2010. január 12., kedd

Up in the air

A magyarul a csodálatos Egek ura címmel ellátott Up in the air a kettes számú könyvadaptáció amiről szólni szeretmék. Egy eléggé előre-hypeolt filmről van szó, így voltak elvárásaim (a sok jó kritikát olvasva ráadásul elég magasak), így nem mondom, hogy könnyen beadtam a derekam. De az tény, hogy beadtam. Ha szerettétek a Junot, minden valószínűséggel ezt is imádni fogjátok.

Story: Ryan Bingham előző évben összességében 43 nyomorult napot töltött otthon. Viszont repült 350000 kilómétert. Hogy miért? Mert a mi Ryanünknek igen furcsa hivatása van: ha van egy cég, aminek a főnöke nem érzi magát elég tökösnek ahhoz, hogy saját maga rúgja ki alkalmazottait, az rácsörög Ryan cégére, és ő szószerint már repül is elvégezni a piszkos munkát. (Mekkora ötlet már amúgy pont így a világválság -ami ugy nincs is anibani- idején ilyen témájú filmet forgatni...) Gondolom nem nehéz elhinni, hogy Ryan, mivel egyik nap még Chicagoban kel, másnap pedig már Omahaban fekszik, nem igazán él normális életet. Családja szinte nem is ismeri, felesége nincs, de saját bevallása szerint nem is vágyik elkötelezettségre, ő így érzi jól magát. Aztán jön egy kis 20 éves csitri, Natalie, aki gondolkodásával/életfelfogásával igencsak belezavar Ryan életébe.

Cast/Crew: Ryan szerepében George Clooneyt láthatjuk...Esélyes egy újabb Oscarra. Nataliet a fiatal, leginkább a Twilightból ismert, Anna Kendrick alakítja, aki ezért a szerepéért már egy Golden Globe jelölést bezsebelt. Szerintem lesz belőle Oscar is. Egy jelenettől eltekintve szerintem hihetetlen nagyot alkootott. Annanak viszont akad vetélytársa a Golden Globe/Oscar- versenyen. Ráadásul filmen belüli: Vera Farmiga. Bevallom őszintén, nekem nem rémlik, hogy valahol is láttam volna eddig, de ez a munkája rendben volt nagyon, azt meg kell hagyni. Ja, és Ryan főnöke Jason Bateman...:)
Akit még megemlítenék az a rendező Jason Reitman. Jobb munkát végzett, mint a Junonál.

Nehezemre esik ezt a filmet nem a Junohoz hasonlítani, mert felépítésben -szerintem legalábbis- ugyanazt látjuk. De ez nem baj azt hiszem. Az is egy olyan dráma, amin néha hangosan felnevettem. És ez nem jelenti azt, hogy átment a film komédiába. Csak azt, hogy a kiváló rendezéssel itt is sikerült elérni, hogy a komoly téma ellenére sem egy komor, íztelen, közel két órés szenvedést üljünk végig. Csak míg a Juno a tinédzserekhez szólt leginkább, az Up in the air inkább 20éves kor felett válik élvezhetővé, érthetővé. De 20 év felett szerintem mindenkit elgondolkodtat. Mert mindvégig őszinte a film. Nem feltétlenül könnyű dolog eldönteni, hogy kinek az oldalán állunk. Még akkor sem, ha előtte biztosak voltunk benne, hogy az a helyes, amire mi vágyunk. Én legalábbis ezt éreztem. Hatalmas pluszpont jár a dialógusokért.
Amit még mindenképpen megmlítenék, hogy a film tartalmaz pár káprázatos felvételt, úgyhogy lehet várni HQ-s sreencapseket. Még akkor is, ha néha túl hosszan (szinte Harry Potter szintűre) elnyújtották ezeket.
Ja, még van egy pluszpont, amit ki szeretnék osztani. Vagyis inkább kettő. Egy jár a hátizsákos cuccért (ha látjátok a filmet, megértitek), egy pedig azért ahogy megoldották a kirúgásokat.:)


P.S.: Ha találkoztok valahol Anna Kendrick-kel, öleljétek meg a nevemben!:)



1 megjegyzés:

  1. naszóval. megnéztem és gecijó kis film!!! George Clooney még mindig tud valamit... ahogy táncol, lávláv :D
    Annan is nagyot alakít és az egész.. szuperlatívuszok. oké, néha vicces, nem is kicsit, de ez nem vonja el a figyelmet a lényegről. egy mély, elgondolkodtató film. Oscart neki ;)

    VálaszTörlés