Zenés Titanic a.k.a. Rockhajó

Írok erről a filmről, mert bár nem aktuális, de én ANNYIRA vártam (amit a megvastagított és nagyméretű betűk hivatottak kifejezni). Bűncselekményt követettem el, és aztán ennek következményeként meg is néztem (mert persze moziról lemaradtam...) és zavarban voltam kicsit. Én imádom az angol film/sorozatgyártást,színészeket,humort, meg Angliát úgy egyáltalán Amikor először olvastam a szereplők névsorát, hát visítottam, mit szépítsem... Nos.. Katherine Parkinson, Chris O'Dowd, az IT Crowd 2/3-a, nem rossz, nem rossz... Nick Frost, hattyúutánzási technikája a Vaskabátokból felejthetetlen...Rhys Darby, Jemain és Bret kurvavicces menedzsere a Slágermájerekből.. Billy Nighy, a jó öreg Billy bácsi, aki rocksztár mivoltából kifolyólag ingyen szerzi a kokót.. Rhys Ifans, aki egyszerűen Rhys Ifans, nem kell túlragozni...Kenneth Branagh, az egyszeri és megismételhetetlen... Ha pedig Kenneth itt van, Emma Thompsonra is számítani kell (bár csak egy kis cameo erejéig)...És a USA képviseletében Philip Seymour Hoffman.. Nem azért a húsz fillérért, de ez a névsor minden jóérzésű filmbuzi szemébe könnyeket csal.. És ha a témát, azaz a kalózrádiózást meg a korszakot is figyelembe vesszük, tuti, hogy a zenebuzik is izgalomba jöttek.


Elkezdtem nézni, vártam a csodát. Azt vettem észre magamon, hogy azokon a dolgokon is nevettem, amiken nem is nevetnék alap esetben, ennyire akartam szeretni. Amivel nem is volt baj, mert végülis mondhatjuk, hogy tetszett ez a film,de valahogy.. Olyan, mintha a szex vége előtt fél perccel ránknyitna anyánk, és ezzel vége lenne a bulinak.. Ottmaradsz felhevülten, de marhára nem fogsz kielégülni. Asszem ez írja le legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Tetszik az egész ötlet, annyira menő, hogy néhány tök vagány fenegyerek a nagy és végtelen óceánon hajózva int be a rendszernek. Közben rohadtsokan hallgatják őket, tudják, hogy van értelme annak, amit csinálnak, kéthetente egy hajónyi nővel tudnak cicázni. Nagyon frankó kis férfikommunát alkotnak (meg Felicity, de ő meg leszbi, szóval nem számít).

A felsorolt szereplők nagy része szépen hozza a tőle elvárt teljesítményt, de azért Philip S. H. és Nick Frost sztem zsebretették a bandát. Najó, még Billy is nagyon menő volt az arisztokratikus lázadóvezérként, aki próbálja kézben tartani a srácokat.



P.S.H. félelmetes (jön a nyáltenger, achtung!!). Ez az ember, bárhova nyúl, bármibe kezd, zseniális... Nem mondhatnám, hogy tucat-kinézete van, amiből bármit ki lehetne hozni. Rohadtul karakteres a szőkés-vörös szőrével, meg a kissé piros arcbőrével, dehát mindent el tud adni. Legyen kis köcsög elitiskolás, sikertelen drámaíró, perverz szomszéd, gyanús pap, vagy Truman Capote. Bármit benyel az ember tőle (na nem úúúúúúúúúgy, ti perverzek!! :D). Itt is nagyon jól hozza a főmenő Bárót. Az ő és a Rhys Ifans által alakított Gavin csatái azért elég viccesek. Ahogy Gavin 1000%-os szexuális kisugárzása tudatában búg az éterbe.. nagyon nagyon vicces.




Nick Frost meg annyira laza, mintha télleg a hajón élne menő rádiósként, akit pont lefilmezett egy forgatócsoport.



A többiek is édik, drukkolunk nekik, de valahogy... Túl sokan vannak, vagy nem elég átütőek, nemtom melyik a jobb szó. Ja, és most jut eszembe a "főszereplő" (elég gáz, hogy 3. bekezdésben, ez is mutatja, mennyire emlékezetes alakítást nyújtott), akinek szerintem viszonylag helyes feje van, meg minden, dehát kb... Mintha egy ien tollphie sodródna az egész film tengerén. Nemtom, érthető-e, mit akarok ezzel kifejezni, elnézést mindenkitől.

Szóval az ötlet jó, a képek is jók, mert azért egy ilyen terepen, mint a hatalmas víztömeg meg egy hajó, lehet figurázni rendesen. Persze nem csak a hajón zajlik a dolog, mutatják a kalózrádió lelkes hallgatóit (ez amúgy sokat dob a dolgon, segít beleélni magad a helyzetbe), meg a rádiót megszüntetni akaró hivatalnok (Kenneth B.) ármánykodását, meg az egyik kedvenc jelenetemet, a legénybúcsút a szárazföldön, az télleg nagyon nyerő :D A zenék is jók, bár néha van egy kis képzavar a korszakok tekintetében, a végső lemezborítókat mutató rész meg aztán abszolút érthetetlen számomra... Hogy jön ide Amy Wino?? Feelgood movie, ugyebár.. Meg nem mondom, hogy szar, csak fájóan semmilyen.


Az a baj, hogy csak kicsit éreztem át annak a súlyát, hogy ezek az emberek (mert hogy true story) mennyit tettek azért, hogy lehessen frankó zenéket hallgatni a rádióban, ami pedig nagy cucc. Szembeszállni a rezsimmel, rákkenroll életre halálra meg minden, annyira jó lett volna..Megvolt az ötlet, a téma, a szereplők, a helyszín... Akkor meg mi hiányzott? Tudja ezt valaki?

És mivel én béna vagyok, a kolleginák meg éppen a New Moon-on folynak szét, videó helyett itt van még egy kép, mert vizuális alkat vagyok és szeretem a képeket.