Happy-Go-Lucky!

Ez a történet a 30 éves tanítónőről, Poppyról szól. Nincs pasija, barátnőjével lakik, mindenkivel meg akarja szerettetni magát. Ha nem megy, még jobban akarja. Ragad, mint a rágó a cipőd talpán. Természetesen csak rá kell nézni (pl: k.nagy szivárvány nyaklánc, ciklámen csipkeharisnya) és látjuk hogy ő mennyire más, mint az összes többi ember a világon. De ha az ilyen árnyalt utalások nem segítenek, biztos ami biztos, az első mondat is elhangzik főhősnőnk szájából, amint könyveket néz egy boltban:

- Út a valósághoz? Na, oda nem megyünk.

A helyszín szívem csücske, London. Tetszik a muzsika is alatta. Szeretem az emberközpontú sztorikat, a drámákat, a lassú filmekkel is elvagyok, ha azoknak lassúnak kell lenniük. Nade van itt egy-két dolog...Lehet, hogy csak a szinkronhang miatt, de marhára irritált az, hogy a főszereplő minden mondatnál elnyomott egy idióta nevetést. "Ó, milyen szép ez a madár.. hihihöhö... Megtanulok vezetni... hahaha!!.. Nem, nincs barátom... muhihahaha!" Ennek mi értelme van? Rendben, hogy pozitívnak kell lenni, ez az üzenet, értjük.. De fogyatékosnak is kell lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk? Olyan volt, mint Beavis és Butthead egy személyben, egy nő előadásában. Poppy vergődik jobbra-balra, nagyon a jót akarja látni mindenben és mindenkiben, teljesen érthetetlen módon pl: elkezd beszélni egy zakkant csövessel (nem, nem vagyok ennyire érzéketlen, én is beszélek valakivel, ha úgy érzem h szüksége van rá vagy akármi, de ez nem egy ilyen jelenet volt, ez egy teljesen funkciótlan pár perc, amikor Poppy egy hangot követve rálel egy beteg csövire, és a pasas 2 percenként elhangzó kérdésére "Érted?Érted?" nagyon komolyan és szívszorítóan bólogat, hogy "Értem.") és olyan, mintha a jó keresése közben az arcára fagyott volna a mosoly, amit 20 évesen magára aggatott és ő pedig szépen belesorvadt volna ebbe a szerepbe, mint valami... Hülye öregasszony, aki pink rúzzsal és platinaszőke lobonccal korzózik mindenfelé. Egy harminc éves nő sem lehet ennyire idióta. Nem,nem, nem és nem, nem hiszem el, hogy ezt komolyan le akarják nyomni az ember torkán.



Mindezek ellenére lehet érezni, hogy egy érzékeny ember készített egy érzékeny filmet, csak a főszereplő valahogy olyan, mint az elefánt a porcelánboltban, így teljesen elnyomja a többi szereplőt, akinek a problémái mondjuk ezerszer jobban érdekeltek, megfogtak engem, mint az idióta Poppy a vihogásával. A férfi, aki tanítja vezetni pl: első ránézésre az elfojtás királya, egy picit figyelne rá jobban, biztos előállna valami hajmeresztő gyerekkori történettel vagy ilyesmi. Az ember várja, hogy mikor fog egy nagyot robbanni. Azaz úgy tűnik, csak az egyszeri néző látja, hogy itt lesz valami gikszer, mert amikor tényleg bekattan a pasas, a mi Poppy-nk úgy bámul rá, mintha most látná életében először. Ott van a lakótárs, Zoe. Egy csendes, ironikus, visszafogottabb nő, hősünk totális ellentéte. Érdekelne h pl hogy bírja 10 éve elviselni Poppy-t. Vagy P. egyik hugi, Suzie, aki valamiért morcos, meg jogot tanul, és a másik hugi, aki terhes és frissen szerzett férjét irányítgatja, közben elmondja a nővérének,h előre kell gondolkodni és így nem lehet viselkedni, ja, és még a kb. 7 percre megjelenő flamenco tanárnő is marhajóvolt, stb stb... Ezek a karakterek ÉRDEKESEK. Kiváncsi vagyok rá, hogy mit miért csinálnak, mi lesz a következő lépésük, úgy egyáltalán, hiszek nekik, tudom, hogy hasonló emberek járkálnak az utcán, hasonló problémákkal. De olyan, mint a főszereplő, nem létezik, az tuti száz. Vele az egész film alatt lényegileg nem történik SEMMI, azon kívül, hogy a végére talán leakasztott magának egy pasit (ez tényleg ennyire mellékesen jelenik meg a történetben, nem csak én adom így elő, egyetlen érdemleges dolog a csajjal kapcsolatban az ennyi...), meg észreveszi, ha a tanítványainak vannak problémái... De amúgy az ilyen emberek a természetes szelekció következtében elhullanak és kész... Közben persze vihognak, mint láthattuk.

Lehet hogy most én nem voltam elég befogadó állapotban, de a nagy tanulás közben, gondoltam megnézek egy filmet, lazításképp... és bele kaptam az arcomba ŐT, akit minimum kinyírtam volna, ha összefutok vele mondjuk egy krimóban, de az legalább valami TÉNYLEGES TÖRTÉNÉS lett volna. Javaslom a film újravágását a főszereplő nélkül!