Story: A hatvanas évek elején járunk, egy kispolgári angol családban. A 16éves Jenny megismerkedik a vagy kétszer ilyen idős Daviddel, aki egy pillanat alatt elcsavarja a leányzó (és igazából a szülei) fejét (is). Bevezeti őt egy úgy világba: koncertek,sportautók, utazások, kulináris csodák. És bár Jenny kitűnő tanuló, aki az Oxfordra készül, már nem olyan biztos a dolgában a jövőjét illetőleg...
Cast/Crew: Nem feltétlenül ismert nevek, de Jenny szerepében Carey Mulligant láthatjuk (nagyon akartam nem-szeretni, de nem jött össze), Jenny apját Alfred Molina (a Spiderman Octavius) alakítja, David, Davidet Peter Sarsgaard (Boys don't cry, Rendition), Davi legjobb barátját Dominic Cooper (Mamma Mia - látta azt valaki???). És hát igen, a forgatókönyv meg mint említettem összefügg Nick Hornbyval (őt meg szeretjük, ugye).
Hogy mi teszi ezta filmet jóvá, azt nem tudom. Mert azért maga a történet elég kiszámítható. A karakterek viszont rendben vannak, nem olyan felszínesek, mint ahogy azt kezdetben gondoljuk. A színészek pedig brillíroznak (sosem gondoltam, hogy ezt a szót valaha le fogom írni...). Jó, Carey lány valahogy felettük áll, mert sikerült szerethetővé tennie egy karaktert, akit én nem voltam hivatott kedvelni. Ez most így furán hangzik, de Jenny figurája annyira távol áll tőlem, hogy valószínűleg más színésszel nem éreztem volna úgy, hogy van közös pontunk. (Az Albert Camusról szóló párbeszédet most ne vegyük figyelembe.) De ő véghez vitte a lehetetlent.
A látvány, a ruhák, az autók, a frizurák...minden pluszt adott a 60as hangulathoz. A zene is tökéletes volt, tipikus bári jazz, néhol egy kis francia sanzon...Nem az én világom, de szépen szólt.
Nem egy egetrengető film, hisz túl egyszerű ahhoz a történet. De igazi hangulatmovie lett a végére, amit érdemes megnézni. Ott marad egy ideig a fejedben, az biztos. Féltéve, ha jó időpontban nézed meg, mert szerintem nem mindig lehet vele mit kezdeni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése