nem tudok jobb szót erre válogatásra, mint változatos.

MUST SEE!!!