Hát, Sandra mellett nincs szerintem más név a filmmel kapcsolatban, akit ismerhetnénk, így a crewról nem is írok.
Sztori: Igaz történeten alapszik, tehát úgy kell nézni. Van egy középiskolás 2 méter magas, több mint 150 kilós néger srác Michael, akinek apja meghalt, anyja drogos. A memphisi gettóban él, mígnem valahogy sikerül bejutnia valami neves egyházi iskolába, annak ellenére, hogy nem egy észkombájn, de jó sportoló. Ebbe a suliba jár a Touhy család két gyereke is, akik ismerik Mikeot. A Touhy családról azt kell tudni, hogy valami hihetetlenül gazdagok, így megtehetik azt, hogy magukhoz veszik ezt a nagydarab srácot. Aki tényleg nagyon hálás nekik, szorgalmasan tanul és edz is, hisz nagyon ügyes focistáról van szó (amerikai fajta).
Anélkül, hogy lelőném az igen kiszámítható végkifejletet, ennyi lenne a történet.
Azt el kell mondani, hogy annak ellenére, hogy igaz történetről van szó, nagyon kiszámítható a film.(Nem tudom persze mennyit változtattak az eredeti könyvön a forgatókönyv miatt.) És itt nem arra gondolok, hogy mindenki tudja előre, mi lesz a film legvége, hanem arra, hogy elkezdődik a jelenet, és azt is tudod, hogy mire megy ki. Teljes mértékben sablonokból épül fel minden történés. A rendezés visszafogott (talán ez a legjobb szó rá), nem láthatunk extraszuper felvételeket, képi megoldásokat. Van ugyan pár poén, de semmi váratlan. Lassan, nagyon lassan haladunk előre a történetben. Éppen ezért teljes mértékben megértem azt, aki azt mondja erre a filmre, hogy neki bizony nem tetszett, unalmas volt. Én mégsem értek velük egyet. Számomra ez a film valamilyen szinten az év legjei közt van. Megindokolni nem tudnám miért (vagyis tudnék okokat felsorolni, de igazából egyik sem állná meg a helyét). Egyszerűen hatalmába kerített az az érzés, amit ez a film (legalábbis szerintem) hivatott volt közölni. Volt pillanat, amikor meghatódtam, volt mikor hangosan felröhögtem és volt mikor egyszerűen csak arra vártam, hogy történjen már valami. Mégis, mosolyogva, egy feel good érzéssel néztem a film végi stáblistát. Hogy mi segített eljutni erre a szintre? Hát, Ms. Bullocknak mindenképpen köze volt hozzá, és Quinton Aaron kutya szemei is segítettek. Mellettük még kiemelném Carter Burwellt, aki a zenéjével ismét bizonyított. (Ilyenek scoreja fűződik a nevéhez: Burn after reading, A knight's tale, No country for old men vagy a The wild things are.)
Semmi extra prédikáció, erkölcsi tanulság nincs. Vagyis nem több annál, ami kell. Nem nyújt semmi pluszt a film, sőt mondhatnám több ponton kevesebbet is, mint más azonos műfajú film, de engem minden hibája ellenére kilóra megvett.
Nézzétek meg! Nem ígérem, hogy tetszeni fog, de legalább lesz kivel vitatkoznom.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése